A Fővárosi Ítélőtábla Bf.160/2007/15. számú határozata csalás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY KÁRT okozó csalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 47. §, 53. §, 89. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 352. §, 353. §, 371. §, 372. §] Bírók: Kiss Sándor, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Tóth Éva

Fővárosi Ítélőtábla

1.Bf.160/2007/15.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2008. év március hó 20. napján és 2008. év május hó 13. napján megtartott folytatólagos és nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 12.B.709/2006/9. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a főbüntetés tartamát 3 (három) évre súlyosítja és a vádlottat 3 (három) évre a közügyek gyakorlásától eltiltja.

A szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése rendelkezését mellőzi.

A vádlott a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság 2007. április 20. napján kihirdetett 12.B.709/2006/9. számú ítéletében a vádlott bűnösségét különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg.

Ezért a vádlottat halmazati büntetésül 2 évi - végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a szabadságvesztés tartamának felemelése, a végrehajtás felfüggesztésének mellőzése és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

A vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.436/2007. számú átiratában és képviselője a fellebbezési tárgyaláson is az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal tartotta fenn, azonban perbeszédében részben a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének mellőzésére és a közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt.

Az ügyészi perorvoslat alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit megtartva folytatta le a bizonyítási eljárást. A vád tárgyává tett cselekményt a szükséges körben kellően felderítette, az elbíráláshoz szükséges bizonyítékokat perrendszerűen a tárgyalás anyagává tette. Az ügy bizonyítási anyaga a cselekmény elkövetését illetően lényegében egybehangzó volt, a vádlott a tárgyaláson teljes körű beismerő vallomást tett, mely beismerő vallomása az egyéb bizonyítékokkal összhangban állt. (E körben azonban megjegyzi az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítélet bizonyítékokat értékelő részében a vádlott gyanúsítotti vallomására utalás hiányos. A vádlott ugyanis 2006. április 25-i gyanúsítotti meghallgatásakor - nyomozati iratok 581. oldal - valóban nem élt a vallomástétel lehetőségével, sőt ekkor még a gyanúsítással szemben ellenvetést tett azzal, hogy bűncselekményt nem követett el, viszont a későbbiekben 2006. június 12-i - nyomozati iratok 593. oldala - és 2006. július 6-i - nyomozati iratok 599/a. oldal - folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásakor vallomást tett és ezen alkalmakkor a cselekmények elkövetését már nem vitatta.)

A büntetőügy felderítése lényegében kellő mértékben megtörtént és a bizonyítékok egy irányba mutatóak, az elsőfokú ítélet mégis több vonatkozásban iratellenes megállapításokat tartalmaz. Ez elsődlegesen arra vezethető vissza, hogy az elsőfokú bíróság kellő kritika nélkül, lényegében szó szerint átvette ítélete tényállásában a vádirat megfogalmazásait, amelyek nem egy esetben pontatlanok, nem állnak kellő összhangban a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokkal.

A részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 353. § (1) bekezdése alapján bizonyítást rendelt el, melynek keretében tanúként ismételten meghallgatta a Bank Zrt. képviseletében az ügyvezető igazgatót és a bank jogi képviselőjét, aki a másodfokú bíróság felhívására a tárgyaláson a kért okiratokat becsatolta.

A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 352. § (2) bekezdés a./ pontját felhívva a felvett bizonyítás eredményeként, részben pedig az iratok tartalma alapján az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiak szerint helyesbíti:

- A Bank Rt. közötti megbízási szerződés értelmében a megbízott a hozzá eljuttatott okmányokat akkor adhatja át a márkakereskedőnek, ha a kísérőlevélen feltüntetett, az adott gépjárműre vonatkozó összegről a márkakereskedő a megbízottnál vezetett bankszámlája terhére és a megbízó meghatározott számú bankszámlája javára átutalási megbízást adott, amelynek közlemény rovatában a szükséges azonosító adatokat feltüntette, és amely átutalási megbízással a megbízó a márkakereskedő bankszámláját már megterhelte. A megbízott kötelezi magát arra, hogy amennyiben a hozzá eljuttatott okmányokat úgy adja át a márkakereskedő részére, hogy a korábban ismert feltételek bármelyike nem áll fenn, akkor a hozzá eljuttatott kísérőlevélen feltüntetett összeget a megbízó írásbeli felszólítására a megbízottnak átutalja a megbízó által írásban közölt bankszámla javára.

A Kft. vállalkozói számláját a Takarékszövetkezetnél vezette évek óta és a gyakorlat értelmében a Takarékszövetkezet állította ki a Bank Rt. részére bemutatott igazolást, amely alapján az Rt. által gyártott és a márkakereskedő részére leszállított gépjárművek forgalomba helyezéséhez szükséges okiratokat a vádlott részére a bank kiadta.