ÍH 2022.71 MUNKAVISZONY FELMONDÁSA, ELHÁRÍTHATATLAN KÜLSŐ OK

A kormány döntése a munkáltató befolyásán, ráhatásán kívül eső körülmény, amely elháríthatatlan külső oknak tekintendő, ezért az erre az okra hivatkozva közölt felmondás a jogszabálynak megfelelt. [Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, Mt. 166. § (1) bekezdése, 167. §-a, Mt. 7. § (1) bekezdése, Mt. 6. § (1) bekezdése, Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, 65. § (1) bekezdése, 66. § (1) és (2) bekezdése, 66. § (8) bekezdés c) pontja, Pp. 7. § (1) bekezdés 12. pontja, Pp. 369. § (3) bekezdés c), d) és e) pont]

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes munkavállaló 2018. február 12. napjától 2020. október 31. napjáig tartó határozott idejű munkaviszonyt létesített az alperes munkáltatóval a foglalkoztatási rehabilitáció szakmai folyamatainak fejlesztésére irányuló EFOP-1.9.3-VEKOP-17-2017-00001 számú projekt megvalósítására. Irodavezetői munkakörben dolgozott, munkavégzésének helye az alperes K. megyei kirendeltsége volt. A munkakörébe tartozó feladatát képezte a projekt keretében rendelkezésre álló források hatékony felhasználása érdekében szakmai programot megvalósító feladatok ellátása, a projekt megyei szintű megvalósításának elősegítése, az adott megyében a projekt végrehajtásának irányítása a vonatkozó jogszabályok, szabályzatok, belső utasítások, előírások alapján. Havi bruttó személyi alapbére 320.000 forint volt, emellett évente bruttó 200.000 forint összegben Cafeteria-juttatásban, továbbá gyermeknevelési támogatásban, valamint évi 12.000 forint lakossági folyószámla-költségtérítésben részesült. A projektet az Európai Szociális Alapból és a hazai központi költségvetési előirányzatból vissza nem térítendő támogatás formájában finanszírozta az Emberi Erőforrások Minisztériuma (a továbbiakban: EMMI) Európai Uniós Fejlesztések Végrehajtásáért Felelős Helyettes Államtitkársága mint támogató. A projekt összköltsége 4,2 milliárd forint volt.

A projekt kezdetén a megyei irodák nem rendelkeztek megfelelő technikai felszereltséggel, problémát jelentett továbbá az időközben bevezetett közigazgatási létszámstop is, így a személyi és tárgyi nehézségek akadályát jelentették a megfelelő eredmények elérésének. Már 2018 augusztusában szakmai egyeztetést kezdeményezett az EMMI Szociális Ügyekért Felelős Államtitkársága a projekt felgyorsítása, illetve áttervezése érdekében. A projekt szakmai koncepcionális átalakítását, a szakmai elvárások módosítását az 1785/2019. (XII. 23.) Kormányhatározat rögzítette, amely a 4,2 milliárd forint támogatást 920,8 millió forintra csökkentette. A feladatátalakítás és forráscsökkentés következtében a projektben foglalkoztatott létszám 146 főről 11 főre csökkent. Ezt követően az új feladatok elvégzéséhez kizárólag a Közép-magyarországi régió területén foglalkoztattak munkatársakat a projektben.

A 2020 februárjában tartott értekezleten általános tájékoztatás keretében felajánlottak a felperes részére egy hasonló irányultságú, de másik projektben történő további munkavégzési lehetőséget, azonban konkrét ajánlat hiányában az új munkaviszony nem jött létre.

Az alperes 2020. február 20. napján 30 nap felmondási idővel, 2020. március 20-i hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát felmondással, azzal az indokolással, hogy "2019. december 23-án a Magyar Közlönyben megjelent az EFOP-1.1.1-15-2015-00001 azonosító számú projekt támogatásának növeléséről, az EFOP-1.9.3-VEKOP-17-2017-00001 azonosító számú projekt támogatási szerződése módosításáról, valamint az emberi erőforrás fejlesztési operatív program éves fejlesztési keretének megállapításáról szóló 1037/2016. (II. 9.) Kormányhatározat módosításáról szóló 1785/2019. (XII. 23.) Kormányhatározat rendelkezett az EFOP-1.9.3-VEKOP-17-2017-00001 azonosító számú projekt támogatásának csökkentéséről, szakmai elvárásainak és támogatási szerződésének módosításáról. A Támogatási szerződés 3. számú módosítása 2020. február 12-én lépett hatályba, amelynek alapján az Ön munkaköre megszüntetésre került."

A felperes a munkaviszonya megszűnését követően munkanélküli ellátásban részesült 90 napon keresztül bruttó 482.999,4 forint összegben, majd 2020. július 1. napjától munkaviszonyt létesített havi bruttó 202.300 forint munkabérrel. Új munkaviszonyában gyermeknevelési támogatásban, Cafeteria-juttatásban és folyószámla-támogatásban nem részesült. 2020. október 31. napjáig bruttó 1.292.200 forint jövedelemre tett szert.

A felperes módosított keresetében 2.347.000 forint munkabér, 73.450 forint iskolakezdési támogatás, 98.535 forint gyermeknevelési támogatás, 7.318 forint lakossági folyószámla-költségtérítés, 122.404 forint Széchenyi Pihenőkártya vendéglátás mint elmaradt juttatás és - az iskolakezdési támogatás kivételével - ezek középarányos, 2020. július 10. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a 2020. október 31. napjáig hátralévő időre megkötött határozott idejű munkaszerződésének jogellenes megszüntetése miatt elsődlegesen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 79. § (1) bekezdés b) pontja és a (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával, másodlagosan kártérítésként az Mt. 166.§ (1) bekezdése és 167.§-a alapján.

Álláspontja szerint a felmondás indoka nem volt valós, hiszen a projekt tovább működött. Másrészt a munkáltató érdekkörében felmerült okból nem hozta a projekt az elvárt eredményeket, illetve az alperes maga is elismerten részt vett a projekt átalakításában, arra ráhatása volt. Így megvalósította az Mt. 7.§ (1) bekezdésébe ütköző joggal való visszaélést, illetőleg az Mt. 6.§ (1) bekezdése szerint saját felróható magatartására hivatkozott. Éppen ezért mellőzni kérte a megtérült jövedelmek levonását a kártérítés összegéből.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, hogy a kormányhatározat alapján a perbeli projekttevékenységet jórészt meg kellett szüntetnie, egyetlen ügyintézési helyen maradt fenn az alkalmazottak munkavégzési lehetősége és kötelezettsége: a Közép-magyarországi régióban. A kormányhatározat a projekt költségvetési keretét jelentősen csökkentette, emiatt az ő szempontjából nézve külső ok miatt vált lehetetlenné a felperes további foglalkoztatása, így az Mt. 66. § (8) bekezdése c) pontja kizárja a kártérítési felelősségét. Annak ellenére, hogy ilyen kötelezettsége nem volt, a betöltetlen munkaköröket az érintettek számára felajánlotta, a felperes azonban azt nem fogadta el. Emellett mivel a felperest kárenyhítési kötelezettség terhelte, a jövedelméből a megtérült összegeket le kell vonni.

Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta és elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, a (2) bekezdése, a 65. § (1) bekezdése, a 66. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 66. § (8) bekezdés c) pontja értelmében a határozott idejű munkaviszony megszüntetésére is jogszerű lehetősége volt a munkáltatónak. A felperes további foglalkoztatása a kormányhatározat formájában jelentkező elháríthatatlan külső ok következtében vált lehetetlenné, arra a munkáltatónak nem volt ráhatása. Álláspontja szerint az elháríthatatlanságnak nem annak bekövetkezéséhez vezető minden egyes körülmény tekintetében kell fennállnia, hanem elég, ha az egyik ok ilyen eredménnyel jár. Az alperes érdekkörébe esett a szervezés, míg a kormányzat hatáskörébe esett a létszámstop és a koncepció megváltozása. A projektre biztosított pénzeszközök elvonásával az elháríthatatlan külső ok megvalósult, még akkor is, ha egy hasonló szakmai tartalmú projekt működésének meghosszabbítása megtörtént. Az a körülmény azonban nem bírt jelentőséggel a per eldöntése szempontjából, hogy az elvont pénzeket a másik hasonló projektre csoportosították-e át vagy sem.