A Győri Ítélőtábla Pf.20109/2016/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 141. §, 164. §, 192. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 339. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Mészáros Zsolt, Vass Mária

Győri Ítélőtábla

Pf.V.20.109/2016/3. szám

Az ítélőtábla a Dr. Soltész Attila Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Szombathelyi Törvényszék 2016. január 25. napján kelt 17.P.20.443/2015/11/I. számú ítéletével szemben, a felperes által 12. és 13. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az 160.000.- (egyszázhatvanezer) forint le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes előzetes letartóztatását töltötte az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben 2013. július 4. napján.

Ezen a napon "A" felügyelő teljesített szolgálatot az első emeleten. 8-9 óra közötti időben a szinten lévő személyek listájával végigment minden zárkában, és összeírta a sétára jelentkezőket. Aki jelentkezett, annak a neve mellé egy "s" betű került a listán. A felügyelő minden esetben a jelentkezők között összeállította a sétálókat úgy, hogy a bűntársak ne kerüljenek egy csoportba. Ez így történt a perbeli napon is. A felperes zárkájában tartózkodott még "B", "C" és egy negyedik fogvatartott is. A zárkából sétára nem jelentkezett senki.

Délután teljes zárást jeleztek az őrök a fogvatartottak felé. Ekkor nem kifogásolta a felperes a séta - jelentkezése ellenére történt - elmaradását. A következő héten terjesztett elő panaszt a szabad levegőn tartózkodás elmaradása miatt kártérítési igénnyel együtt.

A felperes keresetében a szabad levegőn tartózkodás és a telefonálás lehetőségének elmulasztása miatt elszenvedett sérelmei miatt 2.000.000.- forint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte az alperestől. A per befejezését megelőzően jogellenes magatartásként már csak kizárólag a szabad levegőn való tartózkodás korlátozására hivatkozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte a jogalap hiányára történt hivatkozással.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes kettő millió forint kártérítés megfizetése iránti keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000.- forint perköltséget, egyúttal megállapította, hogy a felmerült eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet indokolása szerint a perben az 1959. évi IV. törvény, illetve a Bvtvr. és a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet alkalmazandó. A kártérítés körében irányadó jogszabályhelyként a régi Ptk. 339. § (1) bekezdését és a 349.§-t jelölte meg azzal, hogy a Ptk. 75.§ és 76.§ alapján igényelt nem vagyoni kártérítésre figyelemmel e szakaszok vonatkozásában is vizsgálni kellett a kártérítési felelősség általános és különös feltételeit.

Utalt arra, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy az alperes magatartása mely személyiségi jogát sértette meg, azonban ha a felperes bizonyította volna a szabad levegőn való tartózkodásának sérelmét, akkor az a testi épséghez, egészséghez való személyiségi jogát sértette volna.

Kiemelte, hogy a kártérítési felelősség feltételeinek (jogellenes magatartás, kár bekövetkezte, és e kettő közötti okozati összefüggés) fennállása körében elsődlegesen az alperes jogellenes magatartását vizsgálta.

E körben a felperes személyes nyilatkozta és a tanúként meghallgatott "A" felügyelő, "C" és "B" zárkatársak vallomását értékelve kifejtette, hogy azt nem tudta megállapítani, hogy az alperes mulasztása folytán nem volt biztosított a felperes részére a szabad levegőn való tartózkodás. "B" tanú a felperes előadását, míg "A" az alperesi állítást támasztotta alá, "C" tanú vallomása érdemi információval nem szolgált.

Minderre tekintettel a törvényszék az alperes részéről jogellenes magatartást nem állapított meg. Ezért nem vizsgálta a felperesi kártérítési igény különös feltételeként megkívánt rendes jogorvoslat kimerítését és az egyéb általános feltételek fennálltát sem. A felperes keresetét jogalap hiányában utasította el, és a felperest a perveszteségére figyelemmel a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján perköltség megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. A megismételt eljárásban a korábban már beszerezni kért az alperesi intézetben eltöltött időszakra vonatkozó nevelési anyaga becsatolását, a harmadik zárkatársa "D" tanúkénti meghallgatását, és a perben meghallgatott "C" ismételt, jogi képviselője jelenléte mellett történt kihallgatásukat kérte.

Kifejtette, valótlan az az alperesi, 10. számú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozat, amely szerint az alperes teljeskörűen becsatolta a felperes nevelési anyagát.

Az eljárás kezdetén indítványozta "D" zárkatárs tanúkénti kihallgatását, azonban ez nem történt meg, az elmaradás okáról a törvényszék tájékoztatást nem adott.

Hivatkozott arra, hogy "C" tanútól nem volt elvárható objektív és elfogulatlan tanúvallomás, mert az alperesi intézettől függött a tanú kedvezménye. Ez a tanú is benyújtott kártérítési igényt, és akkor még emlékezett arra, hogy a felügyelő megtagadta tőlük a séta lehetőségét. Ezt támasztja alá a 2013. július 30-án készült meghallgatási jegyzőkönyv, amelyben a tanú pontosan emlékezett a perbeli napon történtekre. Megjegyezte, hogy "C" 2013. július 16-án panaszt terjesztett elő, amelyben sérelmezte, hogy 2013. július 13-án azt az őrt osztották be az elhelyezési szintjére, aki 2013. július 4. napján megtagadta a szabad levegőn tartózkodás lehetőségét.