BH 2001.2.58 I. A büntetőeljárási törvénynek az a rendelkezése, amely szerint a magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni, ha az eljárás megindulását követően "derül ki", hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető, nem kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, ha az eljárás megindítása után új adatok vagy tények kerülnek napvilágra, hanem azokra az esetekre is, ha a büntetőügyben eljáró hatóságnak az üggyel kapcsolatos jogi értékelése megváltozik, ez utóbbi eset is alapul szolgálhat a magánindítvány előterjesztésére való felhívásra [Be. 123. § (2) bek., Btk. 202. § (1) bek.].

II. Magánindítvány hiányában, hivatalból üldözendő a megrontás bűntette, ha az elkövető a 14. életévét be nem töltött személyt arra bír rá, hogy mással közösüljön vagy fajtalankodjék; illetőleg a 18. életévét már betöltött elkövető a 14. életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy mással közösüljön vagy fajtalankodjék [Btk. 202. § (1) és (2) bek., 209. §].

A városi bíróság az 1998. november 4. napján kihirdetett ítéletével, valamint a másodfokon eljáró megyei bíróság az 1999. március 9. napján kelt ítéletével a terheltet szemérem elleni erőszak bűntette, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette, folytatólagosan elkövetett megrontás bűntette és 16 rb. szerzői és szomszédos jogok megsértésének vétsége miatt halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A jogerős bírósági határozatok ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkoznak, hogy a bíróságok a magánindítványra üldözendő bűncselekmények esetén magánindítvány hiányában jártak el, és mivel a magánindítvány hiánya büntethetőséget kizáró ok, a terhelt büntetőjogi felelőssége megállapítására a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével került sor.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva a jogerős bírósági határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálattal érintett ügyben bejelentésre (nem a magánindítvány előterjesztésére jogosult bejelentésére) indult büntetőeljárás, amelynek során mind a nyomozás során, mind az elsőfokú bírósági szakban a magánindítványra jogosultakat (a gyermekkorú sértettek törvényes képviselőit) tanúként meghallgatták, de kifejezetten magánindítvány annak kijelentése, hogy kérik a büntetőeljárás lefolytatását és az elkövető megbüntetését - előterjesztésére az eljárásnak ebben a szakában nem került sor. Erre csupán az 1998. június 16. napján tartott fellebbezési tárgyaláson került sor a másodfokú bíróság felhívása után (ezen a fellebbezési tárgyaláson egyébként hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító végzés született). A terhelt a terhére megállapított bűncselekményeket 1995 szeptemberében és 1996 tavaszán követte el.