A Pécsi Ítélőtábla Pf.20054/2016/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 163. §, 224. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. §, 74. §] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék P.21546/2015/8., *Pécsi Ítélőtábla Pf.20054/2016/5.*, Fővárosi Törvényszék P.22892/2016/16., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20054/2017/5., Kúria Pfv.21896/2017/18. (BH 2018.11.309)

***********

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.054/2016/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Takács Andrea ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe, TH) felperesnek - a Kaposvári 7. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Boda Róbert ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Kaposvári Törvényszék 2016. február 11. napján kelt, 8.P.21.546/2015/8. számú ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint sérelemdíjat és ennek 2015. szeptember 28. napjától a kifizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát a 2015. március 5. napjától 2015. szeptember 28. napjáig terjedő időszakra vonatkozóan.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét azzal pontosítja, hogy az alperes a felperesnek az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát sértette meg.

A fentieket meghaladóan tekinti a keresetet elutasítottnak.

Az elsőfokú ítéletnek a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését mellőzi.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) forint együttes első- és másodfokú eljárásban felmerült részperköltséget.

Az elsőfokú ítéletnek az illetékviselésre vonatkozó rendelkezését helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes 2015. március 5. napjától előzetes letartóztatásban volt az alperes büntetés-végrehajtási intézetben. Az I/10., I/16. és I/19. számú zárkákban helyezte el az alperes a felperest. A I/19. számú, 35 m²-es zárkában 14 személy tartózkodott egyszerre. A bútorzat leszámításával 1,8 m² alapterület jutott egy fogvatartottra. A zárkában tartózkodó személyek a szabad mozgásukban, ebből eredően a napi életvitelszerű tevékenységeikben korlátozottak voltak, amely egymás zavarásához, feszültséghez vezetett. A napi egy óra sétán kívül a zárkából nem lehetett kilépni.

A felperes a túlzsúfoltság miatt bejelentett kártérítési igényét az alperes BV intézet parancsnoka 30.525/2076-2/2015.ált. határozatával elutasította.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy 2015. március 5. napjától a keresetlevél benyújtásáig, 2015. szeptember 28. napjáig eltelt öt hónap időtartam alatt az előzetes fogvatartás körülményei alapján az emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga sérült, ezért 500.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelmében a keresetnek a megállapításra vonatkozó részének teljesítését nem ellenezte, a sérelemdíj fizetésre kötelezést elutasítani kérte, arra hivatkozva, hogy befogadási kötelezettsége van, amely miatt a túlzsúfoltság nem felróható a számára.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyiségi jogát 2015. március 5-től az ítélet hozataláig fogvatartás ideje alatt azzal, hogy a 3 m² mozgásteret nem biztosította számára. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, a költségekről úgy rendelkezett, hogy azt a felek maguk viselik, a feljegyzett illetéket pedig a Magyar Állam viseli.

Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:42.§-ának (2) bekezdése értelmében az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani.

A 6/2015. (III.30.) IM rendelet 2015. január 1. napjától hatályos rendelkezése szerint az előzetesen letartóztatottakat úgy kell elhelyezni, hogy a zárkában személyenként lehetőleg 10 m³ légtér és 4 m² mozgástér jusson, 2015. április 1. napjától pedig a "lehetőség" szót a jogszabály szövege mellőzte.

Az alperes elismerte, hogy a felperes keresete szerinti időtartamban a felperes által hivatkozottak szerint a zárkák túlzsúfoltak voltak, a szabad mozgásteret nem biztosította. Ezért a Ptk.2:51.§-ának (1) bekezdés a) pontja alapján a személyiségi jogsértést a bíróság megállapította.

A Ptk.2:52.§-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 6:519.§-a szerinti sérelemdíj iránti igényt az elsőfokú bíróság elutasította, mivel úgy tekintette - a Pp.163.§-ának (2) bekezdése alkalmazásával -, hogy az alperes a felróhatóság alól kimentette magát, és a kimentést a felperes is elfogadta. A befogadási kötelezettség, valamint a differenciált elhelyezésre vonatkozó szabályok betartása mellett az előírt szabad mozgásteret és légteret az alperes rajta kívül álló, objektív körülmények miatt nem tudta teljesíteni.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte olyképpen, hogy 500.000 forint sérelemdíj és ennek 2015. szeptember 28. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kérte továbbá 50.000 forint másodfokú perköltség megfizetését.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, helyes indokai alapján.

A fellebbezés részben alapos.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállást helyesen állapította meg, és túlnyomó részt helyes jogszabályokat alkalmazott. Érdemi döntésével azonban a másodfokú bíróság nem minden tekintetben értett egyet, ezért az megváltoztatta a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján.

Rögzíti az ítélőtábla, hogy a felperes a 2015. március 5. napjától 2015. szeptember 28. napjáig terjedő időszakra terjesztette elő igényét.

Továbbá leszögezi az ítélőtábla, hogy a rendelkezésre álló adatokból az nem volt megállapítható, hogy az előzetes letartóztatásának kezdetétől, 2015. március 5. napjától a keresetlevél benyújtásáig, 2015. szeptember 28. napjáig az alperes pontosan mikor, hány m3, illetőleg hány m2 területet biztosított a felperes elhelyezése során a felperes számára - a berendezési és felszerelési tárgyak területét leszámítva. Az azonban nem volt vitás, hogy a túlzsúfoltság miatt az alperes a jogszabályi rendelkezéseket az elhelyezésre vonatkozóan nem tartotta be. A felperes előadása szerint 1,8 m2 mozgástér jutott számára a perbeli időszakban a napi 1 óra sétát leszámítva. E tényt az alperes nem vitatta, ezért a másodfokú bíróság ítéletének alapjául elfogadta.