BH 2001.5.213 Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a vádirat tényleíró része és a bíróság ítéletének a tényállása nem minden részletében és mozzanatában azonos, az ítéleti tényállás - az elkövetés helye, ideje, módja, eszköze, motívuma, eredménye stb. tekintetében - eltérhet a vádirat tényállásától;

a bíróságnak kifejezett kötelessége a vádirati tényállás pontatlanságainak és hiányosságainak a helyesbítése és kiegészítése, mely nem jelenti a törvényes vádtól való eltérést [Be. 5. § (1) bek., 9. § (2) bek., 146. § (2) bek. b) és c) pont, 250. § III. pont].

A városi bíróság, illetve a megyei bíróság a 2000. január 4. napján meghozott ítéletével a terheltet különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A H. Kft.-ből 1997-ben a terhelt részesedést vásárolt, és az 1997. december 29-i keltezésű társasági szerződést módosító okirat alapján a társaság egyik ügyvezetője is ő volt. A terhelt a bankkal 1998. január 28-án - 10 millió forintra - 1998. december 21-i lejárattal, rulírozó kölcsön nyújtására kölcsönszerződést kötött, melyet a terhelt mint gazdasági vezető írt alá.

A kölcsönszerződés biztosítékául egy ugyanakkor megkötött engedélyezési szerződés szolgált, amely szerint a Kft. átruházza a bankra az APEH megyei igazgatósága által a kft. részére leigazolt általános forgalmi adó visszatérítését.

E szerződések alapján - 1998. február 12. és március 11. napjai között - három esetben került sor (írásbeli szerződés megkötése nélkül) a kft. részére kölcsönnyújtásra, amelyeket a kft. akként fizetett vissza, hogy azokat a leigazolt forgalmi adóból a bank leemelte.

E kölcsönök igénylésénél is a terhelt járt el.

1998. június 9-én a terhelt és társa az üzletrészüket értékesítették, és e szerződések aláírásával egy időben - minthogy a cég teljes tulajdonjogát megszerezték - a vevők átvették a kft. teljes dokumentációját is.

Ezt megelőzően, 1998. április 29-én az ügyvezető igazgató már felmondott, és ettől kezdve a kft. ügyeiben nem járt el.

1998. június 17-én a terhelt - amikor már nem volt a kft. tagja, és ügyintézésre sem volt jogosult - megjelent a bank fiókjában, és ott egy ugyanezen napra kiállított, 24 786 000 forint összegű áfa visszaigényléséről - s ebből 14 005 000 forintnak kiutalás céljából történő továbbításáról - szóló APEH-igazolást mutatott be a pénzintézet képviselőjének, amelynek alapján a kft.-t hitelképesnek minősítették, és annak számlájára 10 millió forintot utaltak át. A kft. számlájáról 9,5 millió forintot a terhelt rendelkezése alapján az L. Kft.-nek - amely korábban a H. Kft. tagja volt - utaltak tovább. A terhelt által benyújtott igazolás valótlan tartalmú okirat volt, azon hamisított bélyegzőlenyomat és aláírás szerepelt, az iktatószám hamis volt, és az igazolást nem az APEH adta ki.

A másodfokú bíróság tényként még a következőket is megállapította: a terhelt tudva, hogy az általa felhasznált igazolás hamis, azt jogtalan haszonszerzés végett a bank megtévesztésére használta fel. A terhelt ezáltal 10 millió forint kárt okozott a banknak, melyet utóbb a sértettől engedményesi szerződéssel az R. Rt. megvásárolt.

A jogerős határozatok ellen - a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése, a városi bíróság ítéletének megváltoztatása és a terhelt felmentése érdekében - a jogi képviselője útján - a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Az indítványban kifejtettek szerint az eljárt bíróságok a Be. 250. §-ának III. pontja szerinti perjogi szabálysértéssel - törvényes vád hiányában - állapították meg a terhelt bűnösségét a magánokirat-hamisításban. Arról ugyanis, hogy a felhasznált okirat hamis, a terhelt nem tudott, és ilyen tényállítást a vádirat, de még az elsőfokú ítélet sem tartalmazott.

Ezen túlmenően az ítéletek anyagi jogi szabályt - a Btk. 318. §-ának (1) bekezdését is - sértettek, minthogy a tényállás - ideértve a másodfokú bíróság által tett kiegészítést is - nem rögzíti a jogtalan haszonszerzési célzatra történő utalást. Erre egyébként törvényes vád szintén nem volt, sőt, a bíróság ennek ellenkezőjét, azt állapította meg, hogy a terhelt a felvett hitelt a kft. tartozásának a rendezésére fordította. Mindezek miatt a - célzat mint törvényi tényállási elem, de a törvényes vád hiányában is - felmentő ítélet hozatalának lett volna helye,

A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.