A Legfelsőbb Bíróság Bfv.651/2008/7. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 332. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 426. §] Bírók: Katona Sándor, Molnár Gábor, Schäfer Annamária

Bfv.II.651/2008/7. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2009. év február hó 19. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A csalás bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által védője útján benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Bíróság 12.B.709/2006/9. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.160/2007/15. számú ítéletét hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Fővárosi Bíróság a 2007. április hó 20. napján kihirdetett 12.B.790/2006/9. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül - végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett - 2 év börtönre ítélte és kötelezte a bűnügyi költség viselésére.

A megállapított tényállás lényege szerint az 1973-ban született terhelt főiskolát végzett. Nőtlen, élettársi kapcsolatban él, egy kiskorú gyermeke van, üzletkötőként dolgozik, büntetlen előéletű.

A terhelt 1998-tól a gépjármű-kereskedelemmel foglalkozó Kft. (a továbbiakban: Kft.) ügyvezetője volt. Ennek keretében, mint Suzuki márkakereskedés az M. S. Személygépkocsi Gyártó és Értékesítő Rt. által gyártott gépjárművek értékesítésével foglalkozott.

Az M. S. Rt. márkakereskedői megállapodást kötött az Kft-vel, amely 2004. november hó 1. napjától volt hatályos. E márkakereskedői megállapodás szerint a márkakereskedő az általa megrendelt és az M. S. Rt. által leszállított gépjárművet csak azt követően helyezhette forgalomba, illetve adhatta el, ha a leszállított gépjármű árát az M. S. Rt-nek kiegyenlítette. Az M. S. Rt. a gépjárművek feletti tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntartotta.

Az M. S. Rt. 1997. szeptember 23-án megbízási szerződést kötött az M. Bank Rt-vel. Abban a hitelintézet vállalta, hogy az M. S. Rt. által gyártott gépjárművek műszaki vizsga okmányát és a gépkocsik forgalomba helyezéséhez szükséges igazolást letétként kezeli, és ezen okmányokat az M. S. Rt. márkakereskedőinek csak abban az esetben adja ki, ha a márkakereskedő okirattal igazolja, hogy a számláját vezető pénzintézetnek a gépjármű árával megegyező összeg átutalására megbízást adott az M. S. Rt-nek az MHB Rt-nél, illetve az OTP Rt-nél vezetett számlája javára.

A Kft. 2004 őszén elhibázott gazdasági tevékenysége miatt nehéz helyzetbe került. A terhelt ezért elhatározta, hogy a Kft. nevében megrendelt egyes gépjárművek árát nem fizeti ki az M. S. Rt-nek, hanem az M. Bank Rt-nek a Takarékszövetkezet (mint a Kft. számlavezető hitelintézete) nevében kiállított hamis igazolásokat nyújt be. Ezzel igazolja a vételár kiegyenlítését és megszerzi a gépjárművek forgalomba helyezéséhez szükséges okiratokat, majd a gépjárműveket forgalomba helyezi és eladja.

A terhelt, mint a Kft. ügyvezetője a 2004. októbere és 2005. áprilisa közötti időszakban 97.297.500 forint összértékű gépjárművet rendelt meg az M. S. Rt-től a fenti elhatározása alapján úgy, hogy már a gépjárművek megrendelésekor sem állt szándékában a vételár kiegyenlítése.

A terhelt és az eljárás során ismeretlenül maradt személy 2004. október 11. és 2005. április 11. napja között 33 gépjárműre vonatozó, összesen 29 db olyan hamis igazolást készített a Takarékszövetkezet nevében, amely a valóságtól eltérően azt tartalmazta, hogy a Takarékszövetkezet a Kft. megbízása alapján megterhelte az igazolásokon feltűntetett alvázszámú gépjármű vételárának megfelelő összeggel a Kft. számláját az M. S. Rt. OTP Rt-nél vezetett számlája javára.

Az igazolásokra a terhelt és az eljárás során fel nem derített személy ráhamisították a Takarékszövetkezet munkatársainak a névaláírását. Az igazolások közül 26 db-ot a terhelt írt alá az ítéletben megjelölt személyek nevében, majd valamennyi igazolást a terhelt ellátta egy a Takarékszövetkezet 1. számú bélyegzőjét utánzó hamis bélyegző lenyomatával.

Az elsőfokú bíróság ítélete ezt követően 33 pontban tételesen részletezi a 2004. október 5. napjától 2005. április 11. napjáig értékesített 33 gépkocsi eladására vonatkozó lényeges adatokat.

A terhelt a cselekményével összesen 97.297.000 forint kárt okozott az . S. Rt-nek. Az okozott kárt - 10 millió forint kivételével - az M. Bank Rt. az 1997. szeptember 23. napján kelt megbízási szerződés alapján megtérítette az M. S. Rt-nek.

A terhelt 2004 második felében jelezte, majd 2005. április hónapjában az M. Bank Rt. igazgatójának feltárta a társaság megromlott vagyoni helyzetét és 2005. május 11. napján közjegyzői nyilatkozatban elismerte a tartozását.

A terhelt, mint a Kft. ügyvezetője 2005. július 27-én eladta az S-Q. Kft-nek a tulajdonát képező ingatlant. A szerződés alapján a vevő a 112.500.000 forintos vételárat közvetlenül az M. Bank Rt-nek köteles befizetni. A vételár az elsőfokú ítélet meghozataláig az M. Bank Rt-hez nem érkezett meg.

A jogi indokolás körében kifejtette a bíróság, hogy a fizetés megtörténte és annak a M. S. Rt. OTP-nél vezetett bankszámlájára való átutalása tekintetében a terhelt tévedésbe ejtette az M. Bank Rt-t azzal, hogy erre nézve a Takarékszövetkezet nevében kiállított hamis igazolásokat nyújtott be a hitelintézethez. E magatartását az vezérelte, hogy az általa vezetett gazdasági társaságot jogtalan haszonhoz juttassa, hiszen a Kft-hez ezen vételárak befolytak, azonban a terhelt azokat más követelések kiegyenlítésére fordította.

A kár M. S. Rt-nél beállt, hiszen a gépkocsik ellenértéke az adott számlára nem folyt be.

Az M. Bank Rt. nem vált a bűncselekmény sértettjévé. A terhelt által közjegyzői okiratban elismert tartozás nem a terhelt hibájából nem került megfizetésre, hanem a

S-Q. Kft. magatartásából eredően.

A terhelt a csalással megvalósított cselekményét folytatólagosan és üzletszerűen követte el. A valótlan tartalmú, a Takarékszövetkezet nevében kiállított igazolásokat benyújtotta az M. Bank Rt-hez, és ezzel elkövette a magánokirat-hamisítás vétségét is. Miután ugyanazon jogviszony keretében 29 alkalommal használt fel hamis magánokiratot, e bűncselekményt is folytatólagosan követte el.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a terhelt cselekményét a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének c) pontjára figyelemmel, a (7) bekezdése szerint minősülő és büntetendő különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének, valamint a Btk. 276. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.

Az ügyész által a terhelt terhére büntetésének súlyosítása végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2008. március hó 20. és 2008. május hó 13. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozott és 2008. május 13. napján kihirdetett 1.Bf.160/2007/15. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta. A főbüntetés tartamát 3 évre súlyosította, és a terheltet 3 évre a közügyek gyakorlásától eltiltotta. A szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését mellőzte, és úgy rendelkezett, hogy a terhelt a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.