BH 2001.11.506 I. Önkéntes elállásként értékelhető a zsarolás bűntettének kísérletét megvalósító terheltnek az a magatartása, hogy - az első, eredménytelen, pénz megfizetése érdekében kifejtett fenyegetés után - a sértettnél többé nem jelentkezett, sem a pénz követelését, sem pedig az ahhoz fűzött fenyegetést nem ismételte meg, és ennek folytán a bűncselekmény befejezése elmaradt [Btk. 17. § (3) bek., 323. § (1) bek.]

II. A bűncselekmény kísérletétől való önkéntes elállást nem kell feltétlenül pozitív magatartással kifejezésre juttatni, az passzív magatartással is megvalósítható [Btk. 17. § (3) bek., 323. § (1) bek.].

III. Nem tekinthető a bűncselekmény befejezésétől elállás önkéntességét kizáró oknak önmagában az a körülmény, hogy a sértett a terhelt által kinyilvánított követelés teljesítését megtagadta [Btk. 17. § (3) bek., 323. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1999. november 11-én kelt ítéletével az I. r. terheltet 2 rb. zsarolás bűntettének kísérlete, társtettesként elkövetett csalás vétsége és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt - halmazati büntetésként - 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. február 29-én jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: megállapította, hogy az I. r. terhelt a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségét bűnsegédként valósította meg, az I. r. terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 2 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

A bíróságok az ügyben - lényegét tekintve - az alábbi tényállást állapították meg.

Az I. r. terhelt 1996. október 24-én délután személygépkocsit vezetve összeütközött a Volán Rt. tulajdonában levő autóbusszal, melynek a vezetője a balesetért való felelősségét elismerte, és erről nyilatkozatot adott át az I. r. terheltnek.

A II. r. terhelt - az I. r. terhelt élettársa - 1996. október 28-án kárbejelentést tett az előbbi esemény miatt. A kárbejelentőlapon a személygépkocsi vezetőjeként és a baleset károsultjaként magát tüntette fel.

Tekintettel arra, hogy a gépkocsi tulajdonjogának átírása a balesetig nem történt meg, a kártérítési összeg felvétele érdekében az I. r. és a II. r. terheltek 2 db hamis meghatalmazást készítettek anélkül, hogy erről a gépkocsi valódi tulajdonosa tudomással bírt volna.

A meghatalmazásokat a két terhelt 1996. október 28-án és november 6-án a biztosító fiókjában felhasználta, és így 82 671 forint kártérítési összeget vettek fel. A terheltek cselekményével okozott kár nem térült meg.

Az I. r. terhelt a fogfájása miatt 1997 augusztusában többszöri kezelésen vett részt a fogorvos rendelőjében. Mivel a kezelések ellenére az I. r. terhelt panaszai nem szűntek meg, az orvos azt tanácsolta a terheltnek, hogy jelentkezzék szájsebészeten. Ezt követően az I. r. terhelt két alkalommal is felhívta a fogorvost, és a négy hétig tartó szenvedései miatt 400 000 forintot követelt a sértettől. Miután a sértett elzárkózott a követelés teljesítése elől, a terhelt megfenyegette őt, közölte, hogy "négy hétig megkeseríti az életét, és a pofáját is szétvereti". Ezt követően a sértett a rendőrséghez fordult védelemért.

1997. február 18-án B. L. és K. Gy. sértett adásvételi szerződést kötöttek egy étteremre. A vételár 7,5 millió forint volt, de a szerződést utóbb, 1997. július 17-én felbontották.

Ezt követően 1997. július 18-án a déli órákban az I. r. terhelt és egy ismeretlen társa felkeresték K. Gy. sértettet a lakásán azért, hogy tőle 1 millió forintot hajtsanak be. A követelést az I. r. terhelt azzal indokolta, hogy őket egy hamis ingatlan-adásvételi szerződéssel meg akarták téveszteni. Ebben a sértett segítséget nyújtott B. L.-nak. A cselekmény kapcsán őket 1 millió forint kár érte, amelyet a sértettnek meg kell fizetnie.

A tárgyalást, beszélgetést az I. r. terhelt irányította, társa pedig fenyegető magatartást tanúsított. A terhelt közölte, hogy a sértett kap 1 hét gondolkodási időt a fizetésre. A terhelt társa pedig kijelentette, hogy "el lehet más módon is intézni ezt". Tekintettel arra, hogy a sértett a rendőrségtől olyan felvilágosítást kapott, mely szerint a terhelt fenyegetését komolyan kell venni, a sértett a családját két hétre elköltöztette otthonról.

A terhelt és társa ezt követően nem jelentkeztek a pénzért.