A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10414/2008/4. számú határozata étkezési hozzájárulás tárgyában. Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.414/2008/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Máthéné dr. Bertók Judit jogtanácsos által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r., X.r. felpereseknek a dr. Liszák János ügyvéd által képviselt alperes ellen étkezési hozzájárulás különbözet megfizetése iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságnál 3.M.222/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.21.943/2007/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.21.943/2007/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperesek keresetükben a 2006. január 1-től 2006. szeptember 30-ig terjedő időszakra fejenként 40.500 forint étkezési hozzájárulás különbözet és kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperes munkáltatót. Keresetük indokául előadták, hogy alperes megkülönböztette munkavállalóit akként, hogy a székhelyen dolgozóknak havi 9.000 forint értékben biztosított meleg étkezési utalványt, míg aki ezt nem tudta igénybe venni, havi 4.500 forint értékű hideg étkezési utalványt kapott. Álláspontjuk szerint a felperesek az eltérő munkavégzési hely miatt hátrányos megkülönböztetést szenvedtek.

A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 3.M.222/2007/9. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította, és az alperes részére perköltség megfizetésére kötelezte őket.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek pályamunkásként dolgoztak az alperesnél, munkájukat az alperes székhelyén kívül végezték. Alperes a peresített időszakban a munkavállalói részére a székhelyen dolgozóknak kizárólag a helyi étkezdében történő, 18 alkalomra szóló étkezéshez 9.000 forint értékben meleg étkeztetést, míg a székhelyen kívül dolgozóknak 4.500 forint hideg étkeztetési utalványt juttatott, mely utóbbi bárhol felhasználható volt. Alperes juttatása a hatályos adójogi jogszabályoknak teljes mértékben megfelelt, ez alapján a természetbeni juttatásokat helyesen számfejtette. A bíróság álláspontja szerint az alperes székhelyén dolgozók korlátozva voltak abban, hogy csakis helyileg használhatták fel a 9.000 forint értékű étkezési utalványt, tehát náluk helyi korlát lépett fel, míg a felperesek mint pályamunkások 4.500 forintot szinte korlátlanul beválthatták az erre feljogosított üzletekben, részükre pedig ez a korlátozás kevesebb összegben, pénzben jelent meg. A bíróság értékelte azt a körülményt, hogy a felperesek a peresített időszakot megelőzően, majd azt követően sem választották a meleg étkezési utalvány lehetőségét.

A bíróság megállapította, hogy hátrányos megkülönböztetés nem érte a felpereseket, az egyenlő bánásmódról, illetve az esélyegyenlőségről szóló jogszabályok megsértése nem valósult meg.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.21.943/2007/3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és felpereseket perköltség fizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a természetbeni juttatás tekintetében a munkavállalók között a munkavégzés helyére tekintettel nyújtott eltérő összegű és felhasználású természetbeni juttatás nem sértette az egyenlő bánásmód törvényi követelményét. A felperesek a természetbeni juttatásként nyújtott hideg étkeztetési utalvány munkáltatói biztosításával más munkavállalói csoporthoz képest nem szenvedtek hátrányos megkülönböztetést. A megyei bíróság megítélése szerint az alperesi munkáltató a munkavégzés helyére tekintettel indokolt, minden lényeges feltételt figyelembe vevő különbséget tett a dolgozók között.

A felperesek felülvizsgálati kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére és kereseti kérelmüknek megfelelő új határozat hozatalára irányult. Álláspontjuk szerint az alperes azon magatartásával, hogy ok nélkül különböztetett a munkavállalói között a természetbeni juttatás mértékben, diszkriminációt követett el. Tény, hogy alperes a természetbeni juttatást csak a munkaviszony fennállásához kötötte. A munkáltató saját mérlegelési jogkörében biztosította minden munkavállalója részére a természetbeni juttatásként az étkezési hozzájárulást, amely azonban kétszeres értékű volt azon munkavállalók esetében, akiknek munkavégzési helye az alperes székhelyén volt.

Álláspontjuk szerint az alperes a két munkavállalói csoport között indokolatlan megkülönböztetést alkalmazott, mely nem lényeges és jogszerű feltételre alapított, és nem arányos. A természetbeni juttatást az alperesnek minden munkavállalója számára egyenlő feltételekkel kellett volna biztosítani azért, mert annak feltétele a munkavállaló és az alperes között fennálló munkaviszony, ennek ellenére a külső munkavégzési helyük miatt felperesek kedvezőtlenebb bánásmódban részesültek az alperes székhelyén dolgozókhoz képest.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.