A Kúria Pfv.22411/2016/4. számú precedensképes határozata biztosítási szerződés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 6. §, 277. §, 318. §] Bírók: Madarász Anna, Magosi Szilvia, Molnár Ambrus

A határozat elvi tartalma:

A felperes gondatlanul járt el, amikor észlelve a 2011. I. negyedévi biztosítási díj elmulasztott befizetését, nem egyeztette a kölcsön, illetve a biztosítási szerződéseiben foglaltakat, nem járt el az alperesek felé annak tisztázása érdekében, hogyan háríthatja el a mulasztása következményeit. Ezzel szemben könnyelműen bízott abban, hogy - egy részlet meg nem fizetése után, és utólagos megfizetése hiányában is-, a következő részletek teljesítésével a biztosítási szerződése hatályában fennmaradhat.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.22.411/2016/4.

A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Vesztergom Imre ügyvéd

Az I. rendű alperes: I.rendű alperes neve elepe (I.rendű alperes címe)

Az I. rendű alperes képviselője: Havasi és Karczub Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Havasi Karolin ügyvéd)

A II. rendű alperes:

A II. rendű alperes képviselője:

A per tárgya: biztosítási szerződésből eredő szolgáltatás

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (10. sorszám)

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Törvényszék 1.Pf.20.194/2016/4.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Mosonmagyaróvári Járásbíróság 6.P.20.427/2015/6/II.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

- A le nem rótt 845.000 (nyolcszáznegyvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[1] A felperes 2013. augusztus 15. napján előterjesztett keresetében 8.450.000 forint, ennek 2011. október 1. napjától számított a régi Ptk. 301. §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest a régi Ptk. 6. §-ára alapítva biztatási kár címén. Előadta, hogy a tulajdonát képező számú családi házra a Zrt.-vel 2007 októberében Otthonbiztosítást kötött, amit a biztosító a PSZÁF engedélyével az I. rendű alperesre ruházott át. 2011. augusztus 18. napján az ingatlan tetőszerkezete kigyulladt és leégett, szakértői vélemény szerint 7.000.000 forint kárt okozva. Ekkor még úgy tűnt, az épület helyreállítható, de később az épület egy része életveszélyessé vált, így az egész épületet el kellett bontani. A kár meghaladja a biztosítás legmagasabb összegét 8.450.000 forintot. A káreseményt az I. rendű alperesnek bejelentette, amire azt a választ kapta, hogy a szerződés díjfizetés elmaradása miatt 2011. március 31. napján megszűnt. Ezt követőn megállapította, hogy valóban a 2011. első negyedévi díját nem fizette be, de a II. és III. negyedévi díjakat igen. A biztosító a szerződéskötéskor vállalta, hogy ha a biztosítási szerződés megszűnne, úgy a lakóházra kölcsönt nyújtó pénzintézetet harminc napon belül, a díjfizetés elmaradásáról az esedékességtől számított hatvan napon belül értesíti. Az I. rendű alperes ezt a kötelezettségét nem teljesítette, így nem küldött értesítést sem a díjelmaradásról, sem a szerződés megszűnéséről. A csekkek folyamatos megküldésével, illetve azzal, hogy a befizetett díjakat nem utalta vissza, az alperes hallgatólagosan halasztás adott a fizetésre. Ez olyan magatartásnak minősül, hogy joggal és alappal lehetett abban a tudatban, rendelkezik érvényes és hatályos biztosítással. Bár álláspontja szerint a régi Ptk. 543. § (1) bekezdése értelmében a szerződés megszűnése is kérdéses, de ha nem is szűnt volna meg, az I. rendű alperesnek kártérítési felelőssége van az értesítések elmulasztása miatt. Az I. rendű alperes a háromoldalú jogviszony keretében a régi Ptk. 277. § (4) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét nem teljesítette. Nem fizetés ellenére továbbra is küldte a befizetési csekkeket, és a felperesi befizetést nem küldte vissza, amivel azt a tudatot erősítette, hogy az ingatlanra érvényes biztosítással rendelkezik. Az I. rendű alperes magatartása a régi Ptk. 6. §-a szerinti tényállást kimeríti, és ezért kártérítési kötelezettség terheli.

[2] Az I. rendű alperes védekezésére előadta, hogy a gondatlanság önmagában nem mentesülési ok, és a hőtermelő berendezés használata sem minősül ilyenként. Az épületet el kellett bontani részben a tűz, részben az oltáshoz használt oltóanyag károsító hatása miatt.

[3] A Győri Törvényszék 1.Pf.20.137/2015/4. számú új eljárásra és új határozat hozatalára kötelező végzése alapján a II. rendű alperessel szemben a keresetét kiterjesztette, és az I. rendű alperessel szembeni kereseti kérelme tűrésére kérte kötelezni. Keresetét biztatási kárra, illetőleg a szerződésen alapuló kárigényre hivatkozva tartotta fenn.

[4] Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte vitatva mind a jogalapját, mind az összegszerűségét. Előadta, a felperes a káridőpontban hatályos biztosítással nem rendelkezett az általa megjelölt családi házra. Magát a szerződéskötést nem vitatta, de állította, hogy a káridőpontban díjnemfizetés miatt már megszűnt. Az I. rendű alperesnek nem volt a régi Ptk. 543. § (1) bekezdése szerinti értesítési kötelezettsége a felperes felé. A 2011. II. és III. negyedévi díj megfizetéséből nem lehet következtetni az I. rendű alperes által adott halasztásra. A 2011. II. és III. negyedévi díj megfizetését nem tette vitássá, bár állította, hogy a második negyedévi díj megfizetése is az esedékességhez viszonyítva elkésett. Az utólagos díjfizetés nem helyezte a szerződést ismét hatályba. Az, hogy a felperes részére a díjfizetéshez szükséges csekkeket kiküldte, nem értékelhető úgy, hogy a biztosítási díjat elégséges késedelmesen, a biztosítási feltételekben meghatározott, az esedékességtől számított hatvan napos "türelmi időn" túl befizetni. Tagadta, hogy a csekkek megküldése, a befizetett összeg vissza nem utalása, halasztásnak minősülne. A pénzintézet felé fennálló kötelezettségvállalása a felperes díjfizetési kötelezettségét nem érinti. Magát a biztosítási eseményt is vitatta, mivel annak megtörténtét a felperes nem bizonyította. De a katasztrófavédelmi kirendeltség által felvett iratok alapján mentesülésre is hivatkozott, mert a tűz gondatlan emberi tevékenység következménye, és hőtermelő berendezésből (villamos tűzhely) keletkezett. Az összegszerűséget eltúlzottnak és bizonyítatlannak minősítette, vitatta az épület elbontásának szükségességét, de a helyreállítás megjelölt összegszerűségét is.