A Kúria Pfv.21561/2012/5. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 135. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A kórház kártérítési felelőssége megállapításának feltételei kromoszóma vizsgálat elvégzése esetén. 1959. IV. Tv. 339. § (1), 1959. IV. Tv. 348. § (1), 1997. CLIV. Tv. 77. § (3), 1997. CLIV. Tv. 135. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.21.561/2012/5.szám

A Kúria a Budapesti 384. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Élő Eleonóra ügyvéd) által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek a dr. Salamon Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 39.P.20.857/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.548/2011/7. számú ítéletével befejezett perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Csuka Péter ügyvéd által képviselt Biztosító beavatkozott, a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről 50. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. május 22. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint, a beavatkozónak pedig 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I.r. és II.r. felperesek házasságából 2005. december 30. napján született meg a III.r. felperes. Az I.r. felperes életkora miatt - 38 éves volt a terhesség idején - genetikai vizsgálatot végeztek, és a kromoszóma rendellenesség kockázata miatt 2005. július 20-án magzatvíz mintavételre került sor. Az amniocentesis eredménye a rendelkezésre álló orvosi dokumentáció szerint; "Az elvégzett DNS szintű vizsgálattal a magzatvízből nyert mintából: a leggyakoribb trisomiákat (21, 18, 13) 99%-os valószínűséggel kizártuk (leány)". A III.r. felperes az átlagosnál kisebb fejkörfogattal született, a szokásosnál lassabban fejlődött, a 2006. július 17-én elvégzett citogenetikai vizsgálat eredménye ISO (18p) syndromát igazolt, amely súlyos szellemi és testi rendellenességgel jár.

A felperesek a keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Arra hivatkoztak, hogy az alperes a magzati mintavétel alapján nem citogenetikai vizsgálatot végzett, hanem egy molekuláris genetikai vizsgálatot, amely egy kiegészítő vizsgálat, előnye a gyorsasága, de nem olyan megbízható, mint a citogenetikai vizsgálat, amely 99,6%-os valószínűséggel képes kizárni a számbeli kromoszóma rendellenességeket. Az alperes nem az elvárható gondossággal járt el, amikor a kromoszóma vizsgálathoz képest egy kiegészítő molekuláris genetikai vizsgálatot végzett, mert a teljes kromoszómaszerelvényről kizárólag karyotipizálás útján lehet tájékozódni. Állították, hogy az alperes nem tájékoztatta őket arról, hogy nem az eredetileg tervezett vizsgálatot végzi el, a nem megfelelő tájékoztatás folytán pedig abban a tudatban voltak, hogy az orvostudomány adott állása szerint a legszélesebb körű genetikai vizsgálatot végzik el. A lelet megfogalmazásából sem derült ki a számukra, hogy a leggyakoribb triszómiákon túl vannak további olyan fejlődési rendellenességek, amelyek genetikai vizsgálattal kimutathatók. Hivatkoztak a pert megelőző nem peres eljárásban beszerzett igazságügyi genetikai szakértői véleményre, amely megállapította, hogy az adott esetben alkalmazott vizsgálati módszer - az un. QF-PCR - önmagában nem mindig alkalmas a kromoszómák szerkezetének detektálására, fals negatív és pozitív eredményeket adhat, ezért a kromoszóma szerkezeti rendellenességek esetén kiegészítheti a citogenetikai vizsgálatot, de nem helyettesítheti azt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az I.r. felperes a genetikai tanácsadást az életkora miatt kereste fel, az AFP értéke a normál tartományban volt, az UH vizsgálat során kóros magzati eltérés nem volt kimutatható. Az alkalmazott módszer megfelelt a magzati mintavétel indikációjának, azaz a Down-szindróma kizárásának, és az elvégzett vizsgálat nem csupán kiegészítő vizsgálata a citogenetikai vizsgálatnak, hanem megfelelő indikáció esetén alternatívája. A felperes szülők kórelőzménye alapján egyéb rendellenességek vizsgálata nem volt indokolt, és a szülők nem citogenetikai vizsgálat elvégzését kérték, beleegyezésüket a magzatvíz mintából történő genetikai vizsgálathoz adták.

A beavatkozó vitatta a kereset jogalapját.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az I.r. felperesnél elvégzett vizsgálati módszer megfelelt a szakma szabályainak, az alkalmas volt a Down-kór prenatális kiszűrésére, a szakmai cél e kromoszóma számszerű eltérésének kizárása volt és nem a kromoszóma finom struktúrájának vizsgálata. Nem elvárható és nem is tartozik a szakmai szabályok szerinti gondosság körébe az, hogy bármelyik szűrővizsgálat alkalmával magzati korban az igen kicsi méretű, semmilyen specifikus jellel nem rendelkező plusz marker jelenlétét felfedezzék és beazonosítsák az eredetét. Nem jelenthető ki, hogy a hagyományos genetikai vizsgálat elvégzése esetén bármilyen eséllyel kimutatták és beazonosították volna a kifejezetten ritka 18p tetraszómiát, annak kimutatása csak célzott, több lépcsős, megtervezett vizsgálattal lehetséges. A világon eddig leírt 75 ilyen esetből egyetlen egyszer sem magzati kromoszóma szűrés alapján történt meg ennek a genetikai rendellenességnek a felismerése és azonosítása. A nem peres eljárásban készült szakértői véleménnyel szemben a perben kirendelt igazságügyi szakértői véleményt fogadta el, amely szerint citogenetikai vizsgálatot akkor kellett volna célzottan választania az alperesnek, ha az I.r. felperesnél valamilyen klinikai adat alapján fennállt volna a gyanúja annak, hogy bármilyen látható strukturális eltéréssel kell számolni. Nem találta bizonyítottnak az alperes tájékoztatási kötelezettségének a megszegését sem, mert a vizsgálat célja a Down-kór kiszűrése volt, és nem kellett tájékoztatást adni arról az igen ritkán előforduló rendellenességről, amellyel a III.r. felperes született. Nem kellett tájékoztatást adni az egyes vizsgálati módszerek közötti különbségről sem, mert mindhárom vizsgálat egyaránt és egyenlő eséllyel alkalmas volt arra, hogy a 13, 18 és 21-es kromoszómákat érintő leggyakoribb triszómiákat kiszűrje.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mert helytállóan állapította meg, hogy az anyai életkor miatt a szükséges magzatvíz mintavétel elvégzését követően az I.r. felperestől vett mintát a vizsgálat eredeti indikációjának - a 21-es triszómia prenatalis szűrésének és diagnosztizálásának - megfelelő módszerrel vizsgálták. A teljes kromoszómaszerelvény rendellenességeinek kiszűrése nem feladata a vizsgálatnak, a 18p tetraszómiás kromoszóma felismerésének - célzott vizsgálat hiányában - esélye a hagyományos karyotipizálás elvégzése esetén is közelít a nullához, ugyanis az a 3,2 milliárd bázis mindegyikén lehet. Az alperesnek a 18p tetraszómia felismerésére e vizsgálat elvégzése esetén sem lett volna értékelhető esélye, ezért az alperes kártérítő felelősségének megállapítására sincs mód. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szakirodalomban leírt esetek mindegyikében csak a gyermek születését követően észlelt tünetek alapján végzett szűrővizsgálat igazolta ezt a rendellenességet. Jelentősége van annak is, figyelemmel a szakközreműködő véleményére, hogy vannak olyan betegségek is, melyek felismerésére a QF-PCR módszer alkalmasabb, nem állapítható meg ezért egyértelműen, hogy a Down-kór kiszűrésére egyaránt alkalmas vizsgálatok egyike a többinél minden szempontból előnyösebb lenne. Az I.r. alperessel szemben az Eütv. 77. § (3) bekezdésében megfogalmazott elvárható gondos eljáráson túlmutató elvárás lenne, hogy a vizsgálat eredeti indikációján túlmenően terjessze ki vizsgálatát valamennyi genetikai rendellenesség kiszűrésére, ezért nem volt elvárható az alperestől, hogy az I.r. felperest tájékoztassa, hogy a magzatvíz mintavétel alapján végzett genetikai vizsgálat nem megfelelő valamennyi, az orvostudomány adott állása szerint kimutatható fejlődési rendellenesség szűrésére.