BH 2002.6.216 I. A két forgalmi sávos úttesten haladó, és balra kanyarodni szándékozó jármű vezetője akkor jár el a KRESZ rendelkezéseinek megfelelően, ha első ütemben irányjelzés mellett az úttest felezővonalához húzódik, és a második ütemet - a balra bekanyarodást - kizárólag akkor kezdheti meg, miután meggyőződött arról, hogy a járműve előzését a mögötte haladó jármű nem kezdte meg [Btk. 187. § (1) bek., KRESZ 31. § (1) bek. b) pont és (6) bek.].

II. A közúti közlekedés során a "bizalmi elv" azt jelenti, hogy valamennyi közlekedésben részt vevő alappal bizakodhat abban, hogy amennyiben a szabályoknak megfelelően jár el, mások is megtartják a közlekedési szabályokat; másfelől azonban nem hivatkozhat eredményesen a bizalmi elvre az a járművezető, aki kellő időben észleli a közlekedés más résztvevőjének a szabályszegő közlekedését [Btk. 187. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1998. április 16. napján kelt végzésével az I. r. terheltet a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta.

A megállapított tényállás lényege a következő:

Az I. r. terhelt személyszállító kisiparos, aki 1985. évtől rendelkezik "A", 1989. évtől "B" járműkategóriára érvényes vezetői engedéllyel.

Az I. r. terhelt 1995. július 21. napján 18 óra után személygépkocsijával tompított világítást használva 80 km/óra sebességgel a főközlekedési útvonalon közlekedett, esős, borult időben, jó látási és útviszonyok mellett, két utast szállított.

Az I. r. vádlott a lakott területen kívüli útszakaszon utolért két személygépkocsit, amelyek közül az elöl haladó gépjárművet a II. r. terhelt vezette, ebben három felnőtt és két gyermek ült utasként.

Az I. r. és a II. r. terheltek által vezetett személygépkocsik a két forgalmi sávos útvonalon a jobb oldali forgalmi sávban haladtak.

A II. r. terhelt balra kívánt bekanyarodni, az útkereszteződésre előjelző tábla vagy veszélyjelző tábla nem hívja fel a figyelmet. A baleseti helyszín körzetében az útkereszteződésben az úttest 7,4 m szélességű, az azonos irányban haladó gépkocsi forgalmi iránya felől az úttest vonalvezetése enyhén balra ívelő, de 200 m-es szakaszon jól belátható.

Az I. r. terhelt az előtte haladó két gépjármű megelőzését határozta el, az ütközési hely előtt 150 m távolságra - miután meggyőződött arról, hogy az előzés feltételei minden tekintetben fennállnak - balra az irányjelzőt működésbe hozta, majd a személygépkocsijával áthúzódott az úttest menetiránya szerinti bal oldalára és megkezdte az előtte haladó személygépkocsi előzését. A balra történő áttérést közvetlenül megelőzően az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi menetsebessége mintegy 60 km/óra volt, míg az előzés során az I. r. terhelt személygépkocsija 80 km/óra sebességgel haladt.

A II. r. terhelt a személygépkocsival az ütközési hely előtt mintegy 42 m-re kezdte meg a felezővonal mellé sorolást, lassított, és irányjelzést alkalmazott, a belső és a bal oldali külső visszapillantó tükörbe nézett, de nem észlelte az előzésben levő - az I. r. terhelt által vezetett - járművet annak ellenére, hogy az I. r. terhelt már megkezdte az előzést.

Az I. r. terhelt a menetirány szerinti bal oldalra való áttérésekor a II. r. terhelt az általa vezetett személygépkocsival még nem kezdte meg a felezővonalhoz történő besorolást. Az I. r. terhelt a menetirány szerinti bal oldalon haladva az áttérést követően, mintegy 22 m utat tett meg, amikor számára láthatóvá vált a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi besorolása és az irányjelző alkalmazása, ily módon 98 m-re volt felismerhető a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi lassuló, besoroló mozgása.

Az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi menetsebességéhez 66-69 m-es féktávolság tartozik.

A II. r. terhelt a tényleges balra kanyarodás megkezdésekor, azt közvetlenül megelőzően nem győződött meg arról, hogy van-e előzésben valamilyen jármű; az általa vezetett személygépkocsival mintegy 16-21 km/óra sebességgel 2-es sebességi fokozatban balra kanyarodott, és eközben összeütközött az I. r. terhelt által vezetett, és megelőzően már előzésben közlekedő személygépkocsival. A II. r. terhelt az általa vezetett személygépjárművel a felezővonalhoz történő besorolást követően, folyamatos mozgással kezdte meg a balra kanyarodást. Az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi ütközési sebessége mintegy 80 km/óra, míg a II. r. terhelt által vezetett gépkocsi ütközési sebessége 16-21 km/óra volt. A járművek ütközésére az úttorkolatban az úttest menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávban került sor. Mindkét személygépkocsiban anyagi kár keletkezett. A baleset következtében a II. r. terhelt által vezetett gépkocsi utasai közül hárman szenvedtek sérülést, mindhármuk sérülésének gyógytartama a nyolc napot meghaladta. Az I. r. vádlott gépkocsijában ülő két személy nyolc napon belüli gyógytartamú sérülést szenvedett.

A II. r. terhelt megszegte a KRESZ. 31. § (6) bekezdésében foglaltakat, mivel a tényleges balra kanyarodásakor, azt közvetlenül megelőzően nem győződött meg az esetleges előzésben levő járműről.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. terhelt terhére a KRESZ 34. §-a (4) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés megszegése nem róható. Az I. r. terhelt olyan forgalmi helyzetbe került, hogy nem tudta jobbról megelőzni a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsit, ekkor a kialakult veszélyhelyzet elhárítása volt a feladata. Miután az adott forgalmi helyzetben az I. r. terhelt ennek a kötelezettségének nem tett eleget, megszegte a KRESZ 3. §-a c) pontjában foglalt rendelkezést.

A másodfokon eljáró megyei bíróság az 1997. január 24. napján hozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.