A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20940/2014/5. számú határozata jogsértés megállapítása (SZERZŐI jogsértés megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 163. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §, 4. §, 10. §, 13. §, 14. §, 16. §, 94. §] Bírók: Czifra Veronika, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.940/2014/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Prokopovitsch László ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű felperes neve (....) I. rendű, II.rendű felperes neve (....) II. rendű, III.rendű felperes neve (....) III. rendű és IV.rendű felperes neve (....) IV. rendű felpereseknek, a Dulin Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Dulin Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes neve (....) alperes ellen szerzői jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2013. június 5. napján 25.P..../2010/35. számon meghozott és 49. sorszámon kiegészített ítélete ellen a felperesek részéről 37. sorszám alatt, az alperes részéről 39. sorszámon benyújtott fellebbezések folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 40.000 (Negyvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelesek a felperesek egyetemlegesen 240.000 (Kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg egyetemlegesen a felpereseknek 169.500 forint perköltséget. Kötelezte továbbá a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra 180.000 forint illetéket.

A megállapított tényállás szerint a felperesi jogelőd, T...-T... J... kiemelkedő latin tudással rendelkezett, aki A... Sz... T... S... T... című három részből álló művének fordítását, így magyar nyelven a teológia tudomány számára elérhetővé tételét életművének tekintette. A G... T... Bt. kiadásában már megjelent T...-T... J... fordításában A... Sz... T... "A ..." című művének I. és II. kötete, utóbbi az alperes lektorálásával. A harmadik kötet fordítása folyamatban volt, amellyel kapcsolatos közös munka T...-T... J... és az alperes között akként folyt, hogy T...-T... J... végezte a fordítást, harmadik személy az írógéppel írt anyagot számítógépbe írta, és átadta az alperesnek, aki T...-T... Já...sal együtt elvégezte a javításokat és elkészítették a kész fordítást.

T...-T... J... 2010. április 3. napján elhunyt, törvényes örökösei a felperesek. Az I. rendű felperes a férje halálát követően, 2010 nyarán az alperesnél járt, aki arról tájékoztatta őt, hogy a lektorálást abbahagyta és azt át akarja adni egy kollégájának, ehhez azonban az I. rendű felperes nem járult hozzá, de kért a mű kiadását az alperestől, aki azt megtagadta.

A felperesek keresetükben szerzői jogsértés megállapítását kérték a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy az alperes az eredeti műpéldány jogosulatlan birtoklásával elzárja őket a mű feletti rendelkezéstől. Kérték a b) pont szerint az alperes eltiltását a további jogsértéstől és a jogsértés abbahagyására kötelezését, nevezetesen, hogy az alperes a lektorálást meghaladó mértékű átdolgozást hagyja abba és a továbbiakban ilyen változtatásokat a művön ne eszközöljön. Kérték az alperest a sérelmes helyzet megszüntetésére kötelezni - az Szjt. 94. § (1) bekezdés f) pontjára hivatkozással - a kéziratnak, valamint minden, az alperes birtokában lévő kéziratról készült másolat kiadásával, emellett 3.000.000 forint nemvagyoni kártérítés megfizetése iránti igénnyel is éltek.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult arra hivatkozva, hogy nem csak lektori tevékenységet fejtett ki, hanem szerzőtárs, a S... T... harmadik kötetének fordítása a néhaival közös szellemi terméke.

Erre vonatkozóan viszontkeresetet is előterjesztett és annak megállapítását kérte, hogy a per tárgyát képező mű a felek által együttesen létrehozott mű, amelyre a szerzői jog a feleket, mint szerzőtársakat egyenlő arányban és együttesen illeti meg. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a mű fordítására és kiadásra előkészítésére a felperesi jogelőd és az alperes között polgári jogi társaság jött létre, az ennek eredményeként megszületett művön a felperesek és az alperes közösen jogosultak rendelkezni, egyenlő arányban.

A felperesek a viszontkereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a mű önálló mű, amely kizárólag a felperesi jogelőd szellemi terméke. Az alperes hozzáadott munkája pusztán a dokumentum elektronikus formába öntésére és a lektorálási feladat elvégzésére korlátozódott. Ez nem a szerzői jog által védett szellemi alkotás, ezáltal a mű nem vált közös művé, továbbá vitatták a polgári társaság létrejöttét is.

Az elsőfokú bíróság a keresetet és a viszontkeresetet alaptalannak találta. Döntését az Szjt. 1. §-ának (1) és (2) bekezdésére, 4. § (1) és (2) bekezdésére, 5. § (1) és (2) bekezdésére, 10. § (1)-(4) bekezdéseire, 12. § (1) bekezdésére, 16. § (1)-(7) bekezdéseire, 17. §-ára, a Ptk. 84. §-ának (1) bekezdés e) pontjára, 568. § (1) és (4) bekezdésére, 577. §-ára, 578/A. § (1) és (2) bekezdésére, a Pp. 163. §-ának (2) bekezdésére, 164. §-ának (1) bekezdésére és 206. §-ára alapította.

Rögzítette, hogy a felek nem vitatták, hogy a perrel érintett mű a szerzői jogi védelem alatt áll és nem vitatott T...-T... J... szerzői mivolta sem, ezért elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a mű a felperesek jogelődjének önálló szellemi terméke vagy az alperessel együtt alkotott közös mű.

A szerzőtársi jelleget nem találta bizonyítottnak, mert a felek előadása és a tanúk vallomása alapján az volt megállapítható, hogy a fordítást kizárólag a felperesi jogelőd végezte. Az alperes tevékenysége nem terjedt túl a lektori tevékenységen, a mű elkészítéséhez nem járult olyan mértékben hozzá, hogy az elérje a szerzői jogi védelem szintjét és e tevékenységet sem egyedül, hanem a néhaival együtt közös munkában végezte. Mindezekre tekintettel a mű nem minősül közös műnek, az együttműködő személyek között szerzői jogilag értékelhető kapcsolat nem jött létre, az alperes nem alkotó jellegű tevékenységgel vett részt a mű elkészítésében. Ezért az elsőfokú bíróság az alperes elsődleges viszontkeresetét elutasította.

Nem találta alaposnak a polgári jogi társaság létrejöttének megállapítására irányuló másodlagos viszontkereseti kérelmet sem, mint bizonyítatlant azt is elutasította.

A kereset tekintetében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperesek általánosságban kérték megállapítani a szerzői jog megsértését, konkrét felhasználást azonban az alperes oldalán nem sérelmeztek, csak a kiadás tekintetében hivatkoztak ellentétre és azt kifogásolták, hogy az eredeti kéziratot nem adta ki az alperes kérelmükre. Az alperes nem vitatta, hogy a kézirat a birtokába került, és csatolta az iratokhoz a mű még rendelkezésére álló változatát, de akként nyilatkozott, hogy az eredeti, írógéppel írt nyers fordítás már nem áll rendelkezésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az alperes nem sértett szerzői jogot azzal, hogy a kéziratot a jogutódoknak nem adta ki és annak ténye sem jogsértő, hogy a kézirat nincs meg. Mivel az alperes a szerzői jogi törvény értelmében felhasználási magatartást nem tanúsított, a felperesek által állított szerzői jogsértést megállapítani nem tudta, és nem volt mód a jogsértés következményeinek alkalmazására sem. Minderre tekintettel a keresetet is elutasította.