A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.121/2017/10. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 74. §, 348. §, 373. §, 387. §, 388. §, 397. §, 399. §, 515. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 6. §, 12. §, 226. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Fülöp Ágnes, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.23571/2013/74., Fővárosi Törvényszék Bf.11764/2016/22., *Fővárosi Ítélőtábla Bhar.121/2017/10.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

5.Bhar.121/2017/10. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2017. szeptember 27. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

VÉGZÉST:

A rágalmazás vétsége miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 29.Bf.11.764/2016/22-II. számú végzésének a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja.

Egyebekben a másodfokú bíróság végzését helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a harmadfokú eljárás során 12.940,- (tizenkettőezer-kilencszáznegyven) forint bűnügyi költség merült fel.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a vádlottat a 2016. szeptember 16. napján kihirdetett 25.B.23.571/2013/74. számú ítéletével rágalmazás vétsége [Btk. 226.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pont] miatt 3 évi időtartamra próbára bocsátotta.

Határozott az eljárás során a magánvádló által lerótt 10.000 Ft eljárási illeték vádlott általi megfizetéséről, valamint a bűnügyi költség állam általi viseléséről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodsorban hatályon kívül helyezés, és harmadsorban enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. április 4. napján megtartott nyilvános ülésen kihirdetett 29.Bf.11.764/2016/22-II. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a a vádlott ellen rágalmazás vétsége [Btk. 226.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

Az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből 62.880 forint, valamint a másodfokú eljárásban felmerült további 10.880 forint megfizetésére a magánvádlót kötelezte, a fennmaradó 10.000 forint bűnügyi költségről pedig akként rendelkezett, hogy az a magánvádló terhén marad.

A másodfokú bíróság ítélete ellen bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében a magánvádló jelentett be fellebbezést.

A vádlott a fellebbezésre tett észrevételében jelezte, hogy hasonló ügyben a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező és eljárást megszüntető határozata kapcsán a Kúria kifejtette, hogy sem rendes, sem rendkívüli perorvoslatnak nincs helye. A másodfokú határozat indokolása első bekezdésében elírást észlelt, kérte annak kijavítását, hogy az elsőfokú bíróság a bűnügyi költség megfizetésére helyesen nem őt kötelezte, ugyanis költségmentessége folytán azt az államra terhelte.

Az ítélőtáblánál előterjesztett újabb észrevételeiben - túl azon, hogy a magánvádló és korábbi jogi képviselője jogi ismereteire tett megjegyzéseket - tartalmát tekintve a másodfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.

Más ügyben hozott hasonló tartalmú határozatra hivatkozással kifejtett álláspontja szerint a vád tárgyává tett cselekmény a folytatólagosság egységébe tartozik, ezért önálló felelősségre vonásának nem lehet helye. Rámutatott arra, hogy ezt a magánvádló saját nyilatkozata is alátámasztja, hiszen minden egyes ügyben maga fejti ki azt, hogy ő egységes elhatározással, napi-heti-havi rendszerességgel jelentet meg a magánvádlóról "publicisztikákat".

A magánvádló jogi képviselője fellebbezésének írásbeli indokolását 2017. szeptember 26-án nyújtotta be.

Ebben kitért arra, hogy a korábbi, 20.B.14.398/2013. számon elbírált ügyben a tényállásban rögzített elkövetési időre, és a jogsértés észlelésének időpontjára figyelemmel csak a 2013. október 1. napját megelőzően megvalósított részcselekmények alkothatnak folytatólagos egységet, a jelen ügyben vád tárgyává tett, 2013. októberében elkövetett újabb cselekmények nem.

A törvényi egység alkalmazása nem csak ezért, hanem más okokból is aggályos. Egyrészt, mert - miután a perújítási eljárás lehetősége sem adott a Be. 515.§ (1) bekezdésének szabálya szerint - büntetlenül marad több bűncselekmény is, ezért semmilyen visszatartó erő nem érvényesül a vádlottal szemben, aki azóta is folyamatosan zaklatja a sértettet.

Másrészt, mert folytatólagos egység miatti ítélt dolog megállapítása esetén a bíróság voltaképpen az indokolásában állapítja meg a bűncselekmény elkövetését, amely a Be. több garanciális szabályát sérti - hiszen a határozatot a bíróság tárgyalás, bizonyítás nélkül hozza meg.

A személyes költségmentesség körében előadta, hogy ismeretei szerint a terhelt rendelkezik nyaralóingatlannal és gépjárművel is. Ehhez képest az elsőfokú bíróság a vagyoni helyzet vizsgálata nélkül, pusztán a terhelt aktív korúak ellátásának tényére figyelemmel részesítette a vádlottat személyes költségmentességben.

Sérelmezte továbbá a bűnügyi költségre vonatkozó másodfokú rendelkezést is. E körben arra hivatkozott, hogy a bűnügyi költség felmerülése elsődlegesen a bűnelkövető hibája, másodlagosan pedig a bíróságé, amely nem észlelte a megszüntetési okot kellő időben, pedig a folytatólagos egység fennálltát hivatalból kötelessége lett volna vizsgálni. Ezért méltánytalan, és alaptörvény-ellenes az, ha mindezek ellenére a bűnügyi költséget a magánvádlónak kell megfizetnie.

Összességében lényegét tekintve azt indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság végzését helyezze hatályon kívül, és hozzon az elsőfokú ítéletnek megfelelő határozatot, ennek során a személyes költségmentességet vonja meg, és a bűnügyi költség megfizetése alól is mentesítse. Másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A harmadfokú nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője csatolta a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 27.Bpkf.8407/2017/3. számú, 2017. május 26. napján kelt végzését, mellyel a vádlott személyes költségmentesség iránti kérelmét elutasította.

A vádlott a fellebbezésben foglaltakra reflektálva hangsúlyozta, miszerint a folytatólagosság megállapítása esetén nem maradnak büntetlenül cselekmények. Hatályon kívül helyezésnek sem lehet helye, mert más ügyekben sem volt erre törvényes ok, de ha volna, akkor sem az első-, hanem a másodfokú bíróság döntését kellene hatályon kívül helyezni.

Mivel a bűnössége megállapítására nincs lehetőség, a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta.