A Debreceni Ítélőtábla Bf.374/2014/5. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 348. §, 351. §, 371. §, 381. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.374/2014/5.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2014. szeptember 17. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

végzést:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2014. február 7. napján kihirdetett 26.B.110/2011/77. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy I.r. vádlottnál a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjának feltüntetését mellőzi.

A másodfokú eljárásban felmerült 8000 (nyolcezer) Ft bűnügyi költségből a vádlottak személyenként 4000 (négyezer) Ft bűnügyi költséget viselnek.

I. r. vádlott személy igazolványának száma:

Indokolás:

A Debreceni Törvényszék I.r. vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság vétsége (1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdés), testi sértés bűntettének kísérlete (1978. évi IV. törvény 170. § (1), (6) bekezdés) és testi sértés bűntettének kísérlete (1978. évi IV. törvény 170. § (1), (2) bekezdés) miatt halmazati büntetésül 4 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra;

II.r. vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság vétsége (1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdés), 3 rb. testi sértés bűntettének kísérlete (1978. évi IV. törvény 170. § (1), (2) bekezdés) és testi sértés bűntette (1978. évi IV. törvény 170. § (1), (2) bekezdés) miatt, halmazati büntetésül, mint erőszakos többszörös visszaesőt 3 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Megállapította, hogy I.r. vádlott legkorábban a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, míg az erőszakos többszörös visszaesőként elítélt II.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. I.r. vádlott tekintetében elrendelte a Debreceni Városi Bíróság 70.B.797/2006/88. számú ítéletével kiszabott 6 hónap, valamint a 45.B.223/2006/91. számú ítéletével kiszabott 5 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a vádlottak és a védők elsődlegesen a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében, másodsorban a büntetés enyhítése céljából jelentettek be fellebbezést. Az ítéletet ügyészi jogorvoslat nem támadta.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.245/2014/1-I. számú átiratában a jogi indokolás kiegészítése mellett az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A nyilvános ülésen a védők a jogorvoslatokat fenntartva elsősorban a felmentésre, másodsorban a büntetés enyhítésére tettek indítványt. Perorvoslatukat a felszólaló vádlottak is fenntartották.

A fellebbezések nem alaposak.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is.

A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív perjogi hibát, amely a bizonyítás törvényességét érintené, vagy az érdemi felülbírálatot kizárná.

Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 351. § (1) bekezdés értelmében, a másodfokú eljárásban is irányadó. A tényállás csak annyiban helyesbítendő, hogy az ítélet 6. oldalának 3. bekezdésének utolsó előtti, I.r. vádlott tudattartalmára vonatkozó megállapítást a jogi indokolás részének kell tekinteni.

Kétségtelen, hogy az elkövető egyes tudatállapotával kapcsolatos tényeknek helye lehet a tényállásban, sőt egyes esetekben a tények részét kell alkotniuk. Ilyennek tekinthető például csalásnál a megtévesztéssel kapcsolatos tudati folyamat, azaz, hogy egy elkövető tudott-e a sértett megtévesztéséről vagy sem. A szándék formája, jellege, az eshetőleges szándék azonban nem tényállásba foglalandó tudati tény, hanem tisztán a jogi értékelés körébe tartozik, ezért a vádlotti szándékot érintő megállapítást az ítélőtábla a jogi indokolás részének tekinti.

Az elsőfokú bíróság az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat okszerűen, a logikai szigorú szabályai szerint helyesen értékelte. Vizsgálta a vádlotti vallomásokat, a cselekményről információt szerző tanúk vallomását, mint ahogy a releváns okirati bizonyítékokat és az orvosszakértői véleményt is. A személyi és tárgyi bizonyítékokat egyenként és összességében is, hibátlanul vonta mérlegelés körébe, mely elsőfokú bírósági gondolati folyamattal a másodfokú bíróság is egyetértett. A megállapított tényekre nézve a törvényszék indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. Nem tévedett, amikor a felelősséget nagyrészt elhárító, jelentős ellentmondásokat tartalmazó vádlotti vallomásokkal szemben a tényállást elsősorban a sértetti oldal tanúvallomásaira, valamint az orvosszakértői bizonyítás anyagára és a releváns okiratokra alapította. Az elsőfokú bírósági indokolás kifogástalan, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság is egyetértett.