A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20403/2019/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 5. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21251/2017/48., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20403/2019/4.*, Kúria Pfv.21702/2019/8. (BH 2021.6.168)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.403/2019/4.

A Fővárosi Törvényszék a Dr. Kerekes Gábor Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Kerekes Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Marosi és Társa Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Marosi András ügyvéd) által képviselt - névváltozás folytán - alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Csuka és Társa Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Bardovits Anett ügyvéd) által képviselt Alperesi beavatkozó neve (alperesi beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2019. április 1. napján kelt 6.P.21.251/2017/48. számú ítélete ellen a felperes részéről 49. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja az alperes kártérítő felelősségét a felperest a 2014. november 12-ei ellátása hiányosságából eredően ért károkért. Az iratokat a követelés összegére nézve a tárgyalás folytatása érdekében visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

2014. november 11-én az akkor még kiskorú felperes az iskolai testnevelés órán elesett, és a bal csuklóját megütötte. Csuklója fájdalmas és duzzadt volt, ezért másnap panaszaival felkereste az alperes sebészeti szakrendelését, ahol kétirányú röntgenfelvétel alapján azt állapították meg, hogy a csuklón nem látható törés. A kezelőorvos Flector gél és fásli használatát, továbbá a csukló kíméletét javasolta, és előírta a felperesnek, hogy panasz esetén a területileg illetékes baleseti sebészeten jelentkezzen. A felperes fáslit használt és jegelte a csuklóját, majd óvatosan használni kezdte. A baleset után egy hónappal gyógytornászhoz fordult fennálló panaszaival, majd a gyógytornász javaslatára masszőrhöz is járni kezdett. A korábban rögbijátékos felperes a csuklósérülése miatt sportolni egyáltalán nem tudott, és a sérült csukló a hétköznapi tevékenységei során sem volt terhelhető, öltözködésnél, emelésnél is fájt. Végül 2016. január 27-én fordult ismét orvoshoz, az alperes ortopédiai szakrendelésén jelentkezett fennálló panaszaival. Ekkor négyirányú röntgenfelvételt készítettek, ennek alapján össze nem forrt sajkacsonttörést és annak álízülettel gyógyult állapotát rögzítették, és kézsebészeti ambulanciára irányították a felperest. 2016. április 1-jén a ... traumatológiai osztályán műtétet végeztek a felperes bal csuklóján, ennek ellenére teljes gyógyulás nem következett be, a felperes bal csuklója érzékeny, mozgásai beszűkültek, a felperes korábbi sporttevékenységét nem tudja folytatni.

Az alperes elnevezése a per során ...-re változott.

A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az egészséghez, gyógyuláshoz, jó életminőséghez és sportoláshoz fűződő személyiségi jogát azáltal, hogy a sérülésének diagnosztikáját és gyógykezelését nem a szakmai szabályoknak megfelelően végezte, és ennek eredményeként a felperesnél tartós fájdalom, álízület és beszűkült mozgásképesség alakult ki. A Ptk. 2:52. § és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 244. § (1) és (2) bekezdése alapján kérte az alperest 3.000.000 forint sérelemdíj, és ezen összeg után 2014. november 12-től a kifizetésig a Ptk. 6:48. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamat megfizetésére kötelezni. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest az Eütv. 244. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Ptk. 6:519. § és 6:527. § (1) bekezdése alapján 626.000 forint kár megtérítésére, és ezen összeg után 2016. június 22-től a kifizetésig a Ptk. 6:48. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamat megfizetésére. A felperes perköltségigényt is előterjesztett. Arra hivatkozott, hogy az alperes a felperes ellátása során nem az Eütv. 77. § (3) bekezdése szerint járt el, a felperest nem az elvárható gondossággal, és nem a szakmai szabályoknak, irányelveknek megfelelően kezelte. A ... által készített, a sajkacsonttörések kezeléséről szóló szakmai irányelvre (... protokoll) hivatkozással az volt a felperes álláspontja, hogy az alperes az irányelv rendelkezései ellenére nem készített négyirányú röntgenfelvételt, sem CT, illetve MR vizsgálatot nem végzett, és a szakszerű konzervatív kezelést Bennett gipszrögzítéssel nem kezdte meg, nem vizsgálta a műtéti töréskezelés szükségességét. Kifejtette, hogy az elégtelen és szakszerűtlen diagnosztikai módszerek alkalmazása miatt a sajkacsonttörést az alperes orvosai nem ismerték fel, emiatt az általuk alkalmazott kezelés is elégtelen és szakszerűtlen volt. Arra is hivatkozott, hogy az Eütv. 13. § rendelkezései szerint tájékoztatni kellett volna a felperest a műtéti töréskezelés lehetőségéről, mint alternatív eljárásról.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes a felperes ellátása során az elvárható gondossággal járt el. Másodlagosan azzal védekezett, hogy a felperes kára teljes egészében annak következtében merült fel, hogy felróhatóan nem tett eleget kárelhárítási és kármegelőzési kötelezettségének, amikor panaszaival annak ellenére nem jelentkezett a területileg illetékes baleseti sebészeten, hogy az alperes orvosa ezt írta elő a számára. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy azért rendelkezett ekként az ellátó orvos, mert a szakrendelésen sem a sérült testrész rögzítésére, sem speciális vizsgálatok elvégzésére nincs lehetőség, továbbá az ilyen sérülések az első vizsgálat alkalmával gyakran rejtve maradnak, ám hozzávetőleg egy héttel később már nagyobb biztonsággal felismerhetők. Az alperes úgy nyilatkozott, hogy a sérülés jellegére figyelemmel kizártnak tekinthető, hogy a felperesnek ne lettek volna panaszai, illetve még 2016. január 26-án is konzekvens terhelési panaszokról és fájdalmakról számolt be. Hangsúlyozta, hogy amennyiben a felperes az orvos utasítása szerint felkereste volna a területileg illetékes baleseti sebészetet, a törés bizonyosan felismerésre került volna, megfelelő ellátásban részesülhetett volna, és az álízület sem alakult volna ki. Az alperes harmadlagosan a sérelemdíj mérséklését kérte. A vagyoni kárigényt részben alaptalanság, részben pedig bizonyítatlanság miatt kérte elutasítani; az így fennmaradó kárigényt részben azért kérte elutasítani, mert a felperes kára legalább részben annak következtében merült fel, hogy felróhatóan nem tett eleget kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségének. Ezzel kapcsolatban a Ptk. 6:525. § (2) bekezdésére hivatkozott.