A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39399/2007/28. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 1957. évi IV. törvény (Áe.) 26. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §, 65. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.33024/2004/46., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27360/2006/29., *Kúria Kfv.39399/2007/28.* (BH 2009.3.91)

***********

Kfv.IV.39.399/2007/28.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd által képviselt Zrt. I.r., a dr.Mátyus Ádám ügyvéd által képviselt II.r. és a III.r., a dr.Fejes Gábor ügyvéd által képviselt IV.r. és a dr.Nadray Katalin ügyvéd által képviselt Zrt. V.r. felpereseknek a dr.László Ildikó Katalin ügyvéd (Budapest, Alkotmány u. 5.) által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (Budapest, Alkotmány u. 5.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 2.K.33.024/2004/46. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2007. augusztus 29. napján meghozott 2.Kf.27.360/2006/29. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről 63., 64., 65., 66-I. és 66-II. szám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelmek folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.360/2006/29. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek fejenként 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - fejenként 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az alperes 2003. február 18-án hivatalból indított verseny-felügyeleti eljárást, annak megállapítására, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. 2002. augusztusában kiírt nyílt, előminősítéses közbeszerzései eljárása során a felperesi társaságok tanúsítottak-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. § /1/ bekezdésének általános tilalmába, illetve különösen a 11. § /2/ bekezdésének e/ pontjába ütköző magatartást. A verseny-felügyeleti eljárás megindítására a Nemzeti Autópálya Rt. által kiírt autópálya szakaszok kivitelezésére (M7 és M3) vonatkozó közbeszerzési eljárásokkal összefüggésben került sor.

Az alperes Kartell Csoportja 2003. szeptember 15-én a székhelyén, október 30-án pedig a székhelyén a Tpvt. 65/A. §-a szerinti előzetes értesítés nélküli helyszíni kutatást hajtott végre.

Az alperes a 2004. július 23. napján meghozott Vj-27/2003/116. számú határozatában megállapította, hogy a felperesek versenykorlátozó módon felosztották egymás között a Nemzeti Autópálya Rt. által 2002-ben meghirdetett autópálya építési munkák elvégzését. A jogsértés miatt az I.r. felperest 1.371.000.000 forint, a II.r. felperest 496.000.000 forint, a III.r. felperest 496.000.000 forint, a IV.r. felperest 2.468.000.000 forint és az V.r. felperest 2.212.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte.

Az alperes a lefolytatott bizonyítási eljárás, illetőleg vizsgálat eredményeként megállapította, hogy az eljárás alá vont felperesi vállalkozások valamennyien részt vettek a pályázat benyújtását megelőző versenykorlátozó megállapodásban, mint ahogy azt a pályázaton való részvételük és annak eredménye is igazolja, amelynek célja az volt, hogy a verseny részét képező bizonytalanságot kiiktassák. A versenyellenes megállapodás kiterjedt az árak, legalább a beadási árak egyeztetésére, mert ily módon volt garantálható a piacfelosztás realizálása az autópálya építési munkák területén. Megállapodtak a felperesek, hogy melyikük nyeri az adott pályázatot, mely vállalkozás lesz a második, harmadik helyezett, egyeztették áraikat, illetve arról is tárgyaltak, hogy a nyertes vállalat melyik versenytársat vonja be alvállalkozóként. A kartell károsultja közvetlen fogyasztóként a munkát megrendelő Nemzeti Autópálya Rt. volt, közvetve pedig az autópálya használók, de a jogsértés érinti a költségvetési kiadásaikat adójukból fedező személyeket, illetve vállalkozásokat is.

A felperesek tevékenységükkel megsértették a Tpvt. 11. §-ának /1/ bekezdését és /2/ bekezdésének a/, d/ és e/ pontjait.

Az alperes a bírság összegét az alperes elnöke, illetve a Versenytanács elnöke által kiadott 2/2003. számú Közleményben foglalt, a Tpvt. 78. §-a alapján kialakított szempontrendszer alkalmazásával határozta meg. Külön értékelte a jogsérelem súlyát (334 pont), a jogsértés piaci hatását (335 pont), az eljárás alá vontak jogsértéshez viszonyulását (336 pont), azt, hogy a jogsértő magatartást a közpénzek felhasználásával összefüggésben követték el, így annak hatása a társadalom széles rétegeire kihatott és a közérdeket fokozott mértékben sérti (337 pont). Bírságalapként minden vállalkozás esetében a 2002. augusztusában meghirdetett pályázat eredményeként eljárt projekt nettó vállalási összegét vette alapul, rögzítve, hogy az alapösszeg korrekciójára nem volt szükség, mivel a kiszabott bírság összege nem éri el a vállalkozások előző évben realizált nettó árbevételének 10 %-át.

A felperesek keresetükben elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását és az eljárás megszüntetését, másodlagosan az alperes döntésének hatályon kívül helyezését, harmadsorban pedig a bírság mérséklését kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a Fővárosi Bíróság a 2002. október 17. napján meghozott 2200.G.Koll.V.B.9/4. számú végzésében a Tpvt. 65/A. §-ának /1/ bekezdése szerinti kutatásra és önhatalmú belépésre az engedélyt megadta. A végzésből megállapítható, hogy a Vj-138/2002. számú eljárás a II., IV. és V.r. felperesek, valamint egyéb vállalkozások magatartásának megvizsgálására irányult. Ekként a célhoz kötöttség követelményének megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a perbeli ügyben eljárás alá vontak személye nagyrészt megegyezik. Ezen túlmenően a "rajtaütésszerű" vizsgálati cselekménynél nincs sem idő, sem mód annak eldöntésére, hogy az adott irat (feljegyzés) összefügg-e, s ha igen mennyiben a megindított eljárással. Amennyiben az előzetes bírói jóváhagyás birtokában végrehajtott rajtaütés során versenytörvénybe ütköző magatartás megvalósítására utaló adat kerül az alperes elé, a célhoz kötöttség hiányára hivatkozás nem elegendő a fellelt terhelő adat mellőzéséhez. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. §-ának /4/ bekezdésében és 26. §-ában foglaltak alapján a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve arra utal, hogy nincs eljárási akadálya a hatóság előtt már ismertté vált adatok döntéshozatali értékelésének.

Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. és 8. Cikkével összefüggésben arra a megállapításra jutott az elsőfokú bíróság, hogy a felpereseknek a feljegyzés, valamint tanúvallomások mellőzésére irányuló kérelme megalapozatlan.