A Kúria Mfv.10094/2014/7. számú precedensképes határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 273. §, 275. §, 2009. évi VI. törvény (Európai Szociális Karta) 1. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.094/2014/7.

A Kúria a dr. Soós Andrea Klára ügyvéd által képviselt dr. felperesnek a dr. Tunyogi András Márton jogtanácsos által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 35.M.1890/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.634.070/2012/5. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. május 14. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.634.070/2012/5. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 35.M.1890/2011/13. számú ítéletét helybenhagyja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében jogellenesség, rendeltetésellenesség, a nemzetközi és az uniós jogba ütközés miatt támadta az alperesnek a 2011. március 25-én közölt, a kormánytisztviselői jogviszonyát a 2010. évi LVIII. tv. (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján, indokolás nélkül megszüntető felmentő intézkedését. A kérelme a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányult a jogviszonyának helyreállításával.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 35.M.1890/2011/13. számú ítéletével a keresetet elutasította, megállapította, hogy az illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság az ügyben irányadó 1989. évi XXXII. tv. (Abtv.) 40., 42., és 43. §-aiból és a 8/2011. (II.18.) AB határozatból arra következtetett, hogy a jövőre nézve megsemmisített jogszabály [Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pont] alkalmazása nem minősül jogellenesnek. Figyelembe vette továbbá, hogy az Európai Bizottság 2011. március 30-án, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Alapjogi Charta) alkalmazásáról szóló jelentése azt állapította meg, hogy az Alapjogi Chartát az ügyben nem kell alkalmazni. A Módosított Európai Szociális Charta (Szociális Charta) 24. cikke alkalmazására pedig Magyarország nem vállalt kötelezettséget [2009. évi VI. tv. 1. § (2) bekezdés]. Ebből következően az alperes indokolás nélküli felmentése nem ütközött az Alapjogi Charta, a Szociális Charta és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (Egyezmény) rendelkezéseibe.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felmentés nem ütközött az ügyben irányadó Alkotmány 54., 57. §-ába, továbbá az ugyancsak alkalmazandó 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 4. § (1) bekezdésébe és 3. §-ának (1) bekezdésébe sem.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.

A Fővárosi Törvényszék a 49.Mf.634.070/2012/5. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a felmentés jogellenességét és a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát helyreállította. Kötelezte az alperest, hogy a felperest a felmentéskor betöltött T. és szakreferens munkakörben foglalkoztassa. Az összegszerűség tárgyában az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította. Megállapította, hogy a felperes a keresetlevélen tévesen lerótt 7.000 forint eljárási illetéket visszaigényelheti.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperes indokolás nélküli felmentése a döntése közlésekor nem volt jogszabálysértő, azonban nem felelt meg az Mt. 4. §-ának. Az alperes eljárása a bírósághoz fordulás jogát jelentősen leszűkítette, alkalmas volt arra, hogy a felperes jogos érdekét csorbítsa, érdekérvényesítési lehetőségét korlátozza. A kormánytisztviselő nem élhetett a jogorvoslathoz való alkotmányos jogával.

A másodfokú bíróság az Alkotmánybíróság III/505/2012. számú határozata alapján kiemelte a bíróságoknak azt a jogát is, hogy önállóan értékelhetik azt a tényt, hogy a munkáltató által alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és hatályvesztésének időpontját az Alkotmánybíróság korábban már megállapította.

A törvényszék egyetértett a felperes azon érvelésével, hogy a munkáltató eljárása az uniós jogba (Alapjogi Charta 30. cikke, Szociális Charta 24. cikke) is ütközik; továbbá rögzítette, hogy az említettek „érvényre juttatása az Emberi Jogok Európai Bírósága több eseti döntésében is megjelenik (K.M.C. Kontra Magyarország... ügy)".

A felperes jogviszonyának helyreállítását a másodfokú bíróság az Mt. 4. §-ának, az uniós jognak a megsértésével és a Ktjv. 62. § (1) bekezdés a) pontjával indokolta.

A jogerős közbenső ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új határozat meghozatalára „kötelezését" kérte, perköltségben marasztalás nélkül.

A 2010. évi XLIII. törvény 60. § (2) bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy már nem létezik az a munkakör, amelyre nézve a törvényszék a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát helyreállította.

Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság közbenső ítéletének valamennyi indoka téves és jogszabálysértő.

A Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja az ügyben még alkalmazható volt, az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a jogszabályt a jövőre nézve semmisítette meg, erről a jogkérdésről a bírói gyakorlat már döntött pl. a BH.1995.71. számú döntéssel.

Az Alkotmánybíróság a III/505/2012. számú, 34/2012. (VII.17.) számon közzétett határozata alapján pedig a jövőre nézve történő megsemmisítés azzal jár, hogy annak bekövetkezéséig a jogszabályt mindenkinek lehet, illetve kötelező alkalmazni.

Az Alkotmánybíróság határozatát a törvényszék tévesen értelmezte annak kimondásakor, hogy minden Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján közölt felmentés elbírálásakor a bíróságoknak értékelniük kell azt a tényt, hogy a felmentés közlésekor az alkotmánybírósági határozat már döntött a megsemmisítésről.

Az Alkotmánybíróság 34/2012. (VII.17.) AB határozata nem értelmezhető oly módon, hogy e határozat alapján a rendeltetésellenes joggyakorlás minden további indok nélkül megállapítható. A másodfokú bíróság ugyanis nem vette figyelembe, hogy az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányosságáról (a jogszabály minőségéről) és nem a jog gyakorlásáról, ezen belül e joggyakorlás rendeltetésellenességéről döntött.

A másodfokú bíróságnak az Mt. 4. §-áról kifejtett indokolása alapján nem állapítható meg, hogy az alperes eljárása a jogszabály (1) bekezdésében foglaltaknak milyen okból nem felelt meg.

Az alperes kiemelte, hogy a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetésére a szóban lévő jogszabályon [Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pont] kívül más lehetősége nem volt, továbbá az Alkotmánybíróság az Alkotmány egyes rendelkezései megsértése megállapítása mellett is a jövőre nézve semmisítette meg a jogszabályt.