BH 2000.5.210 A nagykorúságát elérő személy az édesanyja javára megítélt gyermektartásdíj tekintetében a végrehajtást sikerrel nem kezdeményezheti [Vht. 19. § (1) bek.].

A végrehajtást kérő a jogerős ítélet alapján a végrehajtás elrendelését kérte.

Az elsőfokú bíróság végzésével a végrehajtási lap "kibocsátását" megtagadta. A végzés indokolása szerint az adós gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége a végrehajtást kérő anyja, B. I.-né javára állt fenn, így az adósnak az ő részére kellett volna teljesítenie, ezért a végrehajtás elrendelése iránti kérelemre is ő lenne jogosult. Mivel a végrehajtási lap kibocsátásra irányuló kérelem nem arra jogosulttól származott, a kérelem teljesen alaptalan.

A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatának indokolásában azt állapította meg, hogy a végrehajtást kérő kérelmének előterjesztésekor nagykorúságát még nem töltötte be. A tartásdíj jogosultja a gyermek; a kiskorút megillető tartásdíjat a szülői felügyeletet gyakorló részére kell kifizetni. A kiskorú gyermeket gondozó személy a gyermek részére folyósított tartásdíjnak nem jogosultja, csupán kezelője. A másodfokú bíróság érvelése szerint a kérelmező nagykorúsága betöltését követően a folyamatosan fizetendő gyermektartásdíjak behajtása iránt előterjeszthet - egyéb feltételek fennállása esetén - önállóan végrehajtási kérelmet. A kérelmező azonban az elmaradt tartásdíjak végrehajtására tartott igényt, amelyre figyelemmel egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával.

A jogerős végzés ellen a végrehajtást kérő terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a végzés megváltoztatását és a végrehajtási lap kiállítását kérte. A jogsértés okaként arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévedett a nagykorúsága elérésének időpontja tekintetében; jogszabálysértően állapította meg azt is, hogy csak a nagykorúsága elérését követően esedékes tartásdíj végrehajtását kérheti.

Az adós ellenkérelmében a jogerős végzést hatályában kérte fenntartani.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.