BH 1998.3.115 I. A bujtogatás nem célzatos bűncselekmény, ezért eshetőleges szándékkal is elkövethető [Btk. 357. §, 13. §].

II. A bujtogatás elkövetési magatartásaként megjelölt "elégedetlenség szításán" olyan tevékenységet kell érteni, amely - az általános értelmezésnek megfelelően - az elöljáró, a parancs vagy általában a szolgálati rend vagy fegyelem iránti elégedetlenség felkeltésére, előidézésére, fokozására vagy táplálására objektíve alkalmas [Btk. 357. §].

A bíróság katonai tanácsa a rendőr főtörzsőrmester vádlottat bujtogatás bűntette és szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 6 hónapi fogházbüntetésre és 1 évre a rendőr törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetésre ítélte.

A fogházbüntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette, és a vádlottat előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.

A tényállás szerint a rendőr főtörzsőrmester vádlott 1997. január 31-én a rendőr-főkapitányság fogdájában 7 órától 24 órás fogdaőri szolgálatot látott el. Szolgálata során 12 óra 20 perc körüli időben a fogdaszintet engedély nélkül elhagyta, és a fogdaügyeletesi helyiségben 12 óra 32 perckor szabálytalanul a faxgépen - egyebek mellett - lemásolta a "Szeretett munkahelyünk" című verset.

A vers tartalma abban összegezhető, hogy a rendőr-tiszthelyettesek fizetése olyan nevetségesen alacsony, amely a családjuknak csak a kenyéren és vízen történő megélhetését biztosítja; ugyanakkor azonban a rendfokozat emelkedésével "az ész fordítottan arányos", mert a rendőrtisztek a fényes csillagjaikkal a lóra emlékeztető "szemellenzővel" közlekednek.

A faxgépen több példányban lemásoltatott vers egyik példányára a nevét írta, majd a szolgálati helyéről - az ironikus hangnemben, a főnökeiről és a tisztekről pedig durva, sértő, gúnyos hangnemben íródott - verset 12 óra 41 perckor az akcióosztályra lefaxolta, egy-egy példányát pedig elolvasásra átadta két rendőr társának. A fogdaügyeletesi helyiségből való eltávozása előtt a vers egy példányát elolvasásra letette a fogdaügyeletes asztalára, ahonnan a vers ismeretlen körülmények között az ügyeletesi helyiségben levő kulcstartó táblára került kifüggesztésre.

A vádlott a vádbeli napon teljesített fogdaőri szolgálata során 15 óra körüli időben a délelőtt folyamán vásárolt 1 deciliter körtepálinkát a szolgálati helyén elfogyasztotta, amitől a 17 óra 55 perckor levett vérminta alapján az orvos szakértő megállapította, hogy a vádlott közepes fokú alkoholos befolyásoltság alá került, vérében 1,55 ezrelék etilalkohol-koncentráció volt. Ittas állapota miatt a vádlottat a szolgálatból leváltották.

A bujtogatás bűntette megállapítást illetően a katonai tanács rámutatott, hogy a Btk. 357. §-ában meghatározott bűntett befejezett, mihelyt az elkövető a bujtogató tartalmú verset az elégedetlenség kiváltásának szándékával a birtokából kiadta. A befejezettség szempontjából közömbös, hogy az előidézni szándékolt hatás bekövetkezett-e vagy sem. Erre figyelemmel a bíróság - az ügyészi vádtól eltérően - a vádlott magatartását a bujtogatás bűntettének kísérlete helyett befejezett cselekménynek, bujtogatás bűntettének minősítette.

A védőnek arra a felvetésére, hogy a védence a versében az engedelmesség megtagadására nyíltan nem hívott fel, és a vers kifejezéseiben sem fedezhetők fel az engedelmesség megtagadására vonatkozó felhívások, a megyei bíróság a következőkre utalt.

A vádlott szándéka a vers átadásával, illetve elfaxolásával az volt, hogy a rendőrtársai szerezzenek tudomást arról, hogy neki az elöljárókról és a testületről milyen negatív "értékítélete" van. A versében használt kifejezésekre tekintettel a tudatának át kellett fognia, hogy a vers tartalmánál fogva alkalmas lehet arra, hogy a társaiban is az elégedetlenség érzületét kiválthatja. A fenti magatartásával a vádlott a bujtogatás bűntettét valósította meg.

A vádlott szolgálati helyén a versről legalább három társa tudomást szerzett, azt a vádlott nekik adta át elolvasásra, az akcióosztályra való lefaxolással pedig reális lehetőség nyílt arra, hogy más rendőrök is tudomást szerezzenek a bujtogató tartalmú versről. A bujtogatás befejezettségének a megállapításához az ugyanis nem feltétel, hogy két katona egy időben, együttesen szerezzen tudomást a vers tartalmáról vagy együtt vegyék át azt a vádlottól. A bíróság ezért nem fogadta el azt a védői álláspontot, hogy a bujtogatás bűncselekményének kísérleti alakzata sem valósult meg, mert nem bizonyított, hogy legalább egy katona elolvasta volna a vádlott versét.

Az ítélet ellen felmentés érdekében bejelentett fellebbezésében a védő arra is utalt, hogy a vádlott cselekménye a bujtogatás bűntettét - tényállási elemek hiányában - nem valósíthatta meg. Ez a cselekmény a terhére elsősorban azért nem állapítható meg, mert az időközben hatályon kívül helyezett izgatás bűncselekményének (Btk. 148. §-a), illetve a jelenleg is hatályos közösség elleni izgatás bűncselekményének [Btk. 269. § (1) bek.] törvényi szabályozásával lényegében azonos indokokkal került sor. Erre tekintettel az értelmezésnél nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Btk. 148. §-a már nem volt hatályban tartható, a közösség elleni izgatásra pedig az Alkotmánybíróság az elkövetési magatartás tekintetében részletes értelmezést adott. Mindezekre figyelemmel - a védői álláspont szerint - a kapcsolódó miniszteri indokolás meghaladottá vált, és a bujtogatás bűncselekménye csak akkor állapítható meg, ha az elkövető a kifejezetten az engedelmesség megtagadására történő felhívást intéz más katonákhoz. Ez a többletelem viszont az adott esetben a vádlott magatartásából hiányzott. Másodsorban a fellebbezés szerint azért sem valósulhatott meg a bujtogatás bűntette, mert az irányadó tényállásból az következik, hogy a vádlott versének tartalmáról egyetlen rendőrtársa, vagyis egyetlen katona sem szerzett tudomást. Az pedig, hogy a vádlott lehetővé kívánta tenni a versének elolvasását mások számára, miután a megismerés ténye nem nyert megállapítást, önmagában ugyancsak nem elegendő a tényállásszerűség megállapítására.

A katonai főügyész a tényállás kiegészítését és ennek alapján az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A katonai tanács a büntetőeljárási szabályokat megfelelően megtartotta, és az ügyet kellően felderítette. A tényállást a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, és indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett.

A tényállás az iratok tartalma alapján kiegészítésre szorult az alábbiakkal.

Az akcióosztályhoz faxon továbbított, illetve a vádlott szolgálati helyén kifüggesztett verspéldányok a cím fölött még a következő szöveget is tartalmazták: "Ezen vers kizárólag a kitaláció alapján nyugszik. Ha valaki az igazság szagát érezné, ő a lázító". A vádlott ezt a példányt olvasható aláírásával is ellátta.

A vers tartalmának ismeretében az ügyeletes parancsnok a cselekményről - a verspéldányt mellékelve - a fegyelmi osztálynak még a továbbítás napján jelentést tett.

Az ekként kiegészített tényállás a felülbírálat során irányadó volt.

A bűncselekmény hiányában felmentést célzó fellebbezésekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - az elsőfokú ítéletben helyesen kifejtettek mellett - az alábbiakra mutat rá.