32002R0215[1]

A Tanács 215/2002/EK rendelete (2002. január 28.) a Kínai Népköztársaságból származó ferromolibdén behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről

A Tanács 215/2002/EK rendelete

(2002. január 28.)

a Kínai Népköztársaságból származó ferromolibdén behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendeletre [1], és különösen annak 9. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára, amelyet a Tanácsadó Bizottsággal folytatott konzultációt követően nyújtott be,

mivel:

A. IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

(1) A Bizottság az 1612/2001/EK rendelettel [2] (a továbbiakban: "ideiglenes rendelet") ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: "KN") származó, az ex72027000 KN-kód alá sorolt ferromolibdén (a továbbiakban: "FeMo") behozatalára.

B. TOVÁBBI ELJÁRÁS

(2) Több érdekelt fél írásban ismertette az álláspontját, miután tájékoztatták őket azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket vezettek be a KN-ból származó FeMo behozatalára. Azok a felek, akik ezt kérelmezték, lehetőséget kaptak a szóbeli meghallgatásra.

(3) A Bizottság továbbra is felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet szükségesnek tartott a végleges megállapításaihoz.

(4) A feleket tájékoztatták azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a KN-ból származó FeMo behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedését tervezték. Az érintett feleknek egy határidőt is adtak, amelyen belül az értesítést követően ismertethették álláspontjukat.

(5) A felek szóbeli és írásos észrevételeit figyelembe vették, és adott esetben azoknak megfelelően módosították az ideiglenes megállapításokat.

C. ÉRINTETT TERMÉK ÉS HASONLÓ TERMÉK

(6) Az érintett termékkel és a hasonló termékkel kapcsolatban nem nyújtottak be új érveket, ezért az ideiglenes rendelet (13)-(17) preambulumbekezdésében ismertetett ideiglenes megállapításokat megerősítették.

D. DÖMPING

1. Általános módszerek

(7) Több kínai exportáló termelő azt állította, hogy a vizsgálat kezdeményezéséről szóló értesítésben megállapított, a mintavétellel kapcsolatos határozat időbeli keretei jelentős jogi bizonytalanságot okoztak a vizsgálatra vonatkozó kérdőívek benyújtásának határideje tekintetében, valamint azt, hogy a Bizottságnak kevésbé szigorúan kellett volna alkalmaznia a kötelező határidőket.

(8) A vizsgálat kezdeményezéséről szóló szabályos értesítésben, amelyet e vizsgálat keretében tették közzé, egyértelműen meghatározták a szükséges adatok benyújtásának határidejét. Ezenkívül a Bizottság az érintett feleknek kiegészítő információkat adott az eljárás különböző szakaszairól, és szükség esetén kész volt arra, hogy további felvilágosítást adjon, illetve megválaszolja a felmerülő kérdéseket. Továbbá a Bizottság különösen rugalmasnak mutatkozott azokkal az exportáló termelőkkel szemben, akiknek nehézségeik voltak a kért információk benyújtásával kapcsolatban. Végül a Bizottság szolgálatainak döntése, hogy nem alkalmaznak mintavételt, arra vezethető vissza, hogy csak néhány exportáló termelő működött együtt a vizsgálatban. Mivel a számukat áttekinthetőnek ítélték, a Bizottság szolgálatai az összes együttműködő termelő által szabályosan benyújtott adatok alapján dolgozták ki a megállapításaikat. Ezért a jogi bizonytalansággal kapcsolatos állítások ebben az esetben megalapozatlanok, továbbá semmiképpen sem állítható, hogy az exportáló termelőket hátrányosan érintené a mintavétel elhagyására vonatkozó döntés, illetve e döntés meghozatalának időpontja.

(9) A Bizottság felülvizsgálta, hogy hogyan járt el egy kínai exportőrrel, aki a mintavételi kérdőívet a megállapított határidőnek megfelelően nyújtotta be, de nem kérelmezte, hogy piacgazdasági feltételekkel kezeljék, illetve egyéni elbánásban részesüljön. Ezt a vállalatot most együttműködő félnek tekintik, exportügyleteit pedig a dömpingszámítások során és az országos dömpingkülönbözet megállapításakor a többi együttműködő exportőr exportügyleteivel együtt vették figyelembe.

2. A piacgazdasági elbánás és az egyéni elbánás visszavonása (PGE/EE)

(10) Emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálat ideiglenes szakaszában egy exportőrt részesítettek PGE-ben, három exportőrt pedig EE-ben. Azóta fontos információkra derült fény, ami azt jelenti, hogy a vizsgálat végleges szakaszában már nem indokolt az egyéni vámtételek alkalmazása.

(11) A vizsgálat megállapította, hogy a fémekért, ásványi anyagokért és vegyi anyagokért felelős Kínai Kereskedelmi Kamara (a továbbiakban: "CCCMC") röviddel az ideiglenes rendelet közzététele után egy találkozót szervezett, amelyen a kínai FeMo-termelés 70 %-át képviselő kínai FeMo-termelőkből egy csoportot hoztak létre (az úgynevezett molibdénért és a molibdéntermékekért felelős CCCMC koordinációs csoportot), amely megállapodott abban, hogy ár- és mennyiségi korlátozásokat vezet be a FeMo Közösségbe irányuló kivitelére. A csoportnak 25 termelő a tagja, amelyek többsége nem működött együtt az eljárásban, s így meg sem kísérleték igazolni, hogy a piacgazdasági elveknek megfelelően állami beavatkozás nélkül tevékenykednek. Ennek a csoportnak az elnöke egy olyan állami tulajdonú vállalat alkalmazottja, amelyik Kína legnagyobb FeMo-termelője, és amelyik nem működött együtt a dömpingellenes vizsgálatban. Az elnökhelyettes egy olyan vállalattól érkezett, amelyik a vizsgálat ideiglenes szakaszában PGE-ben részesült. Az érintett termelőknek különleges kiviteli kontingenseket biztosítottak, amelyeket nyilvánvalóan a rájuk vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám mértékének a figyelembevételével határozták meg. Így azoknak a vállalatoknak, amelyekre alacsony vámot vetettek ki, aránytalanul magas kontingenst biztosítottak. A PGE-ben részesült vállalatnak, amelyre a legalacsonyabb vámot alkalmazták (3,6 %), a termelőkapacitását meghaladó kiviteli kontingenst biztosítottak, amely a csoport által a Közösségbe exportálni kívánt teljes mennyiség egyharmadának felelt meg. Ezenkívül a csoport egyik kinyilvánított célja a dömpingellenes vámok elkerülése volt.

(12) Az összes érintett felet, beleértve az összes együttműködő vállalatot és az illetékes Kereskedelmi Kamarát is, tájékoztatták a Bizottságnak az üggyel kapcsolatos kétségeiről, és lehetőséget kaptak arra, hogy válaszoljanak ezekre a megállapításokra. Ezt követően a Kereskedelmi Kamara kivételével minden fél válaszolt. A válaszok megerősítették, hogy a FeMo-termelők egy szervezetet hoztak létre, és néhányan közülük azt kifogásolták, hogy méltánytalan e csoport önszabályozó határozatait állami beavatkozásként értelmezni, illetve ennek alapján a PGE-vel és/vagy EE-vel kapcsolatos megállapításokat módosítani. Továbbá számos fél azt állította, hogy a Kínai Kereskedelmi Minisztérium (a továbbiakban: "MOFTEC") nem volt érintett ebben az ügyben, a Csoport határozatait pedig nem nyújtották be engedélyezés céljából a MOFTEC-nek.

(13) A szóban forgó megállapodás azonban egyértelműen összeegyeztethetetlen azzal a kritériummal, amely szerint a termelő szabadon határozza meg az exportárat és a kivitelre szánt mennyiséget, és amely alapján egyéni elbánásban részesül, illetve azt fenntartják vele szemben. Továbbá ezek a kiviteli korlátozások, amelyeket a Kereskedelmi Kamara védnöksége alatt több állami tulajdonú vállalattal egyetértésben hagytak jóvá, kifejezetten az állami befolyásolásra utalnak, és fennáll a vámok kijátszásának veszélye. Továbbá ez a megállapodás egyértelmű és tudatos kísérlet arra, hogy egy vállalat kivitele egy olyan másik vállalaton keresztül történjen, amelyre alacsonyabb dömpingellenes vám vonatkozik, és ezáltal elkerüljék ezeket vámokat. Amennyiben a vizsgálat korábbi szakaszában már megállapították volna, hogy létezik egy ilyen megállapodás, akkor az érintett vállalat sem PGE-ben, sem pedig EE-ben nem részesültek volna.

(14) Bár általában nem kell figyelembe venni a VI-t követő időszakra vonatkozó információkat, mégis indokolt figyelembe venni ezeket az új fejleményeket, amelyek egyértelműen érvénytelenítik a korábbi következetéseket. Ezért ennek az új információnak az alapján megállapították, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy az egyéni elbánásra vonatkozó korábbi következtetéseket érvénytelenítsék, és visszavonják az érintett vállalatoktól az átmenti rendelet keretében biztosított egyéni elbánást. Ezekre a vállalatokra a továbbiakban a Kínára vonatkozó országos különbözet alkalmazzák.

(15) Az az együttműködő vállalat, amely PGE-ben részesült, a kérdőívre adott válaszaiban azt állította, hogy többek között az árakkal, a termeléssel és az értékesítéssel kapcsolatos döntéseit a keresletet és kínálatot tükröző piaci jelzések alapján, jelentős állami beavatkozás nélkül hozta meg. Továbbá hangsúlyozni kell, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésének megfelelően a PGE-ben részesülő termelőnek egyértelmű bizonyítékokkal kell szolgálnia arról, hogy piacgazdasági feltételek alapján működik. A jelenlegi esetben azonban az érintett vállalat az üzleti tevékenységét és az üzleti döntéseit nemcsak azokkal a vállalatokkal egyeztette, amelyek nem felelnek meg a PGE kritériumainak, hanem azokkal az állami tulajdonban lévő vállalatokkal is, amelyek nem működtek együtt az eljárás során. Továbbá a vállalat nyilvánvalóan kész arra, hogy a csoport által meghatározott minimumáron olyan árukat exportáljon, amelyeket saját maga nem tud előállítani. Ez egyértelműen ellentmond a vállalat korábbi nyilatkozatainak, és összeegyeztethetetlen a PGE megítélésének egyik legfontosabb kritériumával, azaz azzal, hogy többek között az árral, a termeléssel és az értékesítéssel kapcsolatos döntéseket a piaci jelzések alapján kell meghozni.

(16) Annak a megítélése során, hogy egy vállalat részesüljön-e PGE-ben, a Bizottság a következtetéseit többnyire a vizsgálati időszakban (a továbbiakban: "VI") megállapított helyzet alapján vonja le. Amennyiben ezen időszak alatt a vállalat megfelel az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésében meghatározott kritériumoknak, akkor a Bizottság feltételezheti, hogy a vállalat a jövőben is az államtól függetlenül, és a piacgazdasági előírásoknak megfelelően tevékenykedik majd. A jelenlegi esetben azonban a VI alatt láthatóan a piacgazdasági feltételeknek megfelelően működő vállalat megváltoztatta a magatartását, amióta egyéni dömpingkülönbözetet alkalmaznak rá. Következésképpen megállapítható, hogy ez a vállalat már nem az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott piacgazdasági elveknek megfelelően működik, hanem külső befolyásolás alatt áll, és részt vesz a kivitel ár- és mennyiségi korlátozásában. Az is egyértelmű, hogy a vállalat tevékenysége jelentős állami befolyás alatt áll. Bár általában nem kell figyelembe venni a VI-t követő időszakkal kapcsolatos információkat, mégis indokolt figyelembe venni ezeket az új fejleményeket, amelyek egyértelműen a érvénytelenítik a korábbi következetéseket.

(17) Ezért ennek az új információnak az alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az erre a vállalatra vonatkozó, a PGE-vel kapcsolatos megállapítást nem lehet fenntartani. Továbbá e vállalat esetében már nem indokolt az egyéni vám alkalmazása. A Nanjing Metalink vállalatnak korábban megítélt PGE-t ezért visszavonják, a továbbiakban pedig a Kínára vonatkozó országos különbözetet alkalmazzák rá.

(18) Meg kell jegyezni, hogy azokban az esetekben, amikor egy valódi piacgazdasággal rendelkező országgal kapcsolatos eljárás keretében a fent említetthez hasonló megállapodást fedeznének fel, a közösségi intézményeknek nem lenne más választása, mint az, hogy a 9. cikk (5) bekezdésének megfelelően országos vámot vessen ki, mivel az egyéni vámok alkalmazása nem lenne méltányos.

3. Rendes érték

a) Referenciaország

(19) Számos exportáló termelő azt állította, hogy az együttműködö amerikai vállalatok által nyújtott információk alapján nem lehet megbízhatóan kiszámítani a rendes értéket, és kétségbe vonták a Bizottság megállapítását, hogy az amerikai vállalatok VI alatti értékesítése nem rendes kereskedelmi fogalomban történt.

(20) A két együttműködő amerikai vállalat által benyújtott adatokat a Bizottság a vállalatok egyesült államokbeli üzemeiben átfogóan felülvizsgálta. A Bizottság ezzel megbizonyosodott arról, hogy ennek az eljárásnak a keretében mindkét vállalat adatai pontosak és megbízhatóak voltak, és megerősítette, hogy a rendes értéket továbbra is az referenciaországra megállapított érték alapján határozzák meg.

(21) Néhány exportáló termelő azt állította, hogy helytelen volt egy olyan vállalat adatait felhasználni, amely inkább a feldolgozással, nem pedig a gyártással foglalkozik, míg más exportáló termelők a feldolgozási folyamat során felmerülő rendkívüli költségek tekintetében kértek kiigazítást.

(22) Ennek megfelelően a Bizottság felülvizsgálta, hogy e vizsgálat keretében helyes volt-e többek között egy feldolgozó vállalat adatai alapján kiszámítani a rendes értéket. Ezzel összefüggésben azt is figyelembe vették, hogy lehetőleg átfogó és reprezentatív adatokat használjanak fel. Azt a következtetést vonták le, hogy még akkor is megbízható és reprezentatív adatok állnának rendelkezésre a rendes érték kiszámításához, ha a számítások során nem vennék figyelembe a feldolgozó vállalatra vonatkozó információkat. Ezért az érintett kínai exportáló termelő kétségeinek figyelembevétele érdekében úgy döntöttek, hogy a rendes érték meghatározásakor nem veszik figyelembe a feldolgozó vállalat adatait. Azonban a módszer megváltoztatásának csak csekély hatása volt.

(23) Két exportáló termelő a környezetvédelmi költségekből és a molibdénveszteségből származó különbségek tekintetében is kiigazítást kért. Az ideiglenes rendeletnek megfelelően a Bizottság szolgálatai megvizsgálták a kérelmek jogosságát. Megállapították, hogy a kínai vállalatokra ténylegesen környezetvédelmi törvények és előírások vonatkoznak, amelyek azonban nem azonosak az amerikai törvényekkel és előírásokkal, és nem egyértelmű, illetve nem mutatták ki, hogy adott esetben az eltérések milyen mértékben befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát. Továbbá a molibdénveszteségből származó veszteséggel kapcsolatos kérelem szempontjából vizsgálva a kérdést még valószínűtlenebbnek tűnik, hogy az árak összehasonlíthatóságát ez jelentősen befolyásolná.

(24) Az állítás, hogy a molibdénveszteség Kínában potenciálisan nagyobb mint az USA-ban, azt is tartalmazza, hogy az amerikai termelők hatékonyabbak, mint a kínai termelők. Így a környezetvédelmi költségekből származó különbségeket hatékonyabb gyártási eljárással legalább részben ellensúlyozni tudják. A környezetvédelmi költségekből és a molibdénveszteségből származó állítólagos különbségek pontos mennyiségi meghatározásának hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem mutatták ki az árak összehasonlíthatóságára gyakorolt hatást, ezért ebből a szempontból nem indokolt a kiigazítás.

(25) Annak kivételével, hogy a feldolgozó cég adatait a fent említettek alapján figyelmen kívül hagyják, az ideiglenes rendelet (38)-(40) preambulumbekezdésében említett, a rendes érték meghatározásához használt módszert megerősítik.

b) Exportár

(26) Az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésének megfelelően számították ki, azaz az első független fogyasztó által az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportár alapján.

c) Összehasonlítás

(27) Az ideiglenes rendelet (49) és (50) preambulumbelkezdésében meghatározott módszert megerősítik.

(28) Két exportáló termelő kérelmezte, hogy a számítások során a Metal Bulletinben meghatározott mindkét minőséget vegyék figyelembe. Azonban az ideiglenes rendeletben használt módszert, amikor mindig a pontos molibdéntartalomból indulnak ki, pontosabb eljárásnak tartják, mivel figyelembe veszi a molibdéntartalom esetleges eltéréseit, a rendes érték pedig jobban összehasonlítható ezzel a módszerrel, mivel az referenciaországbeli termelő is molibdéntartalomból indult ki ezeknél az adatoknál.

d) Dömpingkülönbözet

(29) A PGE-vel és EE-vel kapcsolatos fent említett módosítások alapján jelenleg minden együttműködő termelőre a Kínára megállapított dömpingkülönbözetet alkalmazzák. Ennek a különbözetnek a kiszámítására használt, az ideiglenes rendelet (51) és (54) preambulumbekezdésében meghatározott módszert megerősítik.

(30) A KN-re így meghatározott országos dömpingkülönbözet 38,5 %.

E. A KÖZÖSSÉGI IPARÁG

(31) Mivel a közösségi termeléssel és a közösség iparág meghatározásával kapcsolatban nem nyújtottak be új érveket, az ideiglenes rendelet (56)-(60) preambulumbekezdésében említett ideiglenes megállapításokat megerősítik.

F. KÁR

1. A közösségi fogyasztás

(32) Azt állították, hogy a közösségi iparág csak azokból a vállalatokból áll, amelyek benyújtották a dömpingellenes kérvényt, illetve támogatták azt, ezért a többi közösségi szereplő által benyújtott adatokat ne vegyék figyelembe kár elemzésekor.

(33) Meg kell jegyezni, hogy a többi közösségi szereplő értékesítési volumenét csak a közösségi fogyasztás megállapításakor vették figyelembe, a közösség iparágra vonatkozó gazdasági mutatók értékelésekor nem. Amennyiben a többi közösségi szereplő értékesítési volumenét nem vették volna figyelembe, akkor alábecsülték volna a látható közösségi fogyasztást.

(34) A fent említettek alapján az ideiglenes rendelet (61)-(63) preambulumbekezdésében meghatározott, a közösségi fogyasztásra vonatkozó ideiglenes megállapításokat megerősítik.

2. A KN-ból származó behozatal

a) Az érintett behozatal mennyisége és piaci részesedése

(35) Mivel nem nyújtottak be új érveket az érintett behozatal mennyiségével és piaci részesedésével kapcsolatban, az ideiglenes rendelet (64)-(65) preambulumbekezdésében meghatározott ideiglenes megállapításokat megerősítik.

b) Az érintett behozatal árai

i. Az árak alakulása

(36) Mivel nem nyújtottak be új információt az árak alakulásával kapcsolatban, az ideiglenes rendelet (66) preambulumbekezdésében meghatározott ideiglenes megállapításokat megerősítik.

ii. Áralákínálás

(37) Két érdekelt fél kétségbe vonta, hogy a kivitel pénznemének euróra való átváltásakor a számla kiállításának dátumát veszik alapul. Azt állították, hogy a számla kiállításának dátuma és a közösségbe történő behozatal időpontja között körülbelül egy hónap telik el, ezért a pénznem átváltásakor inkább a számla kiállításának dátumát követő hónap árfolyamát vegyék figyelembe. Alternatív megoldásként szerintük még a teljes VI átlagárfolyamából lehetne kiindulni.

(38) Az alaprendeletben a pénznemek átváltásával kapcsolatban előírtak szerint a dömpingkülönbözet kiszámításakor az értékesítés időpontjában érvényes árfolyamot kell figyelembe venni, azaz az értékesítés dátuma a számla dátumával egyezik meg, amennyiben egy másik időpont nem alkalmasabb a lényeges értékesítési feltételek meghatározására. Ebben az összefüggésben nem nyújtottak be arra utaló információt, hogy a vámkezelés időpontja alapján jobban meg lehetne állapítani az értékesítési feltételeket. Ezért mind az exportőrök, mind pedig a közösségi iparág tekintetében a pénznemek átváltásakor ugyanazt az időpontot, azaz a számla kiállításának dátumát vették figyelembe, függetlenül a szállítás vagy a vámkezelés időpontjától. A fent említettek alapján úgy ítélték meg, hogy ideiglenes szakaszban használt euróra való átváltás alkalmas az árak összehasonlítására. A kérelmet ezért elutasították.

(39) Két exportáló termelő azt állította, hogy az exportárakat a kereskedelmi szintek különbözőségének figyelembevételével ki kell igazítani, mivel az exportáló termelők kereskedőknek értékesítik az áruikat, míg a közösségi iparág végfelhasználóknak.

(40) Meg kell jegyezni, hogy a közösségi iparág különböző értékesítési csatornákon keresztül forgalmazta az áruit, vagyis kereskedőknek és végfelhasználóknak is értékesített. Továbbá a különböző értékesítési csatornák között nem találtak következetes és/vagy jelentős árkülönbséget. A kereskedelmi szintekkel kapcsolatos kiigazításra irányuló kérelmet ezért elutasították.

(41) Az ideiglenes szakaszban összehasonlították az exportáló termelők CIF-árait a közösségi iparág EXW-áraival. Két exportáló termelő kérelmezte, hogy a korrekt összehasonlítás érdekében a közösségi iparág árait igazítsák ki a raktárak bérleti költségei tekintetében.

(42) Úgy ítélték meg, hogy a raktározási költségek tekintetében nem szükséges kiigazítani a közösségi iparág árait, mivel az exportáló termelőknek az árkülönbözet kiszámításához használt árai már tartalmazzák ezeket költségeket, hiszen ezek azok közé a behozatal után felmerülő költségek közé tartoznak, amelyeket az ideiglenes rendelet (67) preambulumbekezdésének megfelelően már hozzáadták az exportárakhoz. Ezért a kérelmet elutasították.

(43) Tekintettel arra, hogy a végleges szakaszban egy további exportáló termelőt kezeltek együttműködő félként, a PGE-t és EE-t pedig visszavonták, továbbá a fent említett érveket és a gépelési hibák kijavítását figyelembe véve a közösségi iparág súlyozott átlagárainak százalékában kifejezett árkülönbség, azaz a súlyozott átlagos országos alákínálás mértéke 13,8 %.

3. A közösségi iparág helyzete

(44) Mivel nem nyújtottak be olyan új információt, amely befolyásolná a fent említett tényezőkre vonatkozó megállapításokat, az ideiglenes rendelet (71)-(90) preambulumbekezdésében meghatározott ideiglenes megállapításokat megerősítik.

4. A kárra vonatkozó következtetések

(45) Az ideiglenes rendeletben azt a következtetést vonták le, hogy a közösségi iparágat súlyos kár érte a VI alatt. Megállapították, hogy 1997 és a VI között a kínai FeMo dömpingelt behozatalának volumene 70 %-kal emelkedett, közösségi piaci részesedése pedig 34 %-ról körülbelül 49 %-ra nőtt. A legnagyobb növekedésre 1999 és a VI között került sor, amikor a behozatal volumene 41 %-kal, a piaci részesedése pedig 9,4 százalékponttal nőtt.

(46) A közösségi iparág helyzetében 1997 és a VI között egyértelműen két időszak különböztethető meg:

- 1997 és 1999 között javult a termelés, az értékesítés, a piaci részesedés és a nyereségesség, mivel a közösségi iparág előnyt szerzett más közösségi szereplők csökkenő értékesítési volumenéből és piaci részesedéséből;

- 1999 és a VI között a közösség iparág termelése 19 %-kal, az értékesítési volumene 17 %-kal, a piaci részesedése több mint 7 százalékponttal, a nyereségessége pedig 0-2 %-kal csökkent, amely egybeesett azzal, amikor a kínai behozatal legnagyobb mértékben áramlott be. Így 1999 és a VI között a közösségi iparág értékesítési volumene a közösségi fogyasztás növekedése ellenére csökkent, amelynek következtében veszített a piaci részesedéséből.

(47) Az ideiglenes rendelet (92) preambulumbekezdésének második mondatában gépelési hibát követtek el; ez a mondat helyesen a következőképpen hangzik: "Bár a közösségi iparág a szóban forgó időszakban növelte termelését és értékesítési volumenét, azonban ez elmaradt a közösségi fogyasztás 1999 és a VI közötti növekedésétől."

(48) Kifogásolták azt, hogy ha 1997-et veszik az időszak kezdetének, VI-t pedig a végének, akkor a közösségi iparág helyzete nem romlott. Továbbá azt állították, hogy a kárra vonatkozó megállapításokat nem lehet arra alapozni, hogy a közösségi iparág helyzete a szóban forgó időszak utolsó szakaszában, azaz 1999 és a VI között romlott.

(49) A dömpingellenes vizsgálat célja annak értékelése, hogy a dömpingelt behozatal milyen hatást gyakorolt a közösségi iparágra a VI alatt, vagyis abban az időszakban, amelyben azt vizsgálják, hogy megállapítható-e a dömping. Ebben az összefüggésben a VI előtti időszak csak arra szolgál, hogy képet kapjanak a közösségi iparág helyzetének alakulásáról, és ezáltal megállapíthassák, hogy a VI alatti helyzet károsnak tekinthető-e. A közösségi iparág gazdasági helyzetének vizsgálatakor a két adott időpont közötti helyzet összehasonlításával szemben az ideiglenes rendeletnek megfelelően inkább a szóban forgó időszak fejleményeit kell figyelembe venni.

(50) Ezért az a következtetést vonták le, hogy a közösségi iparág helyzetének az ideiglenes szakaszban végzett elemzése megfelel az alaprendelet követelményeinek.

(51) Mivel a közösségi iparág helyzetéről nem nyújtottak be új információt, a fent említett megállapítások figyelembevételével az ideiglenes rendelet (91)-(93) preambulumbekezdésében meghatározott, a közösségi iparágnak okozott kárra vonatkozó ideiglenes megállapításokat megerősítik.

G. A KÁR OKA

(52) Néhány érdekelt fél azzal érvelt, hogy a közösségi iparágat ért kár a következő tényezőkre vagy tényezők egyikére vezethető vissza:

i. A nyersanyagárak alakulása

(53) Egy érdekelt fél azzal érvelt, hogy a közösségi iparág árai a nyersanyagáraknak megfelelően alakultak, ezért nem vezethetők vissza a kínai importárakra.

(54) A vizsgálat kimutatta, hogy az MoO3 a FeMo-gyártás legfontosabb nyersanyaga, valamint hogy az MoO3- és a FeMo-árak között kapcsolatnak kell lennie, mivel az MoO3-árak változása automatikusan a közösségi iparág nyersanyagköltségeiben is változást okoznak. Ezért a FeMo-gyártóknak nincs nagy mozgásterük az árak meghatározásakor. Egy átlátható piacon a FeMo-felhasználók valóban figyelmesen követik az MoO3-árak alakulását annak érdekében, hogy a FeMo-árakkal kapcsolatos tárgyalásokon kedvező helyzetben legyenek.

(55) A szóban forgó időszakban a közösségi iparág árai a nyersanyagárakhoz hasonlóan alakultak. Mivel KN-ból származó behozatal árai 1998 kivételével a teljes szóban forgó időszak alatt alacsonyabbak voltak a közösségi iparág árainál, a közösségi iparág nem tudta a teljes előállítási költségek 1999 és VI közötti növekedésének megfelelően emelni az árait. Ezzel összefüggésben meg kell említeni, hogy 1999 és a VI között, vagyis amikor Kínából jelentős mennyiségű behozatal áramlott a közösségi piacra, csökkent a közösségi iparág termelése és kapacitáskihasználása, s így növekedtek a költségei. Tehát a költségek VI alatti 8 %-os emelkedése, amelyet nem tudták teljes mértékben beépíteni az értékesítési árakba, olyan mértékben rontotta a nyereségességet, amely mellett hosszú távon nem lehet biztosítani a közösségi iparág életképességét.

(56) Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a nyersanyagárak alakulása nem járult hozzá lényegesen a közösségi iparág helyzetének romlásához. Ellenkezőleg, indokoltabb abból kiindulni, hogy a kínai dömpingelt kivitel nélkül a közösségi iparág árai és piaci részesedése is lényegesen magasabb lett volna. A fent említettek alapján és egyéb új információk hiányában az ideiglenes rendelet (104)-(107) preambulumbekezdésében meghatározott ideiglenes megállapításokat megerősítik.

ii. A közösségi iparágnak a természetes molibdén-erőforrásokhoz való hozzáférésének hiánya

(57) Azt állították, hogy a közösségi iparágat ért kár arra vezethető vissza, hogy a közösségi iparág nem rendelkezik természetes molibdén-erőforrással, s ezáltal jelentősen csökken a hatékonysága. A kínai FeMo-gyártók viszont rendelkeznek molibdén-erőforrásokkal, s állítólag ez az oka a versenyképességüknek.

(58) Először is meg kell jegyezni, hogy a közösségi iparág egyik termelője a gyártási folyamat megelőző szakaszában működik, és MoO3-at gyárt, továbbá nem bizonyították, hogy a vertikális integráció pozitívan hatna a közösségi iparág hatékonyságára.

(59) Azt is meg kell jegyezni, hogy bár a KN rendelkezik természetes molibdén-erőforrásokkal, termelése 1998 óta csökken. Egy érintett fél adataiból kiderül, hogy a KN jelentős mennyiségben importált molibdéntermékeket, főleg molibdénkoncentrátumot. Következésképpen a jelenlegi helyzet ellentmond annak az állításnak, hogy Kína versenyelőnnyel rendelkezne.

(60) Végül azt mutatta ki a vizsgálat, hogy a VI alatt dömpingelt áron jelentős mennyiségű FeMo-t hoztak be Kínából, amely egybeesett a közösségi iparág piaci részesedésének csökkenésével.

(61) A fent említettek alapján tehát nem lehet kijelenteni, hogy a közösségi iparágnak okozott kár arra vezethető vissza, hogy az nem rendelkezett természetes molibdén-erőforrásokkal.

iii) A közösségi iparág problémái a molibdénpiac helyzetéből adódnak

(62) Azt állították, hogy az ideiglenes rendeletben a kár okának vizsgálata hibás, mert nem vették figyelembe a gyártási folyamat előző (rézipar) és következő szakasza (acélipar) által a közösségi iparágnak okozott kárra gyakorolt hatást. Azt állították, hogy a közösségi iparágnak okozott kár a molibdénpiac helyzetéből adódik, de ezzel kapcsolatban nem nyújtottak be bizonyítékot.

(63) Először is meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes rendeletben a Bizottság megvizsgálta a FeMo-gyártás során használt nyersanyag, az MoO3 ára alakulásának a Közösség helyzetére gyakorolt hatását, és azt állapította meg, hogy az nem járult hozzá a közösségi iparágnak okozott kárhoz.

(64) Másrészt az MoO3-at molibdénkoncentrátumból nyerik, amelyet viszont a rézbányászat melléktermékéből vagy a nyersércbányászat során nyernek.

(65) Ezután a Bizottság az ideiglenes rendeletben összehasonlította a fogyasztás alakulását a feldolgozó acélipar fejleményeivel, amely a FeMo legnagyobb felhasználója. Különösen arra kell emlékeztetni, hogy a közösségi iparág 1999 és a VI között, amikor a fogyasztás az acélipar fellendülésével párhuzamosan 14 %-kal nőtt, nem tudta kihasználni a piac növekedését, viszont 17 %-kal csökkent az értékesítési volumene.

(66) A fent említettek alapján tehát nem lehet azt állítani, hogy a közösségi iparágnak okozott kár a molibdénpiac esetleges problémáira vezethető vissza.

iv. A közösségi FeMo-termelők magatartása

(67) Egy érdekelt fél azt állította, hogy a közösségi iparágnak okozott kár a közösségi iparágat alkotó két termelő magatartására, és annak a másik két közösségi szereplőnek a magatartására vezethető vissza, amelyek együttesen állítólag erőfölényben vannak a közösségi piacon. Az együttes piaci részesedésükön kívül nem érkezett más információ e termelők közösségi piaci magatartásáról.

(68) Először is meg kell jegyezni, hogy önmagában az a tény, hogy a négy közösségi FeMo-t termelő vállalat 40-44 %-os piaci részesedéssel rendelkezik, nem tekinthető a közösségi iparágnak - amelynek ráadásul a négy vállalat közül csak kettő a tagja - okozott kár okának, ha nincsenek bizonyítékok arra, hogy a kár oka az, hogy a vállalatok együttes gazdasági erőfölényüknek köszönhetően a versenytársaiktól, fogyasztóiktól és végfelhasználóiktól meglehetősen függetlenül hozhatják meg döntéseiket.

(69) Másrészt a négy FeMo-gyártó közösségi vállalat eltérő pozíciókkal rendelkezik a piacon: a közösségi iparágat alkotó két vállalat elsősorban saját maga gyárt FeMo-t a felhasználóknak, míg a másik két vállalat harmadik felek (importőrök/kereskedők) számára díj ellenében dolgozza fel az MoO3-t FeMo-vá.

(70) Végül pedig nem találtak bizonyítékot arra, hogy a közösségi iparágnak a VI alatt okozott kár az iparág versenyellenes magatartására vezethető vissza.

(71) Ezért azt a következtetést vonták le, hogy a közösségi iparágnak okozott kárt nem az iparág versenyellenes magatartása okozta.

v. Más harmadik országokból származó behozatal

(72) Azzal érveltek, hogy a közösségi iparágnak okozott kár az Örményországból és Iránból származó behozatalra vezethető vissza.

(73) Az ebből a két országból származó behozatal piaci részesedése a VI alatt 3,4 % (Örményország) és 1,8 % (Irán) volt, az alkalmazott áraik pedig egyenlők, illetve alacsonyabbak voltak a KN-ból származó behozatal árainál. Még ha hozzá is járultak a közösségi iparágnak okozott kárhoz, ez a kínai behozatal piaci részesedéséhez képest (49,3 %) továbbra is csekély mértékű, így nem változtatnak a Kínából származó behozatal és a közösségi iparágnak okozott kár közötti okozati összefüggésen.

(74) A fent említettek alapján és a többi harmadik országból származó behozatallal kapcsolatos új információ hiányában az ideiglenes rendelet (108)-(113) preambulumbekezdésében meghatározott ideiglenes megállapításokat megerősítik.

vi. Következtetés

(75) A fent említettek alapján megerősítik, hogy - ahogy azt az ideiglenes rendelet (117)-(118) preambulumbekezdésében megállapították - az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében az érintett behozatal önmagában is jelentős kárt okozott a közösségi iparágnak.

H. A KÖZÖSSÉG ÉRDEKE

(76) Néhány érdekelt fél megállapításokat tett a dömpingellenes intézkedéseknek az acéliparra gyakorolt lehetséges hatásáról, állításait azonban nem támasztotta alá megfelelő bizonyítékokkal.

(77) Mivel a közösségi érdek elemzésével kapcsolatban nem nyújtottak be új információt, az ideiglenes rendelet (120)-(147) preambulumbekezdésében meghatározott ideiglenes megállapításokat megerősítik.

I. VÉGLEGES DÖMPINGELLENES INTÉZKEDÉSEK

1. Kármegszüntetési szint

(78) Egy érdekelt fél azzal érvelt, hogy nem méltányos az a minimálisnak tekintett haszonkulcs, amelyet a káros dömping nélkül az iparág elérhetne, mivel a közösségi iparág hasonló ágazatokban nagyobb nyereséget ér el.

(79) Meg kell jegyezni, hogy a káros dömping hatásának megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor abból indultak ki, hogy az intézkedések segítségével olyan helyzetbe akarják hozni a közösségi iparágat, hogy fedezni tudja a költségeit, és olyan adózás előtti nyereséget realizáljon, amelyet a közösségi iparág rendes versenyfeltételek mellett, azaz a dömpingelt behozatal nélkül, valószínűleg elérne. Ebben az esetben, különösen a közösségi iparág által gyártott azonos típusú termékek értékesítésével elért nyereségességet figyelembe véve, azt állapították meg, hogy a forgalom 5 %-os haszonkulcsa egy méltányos minimumérték, amelyet a káros dömping nélkül a közösségi iparág elérhet.

(80) Meg kell jegyezni, hogy a kárkülönbözet kiszámításakor figyelembe vették az áralákínálással és a gépelési hibák javításával kapcsolatos kiigazításokra vonatkozó kérelmeket és megállapításokat is.

(81) Mivel nem nyújtottak be új információt vagy állásfoglalást, az ideiglenes rendelet (149)-(151) preambulumbekezdésében ismertetett, a kármegszüntetési szint megállapításakor alkalmazott módszereket megerősítik.

2. Végleges dömpingellenes intézkedések

(82) A fent említettek alapján úgy ítélték meg, hogy az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megfelelően a megállapított kárkülönbözet mértékében végleges dömpingellenes vámot kell kivetni, mivel a kárkülönbözet kisebb a megállapított dömpingkülönbözetnél.

(83) A fent említettek alapján a vámkezelés előtti, a közösségi határig számított CIF-ár százalékában kifejezett végleges vám javasolt mértéke 22,5 %.

3. Kötelezettségvállalás

(84) Az ideiglenes megállapítások közzétételét követően egy exportáló termelő az árakkal kapcsolatban kötelezettségvállalást ajánlott fel. Azonban a vizsgálat végleges szakaszában nem egyénileg állapították meg a dömpinget, így a Bizottság szolgálatai nem tudják elfogadni az ilyen kötelezettségvállalásokat.

4. Az ideiglenes vám beszedése

(85) A megállapított dömpingkülönbözetek mértékét és a közösségi iparágnak okozott kárt figyelembe véve szükségesnek tartják, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámmal biztosított összegeket a véglegesen kivetett vám mértékének megfelelően véglegesen beszedjék,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Végleges dömpingellenes vámot vetnek ki a Kínai Népköztársaságból származó, a 72027000 KN-kód alá sorolt ferromolibdén behozatalára.

(2) Az (1) bekezdésben leírt termék vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított nettó árára alkalmazandó végleges dömpingellenes vám mértéke 22,5 %.

(3) Eltérő rendelkezés hiányában a hatályban lévő vámrendelkezéseket kell alkalmazni.

2. cikk

Az ideiglenes bizottsági rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámokkal biztosított összegeket az (1) cikkben meghatározott vám, illetve az ideiglenes vám mértékének megfelelően - amennyiben ez utóbbi alacsonyabb - véglegesen beszedik. A végleges dömpingellenes vámot meghaladó összegeket felszabadítják.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2002. január 28-án.

a Tanács részéről

az elnök

J. Piqué i Camps

[1] HL L 56., 1996.3.6, 1. o. A legutóbb a 2238/2000/EK rendelettel (HL L 257., 2000.10.11., 2. o.) módosított rendelet

[2] HL L 214., 2001.8.6, 3. o.