A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22341/2011/3. számú határozata kezesség tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 252. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.22.341/2011/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a Fröhlich Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fröhlich Krisztián ügyvéd) által képviselt felperesnek - a Budapesti 5000 Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Molnár Attila ügyvéd) által képviselt I. rendű és II. rendű alperes ellen kezesi kötelezettség teljesítése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság 2011. október 25-én meghozott 12.P.21.255/2011/6. számú ítélete ellen az I. és II. rendű alperes 9. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. és II. rendű alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 300.000 (háromszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Kötelezi az I. és II. rendű alperest, hogy az állam javára az adóhatóság felhívására az ott írt időben és módon egyetemlegesen fizessenek meg 900.000 (kilencszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Keresetében a felperes 20.250.000 Ft és annak 2009. október 1-től a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni a készfizető kezes alpereseket (Ptk. 273. § (2) bekezdés, 274. § (1)-(2) bekezdés).

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi védekezésében előadta, hogy a készfizető kezességvállalását presszió hatására írta alá, és ezért az érvénytelen. Kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a perben kizárólag kezesi kötelezettségvállalása érvénytelenségével kíván védekezni, az alapszerződés érvényességét tehát nem teszi vitássá, mint ahogyan a kereset összegszerűségét sem (12.P.21.255/2011/5. számú jegyzőkönyv 2. és 4. oldal).

A II. rendű alperes a keresettel szemben érdemi védekezést nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy egyetemleges kötelezettséggel fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 20.250.000 Ft tőkét és annak 2009. október 1-től a kifizetés napjáig járó a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű éves késedelmi kamatát, továbbá 1.009.375 Ft perköltséget és az állam javára 900.000 Ft le nem rótt eljárási illetéket.

Ítéletének indokolása szerint a peres felek között a felperes és az adós közötti kölcsönszerződés teljesítésére érvényes készfizető kezesi megállapodás jött létre. A 2009. szeptember 8-án teljes bizonyítóerejű magánokiratba foglaltak szerint az alperesek és az adós kft. is tartozáselismerő nyilatkozatot tettek, és a korábbi kölcsönszerződésben foglaltakat megerősítették. Az I. rendű alperes védekezése lényegében a kezesi megállapodás érvénytelenségére szorítkozott, állítása szerint ugyanis annak aláírása kényszer hatására történt. A készfizető kezes I. rendű alperes kizárólag a kezesség vonatkozásában élt kifogással, ilyen jogot azonban nem gyakorolt a kölcsönszerződéssel szemben. Ezért az I. rendű alperesnek kellett bizonyítania a perben, hogy a felperes jogellenes fenyegetéssel, presszióval vette rá a szerződés megkötésére (Ptk. 210. § (4) bekezdés). Ezzel kapcsolatban az I. rendű alperes azt állította, hogy a felperes megbízásából közreműködő személy azt helyezte kilátásba, hogy az adós társaság képviselőit csalás miatt feljelenti a rendőrségen, büntetőjogi felelősségre vonásukat kezdeményezi, és ezt a jogkövetkezményt igyekeztek a II. rendű alperessel elkerülni a kezesség vállalásával. Megítélése szerint azonban a büntetőjogi szankció kilátásba helyezése eleve nem minősül jogellenes fenyegetésnek, és ezért az I. rendű alperes érvénytelenségi kifogása sem lehetett sikeres, túl azon, hogy az I. rendű alperes még a Pp. 141. § (6) bekezdésére történt tájékoztatása ellenére sem terjesztett elő bizonyítási indítványt. Így a keresetnek megfelelően döntött, a késedelmi kamat mértékéről pedig a Ptk. 301. § (2) bekezdése szerint rendelkezett. A perköltség fizetéséről a Pp. 78. § (1) bekezdésére utalva határozott.

Fellebbezésükben az alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérték a Pp. 252. § (2) bekezdés alapján.