A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40341/2016/6. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 51. §, 52. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 3. §] Bírók: Gáspár Mónika, Pálné dr. Mikola Júlia, Rápolti Barbara

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.43205/2014/24., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40341/2016/6.*, Kúria Gfv.30189/2017/5. (BH 2017.9.306)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

15.Gf.40.341/2016/6-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Varga János Tamás és Társai Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,

I.rendű alperes neve (utolsó ismert belföldi lakóhelye: I. rendű alperes címe; jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó) I. rendű, valamint

a Kecskés Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perében,

a Fővárosi Törvényszék 2016. április 20. napján kelt, 31.G.43.205/2014/24. számú ítélete ellen, a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán, a 2016. szeptember 14. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 20.000 (Húszezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a 24. sorszámú ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes az S Kft. ügyvezetőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal teljes mértékben meghiúsította 14.702.229 forint hitelezői követelés kielégítését; kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 80.450 forint perköltséget; a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 44.450 forint perköltséget.

Határozatának indokolásában - a tényállás körében - rögzítette a törvényszék, hogy az I. rendű alperes 2008. január 15-től 2014. március 14-ig, a II. rendű alperes 2010. június 2-től 2011. december 22-ig volt vezető tisztségviselője az S Kft.-nek (a továbbiakban: adós gazdasági társaság).

Az adós 2010. üzleti évre vonatkozó éves beszámolója szerint, a mérleg szerinti eredmény -11.791.000 forint volt, az ezt követő, 2011. üzleti évet a társaság 12.689.000 forint mérleg szerinti eredménnyel zárta; az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete a 2011. üzleti év után következett be.

Az I. rendű alperes a társaság ügyvezetőjeként nem tett eleget az adós 2013. üzleti évre vonatkozó éves beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének.

Az adós 2014. március 14-i kezdő időponttal felszámolás alá került, felszámolásának elrendelésére a ...i Törvényszéken ...Fpk.... számon, 2013. augusztus 28-án indult felszámolási eljárásban került sor.

Az I. rendű alperes az adós felszámolást megelőző ügyvezetőjeként nem tett eleget a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 31. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban nevesített irat- és vagyonátadási kötelezettségének a felszámoló felé. A felszámolási eljárás az adós megszüntetésével egyszerűsített módon, a hitelezői igények részbeni kielégítése nélkül került befejezésre 2015. augusztus 24-én.

A felperes a P Kft. jogutódjaként az adós társasággal szembeni követelését - amelynek megfizetésére az adóst a Fővárosi Törvényszék a 29.G.41.670/2014/24. számú, 2012. június 29-én kelt ítéletével kötelezte - bejelentette a felszámolási eljárásban; a 2010 októberében esedékessé vált megbízási díj igény alapján a felszámoló a felperes követelését összesen 14.702.229 forint összegben nyilvántartásba vette.

A felperes - hitelezőként - a 2014. augusztus 6-án benyújtott keresetében a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése szerint az alperesek egyetemleges felelősségének megállapítását kérte abban, hogy az adós társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal meghiúsították a felperes 14.702.229 forint összegű hitelezői követelésének teljes kielégítését.

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját 2010. december 3-ában - a hitelezői igénye tekintetében beállt késedelembe esés napjában - jelölte meg. Utalt e körben arra is, hogy a 2010. évi gazdálkodás eredményei szerint a társaság negatív mérleg szerinti eredménnyel és negatív saját tőkével zárt. Az I. rendű alperessel szemben a Cstv. 33/A. §-ának (3) bekezdése alapján hivatkozott a hitelezői érdekek vélelmezett sérelmére is a 2013. évi éves beszámoló letétbehelyezésének és közzétételének elmulasztása, illetve a Cstv. 31. § (1) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt kötelezettségek elmaradása miatt. A II. rendű alperes tekintetében arra hivatkozott, hogy a 2011. évi eredményes gazdálkodás, a megnövekedett árbevétel ellenére nem gondoskodott ügyvezetőként a felperes hitelezői igényének kifizetéséről, vezetése alatt az adós jogalap nélkül tette vitássá a követelést.

Az I. rendű alperes védekezést nem terjesztett elő.

A II. rendű alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatva az ügyvezetői felelősség valamennyi elemét; a felperes hitelezői minőségét a Cstv. 3. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a felszámolási eljárás kezdetekor, a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontját, továbbá azt is, hogy tisztségének fennállása alatt felelősségét megalapozó vagyoncsökkenés következett volna be.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményének egybevett mérlegelésével a Cstv. 33/A. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján rögzítette, hogy megállapítható volt a perben az I. rendű alperes esetében a Cstv. 31. § (1) bekezdése szerinti iratátadási kötelezettség elmulasztása, valamint az is, hogy a 2013. üzleti évre vonatkozó éves beszámoló közzétételére nem került sor; igazolásra került a felperes hitelezői igénye és minősége, továbbá hogy az adós felszámolása a hitelezői igény kielégítése nélkül került befejezésre, a felperes teljes követelésének kielégítése meghiúsult.

Az I. rendű alperes tekintetében a Cstv. 33/A. §-ának (3) bekezdése alapján fennállt a hitelezői érdeksérelem vélelme; védekezésének elmaradására is tekintettel megállapítható volt a felelőssége a kereset szerint.

A törvényszék álláspontja szerint kizárta a II. rendű alperes felelősségének megállapítását, hogy ügyvezetésének fennállása alatt nem volt megállapítható a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése, sem pedig a hitelezői érdekekbe ütköző jogellenes ügyvezetői eljárás. Kifejtette, hogy önmagában az adóst marasztaló bírósági ítélet rendelkezése, a 2010. december 3-ával megítélt követelés és a teljesítés elmaradása nem támasztotta alá a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet ekkor való bekövetkezését, sem pedig a 2010. évi veszteséges üzleti év adata. A gazdálkodási adatok értékelésével csak arra az esetre és időszakra állapítható meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése, amennyiben ez az állapot utóbb elvezet a fizetésképtelenségi eljárás megindításához, a felszámolás elrendeléséhez. Az átmeneti fizetésképtelenséggel fenyegető állapot nem vehető figyelembe a Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősség megállapításakor. Figyelemmel arra, hogy a 2010. évi veszteséges gazdálkodást kifejezetten nyereséges üzleti év követte 2011-ben, a törvényszék arra következtetett, hogy az adós felszámolásához vezető fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet 2012. évben, vagy az azt követő, 2013. évben következett be. Ezt megerősítette az a körülmény is, hogy az adós felszámolásának kezdeményezésére a 2013. augusztus 28-án benyújtott kérelemmel került sor.