BH 1996.9.477 A várt örökségről való rendelkezés és az öröklésről ellenérték fejében történő lemondás egy szerződésbe foglalható. Az öröklésről való lemondás folytán az öröklésből kiesett személy javára szóló végrendelkezést a Ptk. érvénytelenségi okként nem fogalmazza meg, az ilyen végrendelet, illetőleg végrendeleti rendelkezés tehát nem érvénytelen. A lemondó szerződés tartalma azonban adott esetben kizárja, hogy a végrendelet alapján az öröklés bekövetkezzék: azaz a végrendelet nem hatályosulhat [Ptk. 660. §, 603. § (1) bek., 604. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és megállapította, hogy W. J. 1986. december 8. napján kelt végrendelete részben érvénytelen, továbbá megállapította, hogy a lakóház és kert megjelölésű 1539 m2 területű és a kert művelési ágú 1994 m2 területű ingatlan néhai W. J.-t megillető 1/2 részének tulajdonjogát a felperes öröklési szerződéssel megszerezte. A megállapított tényállás szerint a felperes jogelődje: édesapja, néhai W. J. és testvére: az I. r. alperes között 1978. január 6-án megállapodás jött létre, amelynek értelmében a felperesi jogelőd a szerződéskötés napján az I. rendű alperesnek a szülők: W. J. örökhagyó és a II. rendű alperes közös tulajdonában álló fenti két ingatlanból várható teljes törvényes örökrésze fejében 50 000 forintot kifizetett. Ezzel az I. rendű alperes az ingatlanokból teljes kielégítést kapott, a hagyatékra igényt nem támaszthat, és a közjegyzői tárgyaláson törvényes öröklési jogáról a felperesi jogelőd vagy jogutóda: a felperes javára köteles lemondani. A felperesi jogelőd az I. rendű alperes örökrészének fenti megváltásán túlmenően kötelezettséget vállalt a szülők gondozására. A megállapodás 6. pontja szerint a szülők a megállapodással egyetértettek, azt aláírásukkal megerősítették. A megállapodást a szülők is "szerződő felekként" aláírták.

A felperesi jogelőd halálát követően az örökhagyó 1986. december 8-án végrendelkezett, és mindkét ingatlannak a tulajdonában álló 1/2. részét, továbbá minden ingó vagyonát az I. rendű alperesre hagyta azzal a meghagyással, hogy az 50 000 forintot a felperesnek fizesse vissza. Egyben az 1978. január 6-i megállapodáshoz adott hozzájárulását visszavonta, mert akarata nem teljesült: fia halála óta az I. rendű alperes gondoskodik róla.

Az I. rendű alperes még az örökhagyó életében pert indított az 1978. január 6-i megállapodás megszüntetése, illetőleg érvénytelenségének megállapítása iránt, a T. Városi Bíróság jogerős ítéletével azonban a keresetet elutasította, a megállapodást a Ptk. 660. §-a szerinti várt örökségről való rendelkezésnek minősítette, de utalt arra is, hogy a megállapodásban szerződő félként a szülők is részt vettek. Egyben úgy foglalt állást, hogy szerződést az örökhagyó végrendelete nem foszthatja meg hatályától, érvénytelensége pedig nem nyert bizonyítást.

Ennek folytán a jelen perben az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az 1978. január 6-i megállapodás érvényességét a korábbi perben meghozott jogerős ítélet megállapította, az már nem vitatható. A megállapodást pedig tartalma szerint öröklési szerződésnek minősítette, mert álláspontja szerint megfelelt e szerződés kritériumainak. Az ezzel ellentétes rendelkezést tartalmazó végrendelet tehát az ingatlanokra vonatkozó részében érvénytelen.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemi döntése is megalapozott volt, jogi indokolása azonban téves. "Az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy az okiratokat nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell megítélni. "Az 1978. január 6-i megállapodás tartalma szerint azonban nem öröklési szerződés, annál is kevésbé, mert csak gondozás kötelezettségre vonatkozó rendelkezést tartalmaz. A Ptk. 655. §-ának (1) bekezdéséből következik viszont, hogy gondozásra öröklési szerződés érvényesen nem köthető. A megállapodás valójában két szerződést foglal magában: a leszármazók egyrészt a Ptk. 660. §-ának megfelelően várt örökségükről rendelkeztek, egyben azonban az I. rendű alperes és a szülők között a Ptk. 603. §-ának (1) bekezdése szerinti lemondó szerződés is létrejött, vagyis az I. rendű alperes a felperesi jogelődtől kapott teljes kielégítés fejében lemondott az öröklésről. Bár a szerződésben az I. rendű alperes leszármazóiról nem esik szó, a lemondás - a Ptk. 604. §-ának (1) bekezdése értelmében - a leszármazókra is kihat. Az I. rendű alperes tehát a Ptk. 600. §-ának d) pontja alapján az öröklésből kiesett, ennek folytán végrendeleti örökös sem lehet. "Az ehhez való anyagi joga a szerződés következtében megszűnt a kérdéses vagyontárgyra, ezért az ő javára hatályosan erről nem lehetett végrendelkezni. A végrendelet idevonatkozó része tehát ez okból minősül érvénytelennek. A lemondási szerződés - mint minden szerződés - az örökhagyó életében bármikor módosítható vagy felbontható, természetesen ugyancsak szerződéssel. Ilyen szerződés azonban nem jött létre. A végrendeletnek a visszavonásra vonatkozó rendelkezése egyoldalú akaratnyilvánítás, ezért szerződésnek nem tekinthető."

A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be és az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint téves a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az 1978. január 6-án kelt okirat két szerződést tartalmaz, mert az csupán a Ptk. 660. §-a szerinti várt örökségről való rendelkezésnek minősül, amely azonban az örökhagyó végrendelete folytán nem hatályosulhat. De ha a Legfelsőbb Bíróság az okiratban rögzített megállapodást egyben lemondásnak is tekintené, csak a saját törvényes örökrészéről: az ingatlanok 1/4 illetőségéről mondott le, a végrendelettel neki juttatott másik 1/4 illetőség (vagyis a felperes törvényes örökrésze) a végrendelet alapján megilleti őt.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, a másodfokú bíróság jogi álláspontját mindenben helytállónak tartotta.