A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20692/2012/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 86. §, 87. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.692/2012/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Pap Tamás György ügyvéd (....) által képviselt Dr. III.rendű felperes neve (....) felperesnek a Dr. Juhász Éva jogtanácsos által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. március 13. napján kelt, 22.P.27.389/2010/31. számú ítélete ellen a felperes 32. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperes köteles megfizetni 15 napon belül az alperesnek 100 000 (Százezer) forint másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 2 500 000 (Kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 600 000 forint perköltséget, továbbá az államnak, külön felhívásra 900 000 forint le nem rótt illetéket.

A megállapított tényállás lényege szerint a .../2008. számú országgyűlési határozat elrendelte a tartalékos rendszer felülvizsgálatát, ennek eredményeként született meg a .../6691. számú határozati javaslat, majd a.../2008. számú országgyűlési határozat, később a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvényt (Mhjt.) módosító 2010. évi CLXXX. törvény. A módosított Mhjt. 2. §-ának (38) bekezdése különbözteti meg az önkéntes tartalékos állomány tagjain belül az önkéntes műveleti tartalékos és az önkéntes védelmi tartalékos katonákat.

A felperes - aki ügyvezető alelnöke volt a Nemzetőr Szövetségnek - a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál (Hivatal) 2010. október 5-én a Magyar Honvédség tartalék erejére vonatkozó szabadalmi bejelentéssel élt. A leírás 2. pontjának a tartalma a következő:

"2.1. A tartalék erő egy a HM-től független, de annak felügyelete alatt lévő Szervezet rész, amely őrzi-védi a HM létesítményeit.

2.2. Ez a Szervezet HM őrző-védő munkára csak olyan 18-52 év közötti személyeket oszt be, akikkel a magyar Honvédség önkéntes tartalékosi szerződést kötött. Ha a HM a tartalékosokat behívja a Szervezet jogosult és köteles egyéb állományával a HM létesítmények átmeneti őrzés-védelméről gondoskodni.

2.3. A megoldás újszerű, mert

2.3.1. a költségvetés megtakarítja a külön készenléti díjat, mégis meg tudja oldani a feszítő tartalékos problémát,

2.3.2. a HM létesítményeit önkéntes tartalékos katonák őrzik, akik esküt tettek,

2.3.3. ez a megoldás nem alkotmányellenes (ugyanis a Szervezet más őrző-védő munkát is vállalhat, ahová bárkit beoszthat), míg ha a HM eszközölné közvetlenül ezt a megoldást, úgy az sértené az esélyegyenlőséget a munkához jutás területén. A Szervezetnél ez esetben a tartalékosok őrző-védő munkája fix, a többi alkalmazotté pedig a megrendelésektől függ."

A szabadalmi leírást a 141/2008. (V. 16.) Kormányrendelet alapján másnap megtekintette a HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségének kirendelt megbízottja, aki nem kezdeményezte a bejelentés államtitokká minősítését.

Dr. S... I... államtitkár 2010. október 7-én (helyesen 17-én) a H... R... című műsorában nyilatkozott a tartalékos rendszerrel kapcsolatos elképzelésekről. A következő napon a felperes levelet intézett az alpereshez, hogy értesült róla, hogy eljutott hozzá azon ötlete (találmánya, újszerű szervezési megoldása), ami szerint az önkéntes tartalékos állományt úgy kell megoldani, hogy a HM létesítményeket tartalékosok őrizzék. Mellékelte a szabadalmi leírást, egyidejűleg megállapodást ajánlott, ha részt kap a tartalék erő kialakításában. A felperes október 29-én írásban megkereste a H...-t is, előadva, hogy a R... című műsorban az ő elképzelése hangzott el és kérte, hogy maga is elmondhassa a véleményét. A felperes november 2-án önkéntes műleírást nyújtott be a Hivatalhoz, végül szabadalmi oltalmat nem kért.

Módosított keresetében a felperes a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésére és 87. §-ának (2) bekezdésére alapozva kérte az alperest 90 000 000 forint és késedelmi kamatának a megfizetésére kötelezni.

Állította, hogy az önkéntes védelmi tartalékosok vonatkozásában a honvédelmi törvény módosítása a HM által a szabadalmi leírásból megismert, know-how-nak minősülő ötletét tartalmazza, nevezetesen, hogy a laktanyák őrzését ne szerződéses úton oldja meg az alperes, hanem a jelenleg biztonsági őrként szolgáló személyek legyenek egyben tartalékosok is, mert ily módon nem szükséges részükre havi 30 000 forint készenléti díjat fizetni. Mivel az alperes 2011. januárjától 2047 fő tartalékos fegyveres biztonsági őrt állított be, a havi megtakarítás 60 millió forint, ez öt évre 3,6 milliárd forint és ennek 2,5 %-ában határozta meg a kártérítési igényének összegét.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Vitatta, hogy a know-how-nak állított ötlet kielégítené a szellemi alkotás kritériumát, és jogvédelemre tarthatna igényt, illetve, hogy a törvénymódosításban lefektetett tartalékos erőkre vonatkozó szabályozás megfelelne a felperes leírásának. Hangsúlyozta, hogy a jogszabályban a perbeli ötlettől eltérő és összetettebb a tartalékosi struktúra, a feladat- és szervezet rendszer, valamint a személyi állomány. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes a vele korábban szerződéses viszonyban álló őrző-védő feladatokat ellátó személyeket is bevonta a védelmi tartalékosi állományba, nem jelenti azt, hogy a felperes elképzelését valósította volna meg jogszabályi szinten. Emellett vitatta bármiféle költségvetési megtakarítás keletkezését is a felállított új rendszer kapcsán.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 86. §-ának (1)-(4) bekezdése és 87. § (1)-(2) bekezdése alapján a keresetet nem találta alaposnak.

Utalva a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére kifejtette, hogy a perben a felperesnek kellett bizonyítania, hogy szellemi alkotását az alperes megszerezte, továbbá, hogy az olyan jellegű, amelyet törvényi védelem illet. Figyelemmel a Hivatal tájékoztatására, azt igazoltnak fogadta el, hogy jogszabályi felhatalmazás alapján az alperes a szabadalmi leírást a benyújtását követő napon megismerte. Álláspontja szerint azonban az abban megfogalmazott ötlet egyrészt nem érte el azt a szintet, ami egy önálló szervezési megoldás know-how-vá minősítéséhez szükséges, másrészt az alperes a törvénymódosításban nem is azt valósította meg maradéktalanul. Noha a felperesi elgondolás és a jogszabályi megoldás között a tartalékosi erő tekintetében vannak hasonlóságok, de ez nem olyan mértékű, ami jogsérelmet eredményezne. Utalva továbbá az események sorrendjére úgy találta, hogy az időbeli történések is kizárják a felperesi ötlet alperesi megvalósíthatóságát.