A Fővárosi Törvényszék Bf.11764/2016/22. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 361. §, 373. §, 381. §, 386. §, 514. §] Bírók: Barabásné dr. Birinyi Andrea, Radnainé dr. Solymosi Viktória, Scholtz Hilda

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.23571/2013/74., *Fővárosi Törvényszék Bf.11764/2016/22.*, Fővárosi Ítélőtábla Bhar.121/2017/10.

***********

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

29.Bf.11764/2016/22-II.szám

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Budapesten 2017. április 4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

VÉGZÉST:

A rágalmazás vétsége miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2016. szeptember 16. napján kihirdetett 25.B.23571/2013/74. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és vádlott neve vádlottal szemben rágalmazás vétsége (Btk. 226. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont) miatt indult büntetőeljárást megszünteti.

Az elsőfokú eljárás során felmerült 72.880 (hetvenkétezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költségből 62.880 (hatvankétezer-nyolcszáznyolcvan) forintot köteles személy1 magánvádló az államnak megfizetni, a fennmaradó 10.000 (tízezer) forint bűnügyi költség a magánvádló terhén marad.

A másodfokú eljárás során felmerült 10.880 (tízezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget személy1 magánvádló köteles az államnak megfizetni.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság a fenti ítéletével vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 226.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b/. pontja szerint miniősülő rágalmazás vétségében, és ezért 3 évre próbára bocsátotta. Kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizessen meg 10.000.- forint eljárási illetéket személy1 magánvádlónak, valamint kötelezte az eljárás során felmerült 62.880.- forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést elsősorban felmentés, másodlagosan hatályon kívül helyezés, míg harmadsorban enyhítés érdekében.

Fellebbezésének indokolásában hivatkozott egyrészt arra, hogy a tényállás nem tisztázott azt a magánvádló nem prezentálta kétséget kizáró bizonyossággal. A kétséget kizáróan nem bizonyított tény a vádlott terhére nem értékelhető, a vádlott védekezését a bíróság mindaddig tényként köteles elfogadni, amíg azt a vádnak nem sikerül kétséget kizáró bizonyossággal cáfolni. Így álláspontja szerint nem elfogadható, hogy a magánvádló a feljelentésében 2013. október 1-jén megjelent cikkeket említ, majd jóval a feljelentést megtételét követően 2013. október 25. napjára pontosítja a megjelenés dátumát. Így összességében nem tisztázott a tényállás, nem bizonyított hogy egy cikkről van e szó vagy több más-más időpontban keletkezett összefüggő témájú cikk egybemosásáról, nem bizonyított hogy a többi rész mikor jelent meg, és mikor szerzett erről tudomást a magánvádló.

Álláspontja szerint érthetetlen, hogy a bíróság miért nem látta indokát a valóságbizonyítás elrendelésének, miközben éppen ennek keretében hallgatta meg személy2őt. Véleménye szerint ugyanis egyértelműen megállapítható mind a közérdek, mind a jogos magánérdek, így valóság bizonyítás elrendelésének lett volna helye. személy2 vallomásának jegyzőkönyvezése pedig nem tükrözte a tanú tényleges vallomását. Ennek alapján személy2 ismételt tanúként történő meghallgatását indítványozta, valamint a 7.B.30.265/2013. számú ügy iratainak beszerzését is, azt tisztázandó, hogy a magánvádló ebben az ügyben letett-e ügyvédi titkokat tartalmazó iratokat a bíróság asztalára, és ha igen akkor kérte-e ehhez a volt ügyfele hozzájárulását.

Újabb beadványában a vádlott az ítélet hatályon kívül helyezését, és az eljárás megszüntetését indítványozta ítélt dolog címén hivatkozva arra, hogy a jelen ügyben vád tárgyává tett cselekmény a

20.B.14.398/2013/30. számú ítéletben elbírált bűncselekménnyel a folytatólagosság egységébe tartozik.