BH 2014.9.268 Az elektronikus nyomkövető eszköz alkalmazása a szökés vagy elrejtőzés veszélyét nem küszöböli ki, csupán a lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet szabályai megtartása hatékony rendőri ellenőrzését, a szabályok megszegése esetén a gyors rendőri intézkedést biztosítja. Ezáltal ez a lehetőség a büntetőeljárás során már megszökött, elfogatóparancsra történt elfogása alkalmával magát idegen ország állampolgárának kiadó terhelt előzetes letartóztatása lakhelyelhagyási tilalommal vagy házi őrizettel való felváltására indokul akkor sem szolgál, ha a vele szemben nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés viszonylag rövid tartamú [Be. 129. § (2) bek. a), b) pont].

[1] A vádlottat a törvényszék a 2013. március 11-én meghozott ítéletével sikkasztás bűntette [1978. évi IV. tv. 317. § (1) bek., (6) bek. a) pontja] miatt három év börtönbüntetésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] A nem jogerős ítélettel megállapított tényállás lényege szerint a vádlott egy kereskedelmi és szolgáltató kft. meghatalmazottjaként 2011. november 14-én a cég bankszámlájáról 62 562 000 forintot vett fel, amit eltulajdonított, majd ezt követően ismeretlen helyre távozott. A sikkasztással okozott kár nem térült meg.

[3] A vádlottal szemben az eljárás a Be. XXV. Fejezete - a távollévő terhelttel szembeni szabályok - alapján folyt, és jelenleg a kétirányú fellebbezések folytán másodfokú bírósági eljárás van folyamatban.

[4] A vádlottat az ellene kiadott elfogatóparancs alapján 2013. szeptember 13-án a rendőrség elfogta, és a másodfokú bírósági eljárást folytató ítélőtábla a 2013. szeptember 13-án meghozott végzésével előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamáig elrendelte. A másodfokú nyilvános ülés határnapja 2014. május 20.

[5] A vádlott védője 2014. január 3-án, majd január 13-án az előzetes letartóztatás megszüntetése és enyhébb kényszerintézkedés - házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom - elrendelése iránt terjesztett elő indítványt, amelyet az ítélőtábla a 2014. január 30-án meghozott végzésével elutasított.

[6] A végzés indokolása szerint a vádlott a hatóságok elől megszökött, elrejtőzött, ezért első fokon távollétében ítélték el. Elfogása során magát szlovén állampolgárnak adta ki. Így a Be. 129. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott előzetes letartóztatási okok vele szemben maradéktalanul megállapíthatóak. Kifejtette továbbá, hogy az elektronikus nyomkövető eszköz alkalmazása önmagában a szökés, elrejtőzés veszélyét nem küszöböli ki, felhelyezése csupán a terhelt mozgásának ellenőrzését könnyíti meg.

[7] A végzéssel szemben a vádlott védője jelentett be fellebbezést, melyben egyrészt kifejtette, hogy a Be. 138. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés nyelvtani értelmezéséből következően - szemben az ítélőtábla végzésében foglaltakkal - a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz a mozgást megszakítás nélkül nyomon követi, ezért a terhelt tartózkodási helye a hatóság előtt folyamatosan ismert, amelyből következően a szökés, elrejtőzés veszélye fogalmilag és gyakorlatilag is kizárt.

[8] Hivatkozott arra is, hogy a vádlott jelenlegi lakóhelyétől - ahol a házi őrizetet végrehajtani indítványozzák - a rendőrkapitányság mindössze 1,9 kilométerre található, ami szintén azt erősíti, hogy a vádlott szökése, elrejtőzése fizikailag nem lehetséges.

[9] Felhozta, hogy védence a vele szemben az első fokon kiszabott három évi börtönbüntetésből a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), azaz a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv rendelkezései alapján két év letöltése után feltételes szabadságra lenne bocsátható, így részéről a szökés ésszerűtlen is volna, különösen, hogy ezzel elkövetné a Btk. 283. §-a szerinti fogolyszökés vétségét is.

[10] Emellett kitért arra is, hogy az eljárás eddigi adataiból az nem tűnik ki, miszerint a vádlott a vele szemben folytatott büntetőeljárásról és a kiadott elfogatóparancsokról elfogása előtt értesült volna, így az sem állapítható meg, hogy a büntetőeljárás alól szándékosan ki akarta vonni magát.

[11] Mindezek alapján indítványozta az ítélőtábla végzésének megváltoztatását, a vádlottal szemben az előzetes letartóztatás megszüntetését és házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom elrendelését.

[12] A Legfőbb Ügyészség a védelmi fellebbezést alaptalannak tartva, a fellebbezéssel megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta.

[13] A fellebbezés alaptalan.

[14] Nem tévedett az ítélőtábla, amikor a vádlott előzetes letartóztatásának megszüntetésére irányuló indítványt elutasította.

[15] Az iratokból megállapíthatóan a vádlott a bűncselekmény elkövetését követően azonnal megszökött, külföldre távozott, holott az ellene folyamatban lévő büntetőeljárásról tudomása volt. Ezt erősíti, hogy elfogásakor hamis tartalmú okiratokkal próbálta igazolni magát. A szökés veszélyének mérlegelésénél az sem közömbös, hogy a vádlott által a bűncselekménnyel okozott kár egyáltalán nem térült meg.

[16] Nem osztotta a Kúria azt a védői érvelést, amely az elsőfokú ítéletben nem jogerősen kiszabott szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás viszonylag közeli lehetőségét hozta fel az előzetes letartóztatás megszüntetése egyik indokaként.

[17] Az elsőfokú ítélet ellen ugyanis az ügyész a középmértéknél jelentősen rövidebb tartamú szabadságvesztés súlyosításáért jelentett be fellebbezést, emellett a hatályos Btk.-nak a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezése csak akkor jöhet szóba, ha a másodfokú bíróság az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazza.

[18] Az esetleges fogolyszökés vétségének elkövetésével kapcsolatos érvelés szintén nem bír jelentőséggel a kényszerintézkedéssel kapcsolatos döntésnél.

[19] Nem foghatott helyt a rendőrségnél rendszeresített, a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel kapcsolatos védelmi érvelés sem.

[20] A lakhelyelhagyási tilalom, illetve a házi őrizet szabályainak nyomkövető eszközzel történő ellenőrzése nem a szökés, illetve az elrejtőzés veszélyét küszöböli ki, hanem azt biztosítja, hogy a rendőrség a műszaki eszköz jelzése, rendellenes működése esetén a megfelelő - belső szabályzatokban előírt - élőerős ellenőrzést el tudja végezni, és a terhelt szökése vagy a nyomkövető eszköz megrongálása esetén a szükséges - a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben, illetve a Rendőrség Szolgálati Szabályzatában meghatározott - rendőri intézkedéseket mihamarabb meg tudja kezdeni.

[21] Természetesen közömbös az is, hogy a terhelt jelenlegi lakóhelye milyen távolságra van a rendőrkapitányságtól. Megjegyzi a Kúria, hogy a város szélén, a főúthoz, a vasútvonalhoz közel lévő kertvárosi lakóövezetben található ingatlan egyáltalán nem azt valószínűsíti, hogy a szökés, elrejtőzés fizikailag nem lehetséges.

[22] Emellett a bűnügyi nyilvántartás adatai szerint a vádlottal szemben hatóság félrevezetésének vétsége miatt a Budapesti Nyomozó Ügyészségen 2013 novembere óta újabb büntetőeljárás van folyamatban.

[23] Minderre figyelemmel az előzetes letartóztatás okai továbbra is fennállnak, így a Kúria a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 383. § (1) bekezdésére figyelemmel a Be. 371. § (1) bekezdése alapján a fellebbezésnek nem adott helyt, és az ítélőtábla végzését helybenhagyta.