A Fővárosi Törvényszék Kf.650030/2015/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYASZTÓVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §, 2010. évi CLVIII. törvény (Psztv.) 64. §] Bírók: Matheidesz Ilona, Páldy Zsuzsanna, Sára Katalin

Fővárosi Törvényszék

1.Kf.650.030/2015/6.

A Fővárosi Törvényszék a ... jogtanácsos által képviselt ... felperesnek a ... jogtanácsos által képviselt Magyar Nemzeti Bank (1054 Budapest, Szabadság tér 8-9.) alperes ellen fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. február 18. napján kelt 28.K.31.477/2014/13. számú ítélete ellen a felperes 15. sorszámú és az alperes 14. sorszámú fellebbezésére meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperes 2014. március 10. napján kelt H-FH-I-B-43/2014. számú határozatának I., I/A. és I/B. pontjait hatályon kívül helyezi és az alperest a díjszámítási mód megváltoztatása körében új eljárásra kötelezi, míg az elsőfokú ítéletnek a hatályon kívül helyező rendelkezése helybenhagyása mellett az alperest új eljárásra kötelező, valamint a felperest perköltség és illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseit mellőzi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200 000 (kétszázezer) forint együttes első és másodfokú perköltséget.

A feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Pti.) hatálybalépését követően 37 pénzforgalmi terméket érintően, összesen 45 díjtételének számítási módját változtatta meg 2013. január 1-jétől úgy, hogy az addig fix összegű díj helyébe egyes esetekben a megtartott, más esetekben a megemelt fix összeg + a tranzakciós összeg 0,1 %-a, maximum 6 000 forint díj lépett. Erről a felperes a 2012. decemberi számlakivonatokon is tájékoztatta a fogyasztókat, akik az egyoldalú szerződésmódosításhoz kapcsolódó jogaikkal: a felmondással vagy a szerződésmódosítás tudomásul vételével élhettek. A felperes a Pti. hatálybalépésére történő hivatkozással 40 számlaterméket érintően 57 darab, korábban ingyenesen, vagy díjmentesen, avagy 0 forintos díjazásúnak jelölt szolgáltatását a tranzakciós összeg 0,1 %-a, illetve 0,2%-a maximum 6 000 forint díjhoz kötötte.

Az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. § (1) bekezdése, valamint a 73. § (1) bekezdése alapján eljárva, a 2014. március 10. napján kelt H-FH-I-B-43/2014. számú határozatának I. pontjában a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésben foglalt díj számítási módjának az ügyfél számára hátrányos, egyoldalú módosítását tiltó jogszabályi rendelkezése miatt megtiltotta a felperesnek a jogsértő magatartás folytatását és 45 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. A határozat I/A. pontjában határidővel kötelezte a felperest a díjtöbblet visszatérítésére, míg az I/B. pontjában végrehajtásról történő tájékoztatásra.

A határozat II. pontjában a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés új díj bevezetésével történő, hátrányosan egyoldalú módosítását tiltó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt tiltotta meg a felperesnek a jogsértő magatartás folytatását és vele szemben 50 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. A határozat II/A. pontjában határidővel kötelezte a felperest a díjtöbblet visszatérítésére és a II/B. pontban a végrehajtásról történő tájékoztatásra. A határozat szerint a felperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú mellékletének I. fejezete 9. pontjában meghatározott pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása során megsértette a Hpt. 210. § (11) és (12) bekezdését. A felperessel szembeni intézkedések jogalapjaként a Psztv. 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjait, a Psztv. 71. § (1) bekezdését, a Psztv. 72. § (1) bekezdés a) pontját jelölte meg.

Az alperesi határozatot támadó felperesi keresetnek részben helyt adva az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozat rendelkező részének II., II/A., és II/B. pontjait hatályon kívül helyezte és e tekintetben az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a peres felek viseljék felmerült költségeiket. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában idézve a Hpt. 210. §-ának (3), (4), (11) és (12) bekezdéseit, valamint a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltétekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény (továbbiakban: PK vélemény) egyes rendelkezéseit, arra a megállapításra jutott, hogy a tranzakciós illeték bevezetése megalapozhatja egyéb feltételek fennállása esetén a felperesnek az ügyfélre kedvezőtlen egyoldalú szerződésmódosítását, de csak oly módon, hogy a fix díjat emeli meg a számítási mód megváltoztatása nélkül, s ennek mértéke nem haladhatja meg a felperest a Pti. alapján terhelő tranzakciós illetékfizetési kötelezettség mértékét. Megállapította, hogy a számítási mód megváltoztatásával megemelt díjtétel az ügyfél számára kedvezőtlen, ezért az a Hpt. 210. § (12) bekezdésébe ütközik. "Az "új" díjakról az volt az álláspontja, hogy a felperes egy meglevő, a Pti. hatálybalépése előtt ingyenesen biztosított szolgáltatásának a díját emelte meg és nem egy, eddig a felek közötti jogviszonyban nem létező új díjat, költséget vezetett be, hiszen az új díj, költség bevezetése azt jelenti, hogy a felperes valamely új szolgáltatásához - tehát nem a meglevőhöz - kapcsolódóan számol fel olyan díjat, vagy költséget, amely korábban nem merült fel. A felperes nem új díjat vezetett be, hanem egy meglevő díjmentes szolgáltatását tette díjkötelessé, amelyet az alperes által hivatkozott Hpt. jogszabályhely nem tilt, annak érdekében is, hogy a szolgáltatás és annak ellenértéke közötti a szerződés megkötésekor kialakult értékegyensúly fennmaradjon. Ezt a lehetőséget a felperesnek a Hpt. 210. § (11) bekezdése biztosítja, ha annak egyéb feltételei fennállnak. Utalt arra, hogy önmagában a Hpt. 210. § (11) bekezdésében meghatározott díjemelés csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha az egyebekben megfelel a PK véleményben rögzített arányosság, átláthatóság és szimmetria elveinek is. Mindezeket a körülményeket az alperes elmulasztotta megállapítani és értékelni, ennélfogva a bíróság e tekintetben a határozatot nem vizsgálhatta felül. A tudatos fogyasztóval kapcsolatos véleménye szerint a fogyasztó nemcsak a bankválasztáskor hasonlítja össze a különböző bankok különféle szolgáltatásait, az ahhoz hozzárendelt díjakkal és költségekkel együtt, hanem azt követően is rendszeresen időszakonként áttekinti a különböző szolgáltatók által ajánlott banki kondíciókat, így tartva fenn magának azt a jogot, hogy más bank szolgáltatását vegye igénybe. Összegezve arra a megállapításra jutott, hogy az alperes csak részben tárta fel helyesen az ügyben irányadó tényállást, amelynek konzekvenciáit az ítélet rendelkező részében vonta le. Az új eljárásra előírta, hogy az ítéletben, valamint a PK véleményben kifejtettek alapján lefolytatott ellenőrzés alapján kell megállapítani, hogy a felperes egyoldalú díjemelésével sértette-e a Hpt. 210. § (12) bekezdésében foglaltakat. Arra mutatott rá, hogy a bírság mérlegelése során nem mellőzhető, hogy a felperes a korábban eljáró pénzügyi felügyelettől a döntés meghozatala előtt milyen állásfoglalásokat kapott, s amennyiben a felperes a felügyelet iránymutatása alapján döntött jogszabálysértően, akkor vele szemben bírság nem alkalmazható.