BH 2006.1.14 Egyház által alapított felsőoktatási intézményre is kiterjed az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. hatálya - A hitéleti képzés elválaszthatatlan kapcsolatban van az adott egyház hitelveivel, melyet az állam intézményei nem bírálhatnak felül - A hitelveken alapuló különbségtétel az oktatási rendszerbe bekapcsolódó hallgatók szexuális irányultsága szerint, nem sért jogszabályt [2003. évi CXXV. tv. 7. § (2) bek.]

A M.-i R. E. Zs. által alapított egyetem (továbbiakban: alperes) hittudományi karán lelkészeket és vallástanárokat képeznek. A Kari Tanács 2003. október 10-én szexuáletikai kérdésekkel, ezen belül kiemelten a homoszexualitás valláserkölcsi szempontok szerinti megítélésével foglalkozott, és e tárgyban állásfoglalást hozott. Ebben kinyilvánította, hogy "készek vagyunk vállalni a szembenállást a társadalom általános vélekedésével, ha az Isten igéjéből más meggyőződésre jutottunk". Az állásfoglalás különbséget tett a homofil hajlam és a homoszexuális aktivitás között. A homofil hajlamú személy számára lelki gondozói segítségnyújtást ajánlott, és kitért annak szempontjaira is. A homoszexuális aktivitást ugyanakkor olyan akarati döntés következményének tekintette, amely az egyén felelőssége körébe tartozik. Rámutatott arra, hogy "homoszexualitás esetében az egyetlen etikus megoldásnak a homoerotikus vágyak kielégítéséről való lemondás tűnik". Az állásfoglalás végül kitért arra, hogy "az egyház a Biblia alapján nem helyeselheti a homoszexuális kapcsolatok megáldását, a homoszexuális párok házasságkötését, gyermekvállalását, homoszexuális életet folytató, vagy azt propagáló vallástanárok és lelkészek képzését, szolgálatba állítását, illetve szolgálatban tartását". Az alperes Egyetemi Tanácsa 2004. április 1-jén szabályzatot alkotott a Hittudományi Karon lelkészi és vallástanári szakon képzésben részesülő hallgatók alkalmassági minősítési eljárásáról. Ebben előírta, hogy a hitéleti képzésben részt vevő hallgatók meghatározott időszakonként alkalmassági minősítésen esnek át annak megítélése érdekében, hogy alkalmasak-e a reájuk váró lelkipásztori, vallástanári feladatok ellátására. A vizsgálati szempontok között szerepel a hallgatók életvitele is. A M.-i R. E. Zs. 2004. május 6-án állásfoglalást bocsá­-tott ki "Házasság, család, szexualitás" címmel. Ebben egyebek mellett kinyilvánította, hogy a homoszexuális életvitel vagy annak propagálása a lelkipásztori, vallástanári hivatással, valamint e hivatásokra felkészítő képzéssel és mindennemű egyházi szolgálattal összeegyeztethetetlen.

Az alperes Hittudományi Karának Kari Tanácsa a 2003. október 10-ei ülésén azt a hallgatót, akinek homo­szexualitása ismertté vált, a lelkészi pályára alkalmatlannak minősítette, és úgy határozott, hogy nevezett a tanulmányait az intézményben nem folytathatja. A Kari Tanács 2003. november 28-án e kérdésben újabb határozatot hozott, amellyel korábbi döntését ugyan fenntartotta, de felajánlotta az érintett hallgatónak, hogy tanulmányait egy másik egyetem olyan teológiai szakán folytathatja, ahol nem kizárólag lelkipásztorokat, hanem világi teológusokat képeznek. Az ismertetett döntések miatt a hallgató jogorvoslatért bírósághoz fordult.

A felperes az egyesülési jog alapján létrejött olyan kiemelkedően közhasznú, országos működési körű társadalmi szervezet, amely céljai között szerepelteti az emberi jogok védelmét, ezen belül a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű kisebbség hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelmet.

A felperes a 2004. február 10-én benyújtott keresetében, az egyenlő bánásmód követelményének megsértését állítva, az alperes ellen a Ptk. 76. § alapján személyiségvédelmi igényt érvényesített. Keresete ténybeli alapjául az alperes Hittudományi Kara Kari Tanácsa által 2003. október 10-én meghozott és az interneten 2004. január 4-én közzétett állásfoglalást jelölte meg. Rámutatott arra, hogy az alperes által a homoszexualitás kérdésében kifejtett tézisek elvi alapját jelentik annak a gyakorlatnak, mely az oktatásba történő bekapcsolódás lehetőségét szexuális orientációtól teszi függővé. Azáltal, hogy az alperes a lelkészi és vallástanári képzésből a homoszexuális életet folytató vagy azt propagáló személyeket kirekeszti, ezzel lényegében a heteroszexualitást képzési feltételnek tekinti. A felperes ezért a keresetében az alperessel szemben a jogsértés megállapítását, az alperes nyilvános elégtétel adására és az elvi állásfoglalás visszavonására kötelezését, továbbá nem vagyoni kártérítésben és közérdekű célra fordítható bírságban való marasztalását kérte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltségben marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felperest megillette a közérdekű igényérvényesítés joga, mert a 2003. évi CXXV. tv. (továbbiakban: Ebtv.) 20. § (1) bekezdés c) pont szerinti törvényi feltételek megvalósultak: a felperes érdek-képviseleti szervezet az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti jogvédelmet az egyes ember személyiségének lényegi vonásához tartozó tulajdonság, a szexuális orientáció miatt és az alperes olyan állásfoglalásával összefüggésben igényli, amely pontosan meg nem határozható személyi kört érint. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nem egyházi jogi személy, hanem felsőoktatási intézmény, amelyre az Ebtv. hatálya kiterjed. Érdemben pedig arra a következtetésre jutott, hogy az alperes állásfoglalásának felperes által kifogásolt részei olyan véleménynyilvánításnak minősülnek, amellyel az alperes nem lépte túl az Alkotmány 61. § (1) bekezdés által biztosított kereteket.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét "indokolására is kiterjedően" helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása emellett rámutatott arra is, hogy vallásos meggyőződésen alapuló oktatás esetén az intézmény jogosult vallásos nézeteinek, hitelveinek megfogalmazására, erkölcsi felfogásához és az egyházi tanításokhoz igazodó álláspontja kinyilvánítására, és ennek megfelelően a lelkészi pályára való alkalmasság kérdésében való döntésre is. Az alperes intézményben a teológus és vallástanár jelöltek ezt tudomásul véve, képzésük megkezdését megelőzően fogadalmat tesznek, amelyben önként vállalják az egyház tanításának, a Kari Tanács rendelkezéseinek megtartását. Miután az alperes perben kifogásolt állásfoglalása az egyház hitelvein és erkölcsi meggyőződésén alapult, ezért nem valósított meg "önkényes hátrányos megkülönböztetést" a felperes által képviselt csoport sérelmére, illetve nem lépte túl a véleménynyilvánítás alkotmányos kereteit. A jogerős ítélet emellett rámutatott arra is, hogy a felperes által állított jogsértést az alperes azért sem követte el, mert az Ebtv. 28. § (2) bekezdése szerint nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az, ha önkéntes részvétel alapján a felsőoktatási intézményben olyan vallási meggyőződésen alapuló oktatást szerveznek, amelynek célja indokolja elkülönített osztályok vagy csoportok alakítását.