100/1999. (XII. 10.) OGY határozat

az Országos Fogyatékosügyi Programról[1]

Az Országgyűlés megtárgyalta és elfogadta az országgyűlési határozat mellékletét képező Országos Fogyatékosügyi Programot.

Dr. Áder János s. k.,

az Országgyűlés elnöke

Herényi Károly s. k.,

az Országgyűlés jegyzője

Dr. Világosi Gábor s. k.,

az Országgyűlés jegyzője

Melléklet a 100/1999. (XII. 10.) OGY határozathoz

Országos Fogyatékosügyi Program

Az Országgyűlés a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: esélyegyenlőségi tv.) 26. §-a alapján benyújtott Országos Fogyatékosügyi Programot (a továbbiakban: Program) megtárgyalta és elfogadta, amelynek alapján a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megteremtéséhez szükséges intézkedések megalapozása érdekében a következőket határozza meg:

I.

A Program általános céljai és alapelvei

1. A Program célja, a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önrendelkező képességének, önálló életvitelének, a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása érdekében azon intézkedések meghatározása, amelyeket az egészségügyi, foglalkoztatási, szociális, oktatási, közlekedési, településrendezési, településfejlesztési és egyéb állami tervezésben, az azokhoz kapcsolódó döntések meghozatala során érvényre kell juttatni, illetve azokat a kitűzött célok szerint, legkésőbb az esélyegyenlőségi törvényben megadott határidőkig végre kell hajtani.

A Program átfogóan tartalmazza mindazokat az elveket, stratégiai célokat és feladatokat, amelyek az esélyegyenlőségi törvény végrehajtása érdekében összehangolt állami intézkedéseket kívánnak, de nem nélkülözheti az önkormányzatok és intézményeik, a civil szervezetek, valamint a fogyatékos személyek aktív részvételét és a társadalom egészének segítőkészségét.

A Program legfontosabb politikai célkitűzése, hogy a nemzetgazdaság mindenkori lehetőségeivel összhangban álló intézkedések irányait és kereteit rögzítse azon cél érdekében, hogy a fogyatékosságból eredő társadalmi hátrányok enyhüljenek; az egyes emberek fizikai, szellemi és mentális állapotából származó társadalmi egyenlőtlensége csökkenjen, és a fogyatékos emberek minél teljesebb, hasznosabb tagjai legyenek a társadalomnak.

A Program tartalmazza a fogyatékos személyekre vonatkozóan az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió dokumentumaiban előírt standardok elérését célzó hazai jogharmonizációs intézkedések szükségességét.

A Program elősegíti azt a szemléletváltást, amelynek értelmében a társadalom tagjainak, szervezeteinek és az állami szerveknek oly módon kell tevékenységüket végezni, hogy az a fogyatékos emberek teljes társadalmi egyenrangúságát biztosítsa.

2. A Program alapvető elvei, melyeknek szem előtt tartása és érvényre juttatása valamennyi intézkedést megalapozza, és elősegíti azt, hogy a fogyatékos személyek a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai legyenek és az alapvető emberi jogok az ő tekintetükben is érvényesüljenek, a következők:

2.1. A prevenció elve, melynek értelmében a társadalomnak mindent meg kell tennie a fogyatékosságot okozó balesetek és betegségek megelőzése érdekében. A prevenció szellemében a fogyatékos személyekkel kapcsolatos magatartás, tevékenység során úgy kell eljárni, hogy ez a fogyatékos állapot rosszabbodását megelőzze.

2.2. A normalizáció elve, mely szerint minden fogyatékos (akadályozott) személy számára olyan életminták és hétköznapi életfeltételek váljanak elérhetővé, melyek a társadalom megszokott feltételeinek és életmódjának a lehető legteljesebb mértékben megfelelnek.

2.3. Az integráció elve feltételezi, hogy a fogyatékos emberek kapcsolatot létesíthessenek és kapcsolatokat tarthassanak fenn más emberekkel és a társadalmi, gazdasági intézmények legszélesebb körével. Az érintkezés feltételeinek biztosítása magában foglalja a fizikai helyváltozáshoz szükséges sajátos körülmények erősítését (közlekedés, akadálymentesítés, szállító szolgálatok), a megfelelő kommunikációs eszközök használatát, a tömegkommunikáció és a személyes kommunikáció (távközlés, jelnyelvi tolmácsok, "olvasható" információk stb.) terén egyaránt.

Amennyiben a társadalmi kapcsolatok megteremtésének és ápolásának feltételei a megfelelő technikai eszközökkel sem biztosíthatóak, úgy törekedni kell olyan személyi segítségnyújtási formák, szolgáltatások feltételeinek megteremtésére, amelyek révén a mindennapos társadalmi érintkezés fenntartható.

Különös figyelemmel kísérendő és támogatandó az, hogy a fogyatékos emberek folyamatos kapcsolatot tarthassanak fenn családtagjaikkal, valamint az egészségügyi, oktatási, szociális, államigazgatási intézményekkel és munkahelyükkel hagyományos vagy korszerű technikai eszközökön keresztül (pl. távoktatás, távmunka, internet hozzáférés stb.).

2.4. Az önrendelkezés elve értelmében a fogyatékos emberek megmaradt képességeik és lehetőségeik keretein belül szabadon rendelkeznek életük alakításáról, az általuk helyesnek, tisztességesnek tartott és érdekeiknek megfelelő elvek követéséről. Az önállóság kiterjed a személyes mozgás, az idő, a tulajdon feletti önrendelkezésre.

2.5. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az előnyben részesítés kötelezettségének elvei a társadalom valamennyi területén érvényesítendő elvek. Fogyatékos személy nem részesülhet hátrányos megkülönböztetésben, rá nézve sérelmes elbírálásban, kirekesztésben, fogyatékossága miatt nem lehet korlátozott a más emberek számára elérhető közjavakhoz való hozzáférésben. Miután a fogyatékos személyek az őket mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal állapotukból fakadóan kevésbé tudnak élni, ezért indokolt, hogy előnyben részesüljenek.

2.6. A rehabilitáció elvének megfelelően a fogyatékos embereket képessé kell tenni arra, hogy érdemi erőfeszítéseket tehessenek állapotuk és képességeik javítására, vagy azok romlásának megállítására, lassítására. A rehabilitáció elve feltételezi a fogyatékos emberek együttműködését a megfelelő közszolgálati intézményekkel. Így lehetőségük van arra, hogy befolyásolják a rehabilitáció konkrét céljait és eszközeit, hogy együttműködésüket egyenlő felek megállapodásaként, írásban rögzített, és kölcsönös garanciákat tartalmazó rehabilitációs szerződések, egyéni rehabilitációs tervek foglalják keretbe.

2.7. A személyhez fűződő jogok védelmének elve alapján felül kell vizsgálni az általános szabályok érvényesülését a fogyatékos személyek vonatkozásában, így különösen a gyámságra és gondnokságra vonatkozó szabályozást.

3. A fogyatékos személyek számára nyújtott támogatások és ellátások legfőbb céljai:

3.1. A fogyatékos személyek életkörülményeinek javítását szolgáló támogatások (pénzben, természetben, szolgáltatásban, speciális feltételek megteremtésében) célja az, hogy a fogyatékos emberek helyzete, életfeltételei javuljanak, hogy teljesebb életet élhessenek és a fogyatékosságukból eredéi terheik csökkenjenek, illetve képessé váljanak az állapotukból eredéi hátrányok csökkentésére.

3.2. Az önrendelkezés és az emberi méltóság tisztelete érdekében valamennyi támogatás odaítélésénél figyelembe kell venni azt az elvet, hogy a fogyatékos ember maga rendelkezhessen élete célkitűzéseiről, az azokhoz vezető utakról, megvalósítandó emberi és morális értékeiről. A támogatásoknak nem szabad megfosztania a fogyatékos embereket mindattól, amit önállóan is el tudnak érni, amit önállóan is képesek megvalósítani.

3.3. A társadalmi integráció erősítése érdekében fontos, hogy a támogatások igénybevétele szélesebb körű és intenzívebb kapcsolatrendszer kiépítését és ápolását jelentse. Minden, a társadalmi kapcsolatok megszakításához és a kirekesztéshez vezető lépés elkerülendő és - indokolt esetben - szankcionálandó. Minden indokolatlanul szegregáló intézkedés, szakmai elv felülvizsgálatra szorul.

3.4. Az egyenlő esélyű hozzáférést szolgáló intézkedések célja, hogy a fogyatékosságból származó társadalmi hátrányokat enyhítő valamennyi megerősítő jog, támogatási és ellátási forma valamennyi fogyatékos embert egyformán megillessen. Az elbírálás folyamatában érvényesüljön az átláthatóság és ellenőrizhetőség. Az ellátásokat a párhuzamos szabályozást elkerülve, a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének szabályaival összehangoltan kell átalakítani.

II.

A Program stratégiai céljai

A fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megteremtése többirányú és hosszabb időtávú feladat. A konkrét gyakorlati lépések és fejlesztési irányok stratégiai megalapozását a következő célok szolgálják:

1. A rehabilitációval kapcsolatos célok

A rehabilitáció során törekedni kell arra, hogy a fogyatékos ember képessé váljon, illetve megőrizze képességét az/a

- alapvető fiziológiai és egyéb létszükségleteinek önálló vagy segítséggel történő ellátására,

- emberi kapcsolatok létesítésére és azok fenntartására, családi, rokoni, közösségi kapcsolatrendszer szintjén egyaránt,

- önálló értékteremtésre, önbecsülésének és társadalmi megbecsülésének ápolására és az előbbre jutásra minden területen,

- saját épüléséhez az oktatás, a szakképzés, a sport, a kultúra, a rekreáció lehetőségeinek felhasználására,

- szabad akarata és állampolgári jogai alapján való részvételre a közéletben.

Ahhoz, hogy a fogyatékos személyek teljesebb életet élhessenek, rehabilitációs segítséget kell számukra biztosítani. A rehabilitációs folyamat alapja az egyéni rehabilitációs terv, amely a fogyatékos személy meglévő, illetve fejleszthető képességeinek és együttműködési készségének megfelelő program. A rehabilitációs programok megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő szakember-ellátottság biztosítása.

2. A fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemlélet kedvező irányú megváltoztatásához szükséges tennivalók

A fogyatékos emberek társadalmi elfogadását, befogadását azzal lehet erősíteni, ha megélhető és általános tapasztalattá válik a többségi társadalom számára a velük való mindennapos kapcsolat, ha a társadalom tagjai tudomásul veszik, hogy a fogyatékos emberek közöttünk élnek és közénk tartoznak. E közösségvállalással összefüggő tennivalók a következők:

- a társadalmi támogatások eszközeivel arra kell törekedni, hogy a fogyatékos emberek megmaradhassanak természetes környezetükben, otthonukban, családjukban, lakóhelyi közösségükben kaphassák meg az életvezetésükhöz szükséges támogatásokat;

- amennyiben a különböző támogatási formák igénybevétele mellett sem biztosítható a fogyatékos személy saját otthonában történő megfelelő ellátása, úgy törekedni szükséges arra, hogy nyitott, humanizált és modernizált, külső kapcsolataiban gazdag intézményi elhelyezés mellett kaphassa meg a megfelelő ellátást;

- az oktatási és a munkaerőpiaci integráció kiteljesedésével, a közlekedési feltételek javításával, a tájékozódás szélesítésével arra kell törekedni, hogy egyre több egészséges gyermek és felnőtt pozitív élményként élje meg a fogyatékos emberekkel való napi kapcsolatait.

A szemléletváltást megcélzó társadalmi programok hosszú távon hozhatnak értékelhető és kedvező változásokat. A helyi közösségben, a közvetlen környezetben a segítőkészség erősítésével, a társadalmi szolgáltatások bővítésével együtt lehet alapvető változásokat elindítani. Arra kell törekedni, hogy egyre több egészséges gyermek és felnőtt pozitív élményként élje meg a fogyatékos emberekkel való napi kapcsolatait.

3. A fogyatékos személyek és családjuk életminőségének javítása

A fogyatékos személyek számára nyújtott segítségnyújtás formáinak elérhető kínálata jelentősen gazdagodott. Ahhoz azonban, hogy az életminőséget jobbítani képes lehetőségek valóban elérhetőkké váljanak, bizonyos területeken további lépésekre, vagy célzott fejlesztési programokra van szükség:

- A motorizáció, telekommunikáció és informatika mai szintjén a jelenleginél sokkal szélesebb körben lehet kellő rugalmassággal adaptálható technikai eszközök használatát biztosítani.

- A szociális intézményi ellátások szabályozására és fejlesztésére irányuló szociálpolitikai prioritások mellett, egyre jelentősebb figyelem fordítandó az alapellátási körbe tartozó személyi segítő szolgálatok kiépítésére és szabályozására, az önkormányzati, állami és nem állami kötelezettségvállalás pontosítására. Erősíteni szükséges a civil szervezetek nagyobb részvételét az ellátásokban.

- Növelni szükséges a nappali elfoglaltságot és meg-felelő ellátást biztosító szolgáltatási kört, amelynek igénybevétele segíti a fogyatékos személyek szüleit, hozzátartozóit a munkavállalásban.

- Ösztönözni kell a fogyatékos személyek támogatási szolgáltatásaira felkészítő és életfeltételeinek a javítását célzó felsőfokú szakemberképzést.

- Ösztönözni kell a fogyatékos személyek oktatásban történő integrációját, különösen az életfeltételeiket javító felsőfokú végzettség megszerzését.

- A munkahelyi integráció elősegítése érdekében szélesíteni kell azokat az eszközöket, feltételeket, amelyek igénybevétele mellett több fogyatékos ember dolgozhat az ép emberekkel együtt.

- Bővíteni szükséges mindazon információszolgáltató, tanácsadó, közvetítő szolgálatokat és tréningeket, amelyek révén a fogyatékos emberek tájékozódhatnak az általuk igénybe vehető szolgáltatások köréről, s amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy az igényeiket érvényesíthessék.

4. A fogyatékos személyek aktív részvételének elősegítése a társadalom életében

Az elemi létszükségletek biztosításán túlmenően alapvető prioritás azon feltételek és támogatások erősítése, amelyek lehetőséget teremtenek ahhoz, hogy a fogyatékos emberek érintkezésbe léphessenek más emberekkel és intézményekkel.

Kiemelt figyelmet érdemelnek e szempontból is a fogyatékos hallgatók felsőoktatásban való részvételének a támogatása, illetve a kommunikációs eszközök és szolgáltatások (jelző- és hívórendszerek, speciális írott és elektronikus kommunikációs technikák: jeltolmácsok és egyéb kommunikációs segítők és közvetítők), a közlekedési feltételeket jobbító megoldások kialakítására irányuló fejlesztések (szállító szolgálatok, közlekedési támogatások, közlekedési eszközök adaptálása), valamint az épített környezet akadálymentesítése.

III.

A Program által érintett fogyatékossággal élő népesség társadalmi helyzetének bemutatása

A fogyatékossággal élő népesség társadalmi helyzetéről kevés adat, illetve társadalomtudományi ismeret áll rendelkezésre. A fogyatékossággal élő népesség helyzetének megismerése érdekében kutatásokra, statisztikai adatgyűjtésekre van szükség. Az adatfelvételek, kutatások során kapott információk alapján határozható meg a fogyatékos személyek létszáma és értékelhető élethelyzetük.

A fogyatékos személyek létszámának felmérésére az 1990. évi népszámláláskor került sor, mely szerint 368 ezer fő volt a számuk, ez a népesség 3,5%-át tette ki. Az adatfelvétel - a KSH szerint is - alulbecsüli a fogyatékos népesség adatait, így a létszámot 400-500 ezer főre becsülhetjük.

A fogyatékos személyek demográfiai összetételére jellemző, hogy közöttük jelentősebb számban vannak idős-korúak, mivel a fogyatékos személyek nagy része nem születésétől fogva sérült, hanem életkora előrehaladtával betegség vagy baleset következtében vált azzá. A fogyatékos személyek között a 60 évnél idősebbek aránya 38%, kétszerese a népesség egészében képviselt arányhoz viszonyítva. A fogyatékosságot leginkább valamilyen tartós betegség idézi elő (43,3%-ban). A fogyatékos személyek 31,8%-a születése óta szenved fogyatékosságban.

Az 1990. évi népszámlálás kategóriái szerint megállapítható, hogy a fogyatékos személyek közül legnagyobb arányt a testi fogyatékosok és a mozgássérültek képviselik (40%), míg az értelmi fogyatékosok aránya megközelítőleg 19%, a vakok és gyengénlátók aránya kb. 18%, egyéb fogyatékosságban (hallás-, beszédzavar) közel 20%-űk szenved.

Az 1990. évi népszámlálás szerint a fogyatékos személyek 11,2%-a valamilyen speciális általános iskolában végezte tanulmányait. Az általános iskolánál magasabb fokú végzettséggel általában a mozgássérültek rendelkeznek. Kisebb arányban a vakok és a hallássérültek, az értelmi fogyatékosok ebből kirekesztődnek. A fogyatékos személyek iskolai végzettsége összességében alacsonyabb, mint a népesség egészéé. A népszámlálás adatai szerint a 15 éves és idősebb fogyatékosok 9,6%-a egyáltalán nem járt iskolába (az értelmi fogyatékosok esetében ez az arány 41,6%) 37%-uk nem fejezte be az általános iskolát, s befejezett alapfokú iskolázottsággal is csak 30%-űk rendelkezett. A felsőoktatási képzési formákban tanuló 250 ezer hallgató közül kb. 250 a fogyatékos személy, az államilag finanszírozott 160 ezer nappali tagozatos hallgató közül pedig kb. 170 fő (vagyis 1 ezrelék).

A fogyatékos személyek munkavállalási esélyei rendkívül kedvezőtlenek. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint az összlakosság gazdasági aktivitása 43,6%, ezzel szemben a fogyatékos személyeké mindössze 16,6% volt. Az 1996. évi mikrocenzus adatai szerint a lakosság gazdasági aktivitása 9%-kal esett vissza, feltételezhető, hogy a fogyatékos személyek esetében ennél nagyobb mértékű visszaeséssel kell számolni.

A fogyatékos személyek 16,4%-a egyedül, vagy más fogyatékos személlyel élt közös háztartásban, 22,8%-a lakott másodmagával (de nem fogyatékos személlyel), további 49,3%-uk három vagy annál nagyobb létszámú háztartásban él, míg megközelítőleg 11,5%-uk intézetben kapott elhelyezést.

A fogyatékos személyek részére a szociális ellátórendszer három speciális pénzbeli és négy speciális személyes gondoskodást nyújtó ellátási formát biztosít. A pénzbeli ellátásban, illetve a személyes gondoskodásban részesülő fogyatékos személyek száma megközelítőleg összesen 410 ezer, bár többen részesülnek kettő vagy többszörös ellátásban.

Legnagyobb mértékű a pénzbeli támogatásban részesülők száma: vakok személyi járadékában - amelyet a 18 éven felüli vak személyek kapnak, akikről intézményben nem gondoskodnak - 42 ezer fő, magasabb összegű családi pótlékban - amelyet a fogyatékos, illetve a tartós, krónikus betegségben szenvedő gyermekek és fiatal felnőttek kapnak - 113 ezer fő részesül, a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatását - amelyet a súlyos mozgáskorlátozott személyek kapnak, akik a tömegközlekedést nem képesek igénybe venni - 235 ezer fő veszi igénybe.

A személyes szociális gondoskodási szakellátások közül nappali ellátás keretében 68 intézetben 1500 fő részére biztosítanak ellátást döntően az önkormányzatok. Az átmeneti elhelyezésben, gondozóházban részesülők száma igen kevés. Tartós ellátásban, ápoló-gondozó otthonokban 10 ezer fő, rehabilitációs intézményekben 5 ezer fő részesül. A bentlakásos intézmények többsége súlyos értelmi fogyatékosok ellátását, míg a rehabilitációs intézmények főként a mozgássérült értelmi fogyatékosok és vak személyek gondozását végzik.

Egy 1994-1995-ben készített kérdőíves felmérés szerint a fogyatékos személyt ellátó családok 45%-ának elsőd-legesen kórházakkal van kapcsolatuk, s mindössze 5%-ban említették, hogy rehabilitációs központtal, 3%-ban pedig, hogy korai fejlesztő központokkal is kapcsolatban állnak. Problémaként jelentkezik, hogy a szolgáltatások messze vannak a családok lakóhelyétől, sokak számára nem, vagy csak részben hozzáférhetőek.

A fogyatékos személyek társadalmi integrációjának esélyét jelenleg az határozza meg, hogy milyen a család társadalmi helyzete, mennyire elérhetőek a szolgáltatások, mennyire képesek finanszírozni a hátrányos helyzetből eredő kiadásokat.

Annak érdekében, hogy a fogyatékos személyek létszámáról, életkörülményeikről pontosabb helyzetképet kapjunk, szükséges:

- a 2001. évi népszámlálás során a fogyatékos személyek társadalmi helyzetére vonatkozó kibővített adatfelvétel történjék,

- kutatásokat, felméréseket és elemzéseket kezdeményezni és támogatni, különös tekintettel a fogyatékos személyek létszámához és társadalmilag elismerhető igényeikhez igazodó programokra.

IV.

Az esélyegyenlőség megteremtéséhez szükséges intézkedések és feladatok

Az esélyegyenlőségi törvény elfogadásával megteremtődtek a fogyatékos személyek jogainak és esélyegyenlőségének keretei és azok érvényesítése érdekében a következők megvalósítása szükséges:

1. A környezet területén

Az esélyegyenlőségi törvény meghatározza, hogy a fogyatékos személyeknek joga van az akadálymentes, illetve érzékelhető és biztonságos környezetre, mely kiterjed a közlekedéssel, valamint az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre.

Az épített környezet akadálymentesítése, a fogyatékos személyek igényei szerinti átalakítása érdekében meg kell kezdeni az érvényes építési jogszabályok és szabványok áttekintését, s annak felmérését, hogy azok - közhasználatú építmények vonatkozásában - mennyiben teljesülnek.

Az épített környezet akadálymentesítése körében prioritásként kell meghatározni az állami, közigazgatási szervek épületeinek, különösen az egészségügyi, nevelési, oktatási és szociális intézmények teljes akadálymentessé tételét és azokban az információhoz jutást (tájékoztató táblák, hangjelzések stb.). Ennek keretén belül minden minisztérium a költségvetésében rendelkezésre álló újonnan induló beruházási költségének 2%-át kell a saját közintézményeinek akadálymentesítésére fordítani.

Minden induló, új állami beruházás esetén (címzett, céltámogatás) a támogatás odaítélésénél kötelezővé kell tenni azt, hogy a létesítendő épület megfeleljen az akadálymentes épített környezet elvárásainak.

Költségvetési célelőirányzat létrehozása indokolt annak érdekében, hogy az önkormányzatok, valamint a civil szféra hasonló jellegű programjai is támogatásra kerüljenek. Ennek keretében a fogyatékos emberek közlekedésének, mobilitásának elősegítése érdekében olyan programok támogatását szükséges biztosítani, melyekben a közlekedést megkönnyítő eszközök, módszerek kialakítására kerül sor (pl. nyílt felületű műtárgyak felismerése vakok számára, közlekedési lámpák hangjelzéssel történő ellátása, járdaletörések, utcai rámpák stb.).

A fogyatékos emberek bentlakásos szociális ellátását biztosító intézmények körében fel kell mérni, hogy milyen mozgási lehetőséget biztosítanak azok építészeti adottságai a bentlakó ellátottak számára, s az akadálymentesítés szempontjainak megfelelő pályázati programokat kell kidolgozni és támogatni.

2. A kommunikáció területén

Az esélyegyenlőségi törvény értelmében a fogyatékos embernek alapvető joga, hogy hozzájuthasson a közérdekű, valamint a jogaik gyakorlásához kapcsolódó információkhoz. Ez a hozzáférhetőség kettős követelményt jelent: egyrészt magába foglalja azt, hogy a fogyatékos személy érzékelje az információkat, másrészt pedig biztosított legyen számára a megfelelő értelmezés lehetősége. A kommunikáció lehetőségét a közszolgáltatások biztosítása során is érvényesíteni kell.

Ennek érdekében:

- Indokolt legalább napi egy hírműsor híreinek siketek által is megérthető kijelzése - feliratozással és/vagy jelnyelvi tolmács segítségével - a médiaszabályozás eszközeivel, valamennyi országos televízió műsorszolgáltatásaiban.

- Biztosítani szükséges a közszolgáltatások minden területén (pl. hivatalos ügyek intézése) a hozzáférhetőséget a fogyatékos személyek számára, a hétköznapi együttműködés és kommunikáció terén is.

- Szükséges, hogy a fogyatékos személyekről és az esélyegyenlőségük megteremtésének érdekében tett intézkedésekről szóló információk folyamatosan jelenjenek meg a médiákban, a társadalom tagjainak pozitív irányú szemléletváltása, elfogadottsága érdekében is.

3. A közlekedés területén

Az esélyegyenlőségi törvény értelmében a tömegközlekedési eszközöknek és az utasforgalmi létesítményeknek alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre. Megállapítja továbbá azt is, hogy azon fogyatékos emberek számára, akik bármely fogyatékosság következtében jelentősen akadályozottak a közlekedésben, szállító szolgálatokat kell biztosítani, valamint a közhasználatú parkolókban megfelelő számú és alapterületű parkolóhely kialakításáról kell gondoskodni.

Ennek érdekében:

- Szükséges a tömegközlekedési eszközök állapotának felmérése, az új beszerzésekre vonatkozó szabványok hozzáigazítása a fogyatékos emberek igényeihez, illetve a használt tömegközlekedési eszközök speciális kiegészítőkkel való felszerelésére irányuló programok beindítása.

- Indokolt a jelenlegi jogszabályok módosítása, figyelembe véve az akadálymentesség szempontjait, ennek érvényesülése érdekében felül kell vizsgálni a KRESZ-t, valamint a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló rendeletet. A közutak tervezéséhez használatos műszaki irányelv tervezett módosításánál a mozgáskorlátozottak közlekedési igényeit is figyelembe kell venni, valamint tervezési segédletet kell kiadni, mely szakmai útmutatóként szolgál a közúti létesítmények fogyatékos személyek közlekedését segítő kialakítására.

- A közhasználatú parkolókban megfelelő számú parkolóhely és parkolókártya biztosításáról kell gondoskodni. Ennek keretében szükséges felmérni az autópályák mentén és az önkormányzati kezelésben lévő városi/települési parkolók és létesítményeik indokolt mértékét.

- Szükséges segíteni a fogyatékos személyek állapotához igazodó egyéni közlekedési lehetőségek igénybevételét, különösen a mozgássérültek és a súlyos viselkedési zavarral, vagy bármely más fogyatékossági okból a tömegközlekedésben részt venni képtelen fogyatékos személy esetében.

4. Az egészségügy területén

Az egészségügyi ellátás vonatkozásában alapvető követelmény, hogy biztosítani kell a fogyatékos személy részére az állapotromlása megelőzéséhez szükséges rendszeres és hatékony egészségügyi ellátást, melynek során törekedni kell arra, hogy az ellátás segítse elő a fogyatékos személy rehabilitációját, társadalmi beilleszkedését.

A fogyatékos személyek helyzetének javításában a következő intézkedések szükségesek:

- az orvosszakmai minősítési rendszer átalakításával szükséges olyan komplex szakmai kritériumrendszer kimunkálása, amely egyaránt vonatkozik az egyén állapotára, ezen belül a fogyatékosság mértékének megállapítására, a szükséges rehabilitáció fő irányaira, a megmaradt funkciók alkalmazására,

- a feladat megoldásához szükséges a megfelelő szakértelemmel rendelkező szakember-ellátottság megteremtése, a képzési rendszer javítása,

- javaslatot kell készíteni az Országos Orvosszakértői Intézet jövőbeni működésére az egészségügy és a társadalombiztosítás reformjához igazodóan,

- felül kell vizsgálni a gyógyászati segédeszköz-ellátást, a hozzájutás és a forgalmazás feltételrendszerét, valamint azt, hogy a gyógyászati segédeszközellátás területén a fogyatékos emberek esetében a fokozott igénybevétel függvényében milyen megoldások biztosíthatnak kedvezőbb ellátási feltételeket. Ezen belül megoldandó a gyógyászati segédeszközök kölcsönzésének, illetőleg a használt eszközök újrahasznosítási lehetőségeinek kidolgozása,

- prevenciós célzattal kutatások támogatása a veleszületett fogyatékosság kockázatának, a koraszülések számának csökkentésére, valamint a terhességek alatti korai szűrések kiterjesztése, speciális egészségügyi beavatkozások bővítése, melyek révén csökkenthető a fogyatékosság kialakulásának mértéke,

- az egészségügyi intézményekben javítani szükséges a fogyatékos személyek állampolgári jogainak érvényre juttatását, illetve a jogérvényesítési feltételeket,

- át kell tekinteni az egészségügyi szolgáltatások könnyebb hozzáférési lehetőségét (pl. szűrővizsgálatok stb.) és programot kidolgozni a megvalósíthatóságra,

- szükséges a fogyatékos személyek által igényelt, közvetlenül a fogyatékosságukkal összefüggő egészségügyi szolgáltatásokon belül a műszerellátottság felmérése.

5. Az oktatás, képzés területén

Az esélyegyenlőségi törvény a közoktatásról szóló törvénnyel összhangban a fogyatékos személy alapvető jogaként határozza meg, hogy állapotának megfelelően, életkorától függően meghatározott oktatáshoz való alkotmányos jogait gyakorolhassa. A közoktatási törvény alapján a fogyatékos gyermek, tanuló óvodai nevelése, iskolai oktatása az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési, oktatási intézményben, vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt folyhat, az integrált oktatás jogi kereteit a törvény biztosítja.

Ennek érdekében:

- Szükséges, hogy valamennyi képzési rendszerben megkezdődjék az integrált képzési formák meghonosítása, növekedjék a fogyatékos tanulók sajátos neveléséhez és oktatásához szükséges feltételekkel rendelkező közoktatási intézmények száma.

- Az integrált oktatási formák elterjedése érdekében a pedagógusok felsőfokú képzési intézményeiben, valamint az akkreditált továbbképzési formák között ki kell dolgozni azon speciális tantervfejlesztő programokat, amelyek révén a pedagógusok jártasságra tehetnek szert a fogyatékos gyermekekkel való kommunikációban ("jelelés", Braille-írás), illetve amelyek felkészítik a pedagógusokat a fogyatékos gyermekek magatartási és tanulási nehézségeinek áthidalására a többségi általános iskolai feltételek között is. A pedagógusok speciális követelményekre való felkészítését és továbbképzését folyamatossá kell tenni.

- Szükséges megvizsgálni az egészségügyi, szociális, humánpolitikai szakemberképzésben azokat a lehetőségeket, amelyek a fogyatékos emberekkel történő speciális kommunikációs technikák elsajátítását segítik.

- Az integrált képzés keretein belül az egyes iskolai tanterveket olyan speciális kiegészítésekkel kell ellátni, amelyek a fogyatékos tanulók iskolavégzését megkönnyítő feltételeket, így a távoktatást, az iskolalátogatás részleges felmentésének lehetőségeit és kötelmeit egységes szemléletben szabályozzák.

- A fogyatékos gyermekek számára biztosított speciális képzési formák bővítését és az integrált oktatás közötti határok átjárhatóságának erősítését célul kell kitűzni. A felülvizsgálati rendszer átvilágítása és reformja alapján biztosítani kell azoknak a szabályoknak és eljárásoknak a végrehajtását, amelyek során a speciális képzés sikeresnek minősíthető a felzárkóztatás szempontjából, s amelyek alapján a tanuló az általános képzési intézményben folytathatja tanulmányait.

- Növelni és fejleszteni szükséges a fogyatékos fiatalok eddig kidolgozott képzési programjainak, az interaktív tananyagoknak és tankönyveknek a számát, a szakképesítések megszerzésének elősegítése érdekében.

- Ki kell dolgozni a felsőoktatásban tanuló fogyatékos személyek speciális tanulmányi, életvezetési, tanácsadási és lakhatási támogatásának a módszertani, infrastrukturális és pénzügyi feltételeire vonatkozó elveit és jogszabályait.

- A fogyatékos fiatalok által tanulható szakmák körét bővíteni szükséges, különös tekintettel a fogyatékos egyén képességéhez és képzettségéhez, valamint a munkaerőpiac elvárásához igazodó szakképzettségi sajátosságokra.

A szakképzésbe bekapcsolható fogyatékos fiatalok esetében meg kell teremteni a képzés, a rehabilitáció és foglalkoztatás összhangját.

6. A foglalkoztatás területén

Az esélyegyenlőségi törvény értelmében a fogyatékos személy integrált és védett foglalkoztatásra jogosult. Így a munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges mértékben biztosítani a munkahelyi környezetet, a szükséges átalakításokkal, illetve berendezésekkel, szükség esetén költségvetési támogatás igénybevételével. Ha állapota miatt integrált keretek között nem lehetséges a fogyatékos személy foglalkoztatása, akkor számára speciális munkahelyek létesítésével kell a munkához való jogot biztosítani.

Ennek érdekében:

- Javaslatot kell kidolgozni a munkáltató rehabilitációs feladatainak szabályozására, ezen belül olyan érdekeltségi rendszer kialakítására, amely biztosítja, hogy a fogyatékos ember foglalkoztatása esetén számára a munkáltató a munkahelyi környezetet a szükséges mértékben tegye akadálymentessé.

- Meg kell vizsgálni a súlyos fogyatékossággal élő személyek egyéni vállalkozóvá válását támogató kedvezmények kialakításának lehetőségét.

- Ki kell dolgozni az integrált munkavégzés támogatását célzó munkaügyi programokat. E programok a közvetlen munkavégzést támogató feltételek mellett járuljanak hozzá a munkahelyre való eljutás, a részmunkaidős foglalkoztatás, a munkavégzéshez szükséges eszközök és ergonómiai feltételek biztosításához is. A foglalkoztatáspolitikai támogatások prioritásai között helyet kell hogy kapjanak a fogyatékos emberek képzését és továbbképzését a munkahelyeken belül biztosító oktatási formák. Szükséges megvizsgálni az előszűrő vizsgálatok alkalmazásának lehetőségét a megfelelő munkábahelyezés érdekében.

- A szociális munka és a foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer fejlesztése során kiemelt hangsúlyt kell fektetni az alágazatok közötti együttműködés erősítésére: foglalkoztatási rehabilitációs szakemberek alkalmazásának támogatásával a családsegítő, és szociális munkások alkalmazásának támogatásával a foglalkoztatáspolitikai intézményekben. Át kell alakítani a foglalkoztatás munkaadói támogatási rendszerét a foglalkoztatottak munkavégző és jövedelemtermelő képessége függvényében differenciáltan.

- A fogyatékos emberek integrált foglalkoztatásának elősegítése érdekében a rehabilitációs foglalkoztatás támogatási rendszerét felül kell vizsgálni és át kell alakítani. A támogatásnak minden munkáltatóra - akire ez kiterjed - differenciáltnak, a munkavállaló munkaképesség változásának (fogyatékosságának) arányában növekvőnek, a munkavégző képesség helyreállításának függvényében időben korlátozhatónak kell lennie.

- Meg kell vizsgálni olyan támogatási rendszer kialakításának lehetőségét, ami a munkáltató és a munkavállaló esetében egyaránt a fogyatékossá vált munkavállaló munkahelyének megőrzésében, átalakításában, a munkavállaló átképzésében teremt érdekeltséget.

- Meg kell határozni a védett foglalkoztatás formáit, jogi és finanszírozási kereteit szabályozni kell. Tartósan védett foglalkoztatást csak az integráltan nem foglalkoztatható munkavállaló számára indokolt megszervezni.

- Speciális finanszírozási szabályokat szükséges kialakítani a szociális feladatokat és terápiás foglalkoztatást átmenetileg vagy tartósan egyaránt ellátó szervezetek számára.

- Meg kell teremteni a fogyatékos emberek munkavállalásban való érdekeltségét a pénzbeli ellátások melletti munkavállalás feltételeinek összehangolt szabályozásával.

- A szociális és a munkaerőpiaci intézmények együttműködését fejleszteni kell. Fontos, hogy a szociális intézményekben foglalkozási rehabilitációs szakemberek, a munkaerőpiaci intézményekben szociális munkások alkalmazására lehetőség legyen.

- Meg kell teremteni a települési önkormányzatok érdekeltségét az inaktivitás mérséklésében. A fogyatékos emberek aktivitását elősegítő szolgáltatások fejlesztéséhez pályázati rendszerben támogatást kell biztosítani.

- Tovább kell javítani a munkaerőpiaci szolgáltatások fejlesztése keretében a fogyatékos emberek munkaerőpiaci reintegrációját segítő civil szervezetek és a munkaerőpiaci szervezet együttműködését.

7. A sport és szabadidő területén

Az esélyegyenlőségi törvény értelmében a fogyatékos személy számára lehetővé kell tenni a művelődési, sport, kulturális és más közösségi célú létesítmények látogatását. Emellett szintén elérhetővé kell tenni a sportolási célú, szabadidős intézmények használatát.

A fogyatékos személyek sportolása érdekében a finanszírozás átalakítása keretében szükségesek a következő feladatok:

- a működési támogatás minden szervezetnek lehetőleg az épek sportjának rendszerébe integrálva kerüljön megállapításra,

- az épekkel közös ifjúsági és tömegsport támogatási programokat kell finanszírozni,

- a Paralimpia, a Siketek Világjátéka és a Transzplantáltak Világjátéka kvalifikációs versenyeinek támogatási programja az olimpiai támogatási programmal közösen kerüljön megállapításra,

- a sporttal foglalkozó közalapítvány éves sporttámogatási összegének minimum 5%-át a fogyatékosok sportjával összefüggő speciális feladatok finanszírozására kell fordítani.

A fogyatékos emberek egészségének megőrzését, az önmegvalósítást, a sikerélményt, valamint a közösség életében történő aktív részvétel kiteljesítését segíteni szükséges. Olyan programok kerüljenek bevezetésre, amelyek támogatják a fogyatékos emberek aktív szabadidős (pl. mozgás, képzőművészeti, színjátszó csoportok), sport, művészeti és rekreációs tevékenységét, különös tekintettel a hazai és nemzetközi sportesemények szervezésére, az azokon való részvételre, a speciális sportolási segédeszközök beszerzésének támogatására.

A sportorvosi háttér kialakításának érdekében az alábbiakat szükséges megvalósítani:

- a jelenleg működő sportegészségügyi hálózatot alkalmassá tenni a fogyatékos személyek sportorvosi ellátására,

- képességmérő, normafelállító, biomechanikai, sportorvosi központi laboratórium létrehozása,

- sportorvosi igazolás kötelezővé tétele a versenyzéshez,

- antidopping, antidrog programokhoz való kapcsolódás.

A sportszakember képzés területén mind a fogyatékos szakemberek képzésére, mind az ép emberek képzésének fejlesztésére nagyobb figyelmet kell fordítani, annak érdekében, hogy a fogyatékos sportolókkal is tudjanak a szükséges ismeretek birtokában a speciális igényeknek megfelelően foglalkozni. Ennek érdekében az alábbi feladatokat kell megoldani:

- a tanári és edzői képzésben a fogyatékos emberek sportjának szerepelni kell,

- a pedagógusokat, gyógypedagógusokat képző intézményekben a sport, a sportos rehabilitáció szerepét ki kell hangsúlyozni,

- a meglevő szakembereket specifikus továbbképzésben kell részesíteni,

- az analóg sportok esetében együtt kell tanítani a szakembereket (pl. röplabda, ülűröplabda), valamint a speciális sportágak esetében meg kell oldani a szakemberképzést (pl. goal-ball, torr-ball).

Fontos feladat egy olyan központ kijelölése, akadálymentesítése és speciális átalakítása, ahol edzőtáborokat, szakmai továbbképzéseket, versenyeket lehet rendezni és napi szakmai helyszínként szolgálna a tömeg-, verseny- és látványsport szintjén.

8. A szociális ellátások területén

8.1. Fogyatékossági támogatás

A szociális ellátórendszer átalakításának részeként gondoskodni kell a fogyatékossági támogatás bevezetéséről és a fogyatékosság jogcímén járó jelenlegi támogatásoknak (vakok személyi járadéka, súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési támogatása, felnőtt korúak magasabb összegű családi pótléka) az új rendszerbe történő integrálásáról. A fogyatékossági támogatás nem érinti a biztosítási alapon járó támogatásokat. Az ellátás bevezetése ütemezetten megvalósuló előkészítő munkát igényel. Ez többek között a fogyatékosság minősítésére vonatkozó szakmai megalapozó munkát, a szakértői feladatok módszertanának kidolgozását, a szakértői testületek felállítását és felkészítését, valamint az igazgatási szervezet működési feltételeinek megvalósítását jelenti. A szakértői feladatok módszertani megalapozása és az új szemléletű minősítési rendszer szabályainak kidolgozása során arra kell törekedni, hogy a biológiai károsodások számbavétele mellett értékelésre kerüljön a társadalmi életben való aktív részvétel akadályozottságának ténye is.

Ezt követően gondoskodni kell a fogyatékossági támogatással kapcsolatos államigazgatási feladatoknak a jelenlegi igazgatási szervezeti rendszerbe történő integrálásáról, valamint az esélyegyenlőségi törvénnyel összhangban a fogyatékosság minősítésére, a támogatás igénylésére, folyósítására, az eljárási rendre, valamint a finanszírozásra vonatkozó jogszabálytervezetek kidolgozásáról. Az új szemléletű módszertan alapján meg kell kezdeni a szakértők képzését, szakmai felkészítését, annak érdekében, hogy a megváltozott feladatoknak eleget tudjanak tenni.

8.2. Szociális szolgáltatások

Az esélyegyenlőségi törvény értelmében a bentlakásos intézmények humanizációját és modernizációját el kell végezni. Ennek keretében szükséges az önálló életvitelre (segítséggel) képes fogyatékos személyek ellátását lakóotthoni formában biztosítani, az intézményi gondozásra szorulók ellátási feltételeit javítani, a szolgáltatások színvonalának emelésével.

Szükséges a saját lakóhelyen, lakókörnyezetben történő szociális alapellátások bővítése, segítő szolgálatok kialakításával és működtetésével, a fogyatékos személyek önállóságának erősítése. Elsődlegesen a lakóhelyen történő közvetlen segítést kell biztosítani a fogyatékos személyeknek és családjaiknak, hogy bentlakásos szociális intézményi elhelyezésre csak különösen indokolt esetben kerüljön sor.

A hiányzó ellátás megteremtése és a szociális intézményi átalakítás során a következő szempontokat kell érvényesíteni:

- az alap- és nappali ellátás bővítése, a területi egyenlőtlenségek csökkentése mellett a lakókörnyezetben történő gondozás biztosítása,

- ellátás minőségének javítása, az egyénre szabott gondozás feltételeinek megteremtése,

- az ellátásban részesülők jogbiztonságának, érdekvédelmének elősegítése,

- a fogyatékos személyek részére biztosított ellátások tényleges szolgáltatásokká történő átalakítása, a hatósági jelleg gyengülése.

Szükséges a fogyatékos személyek speciális szükségleteihez igazodóan támogató szolgálatok létrehozása, melyek révén ténylegesen elérhető a fogyatékos személy önállóságának, esélyegyenlőségének biztosítása, valamint a fogyatékosságból adódó speciális szükségletek kielégítése. Ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni azon eljárásokat, amelyek a fogyatékos tanulók oktatási rendszeren kívüli támogatásának formáit harmonizálják a képzés feltételrendszerével (pl. szállító és személyi segítő szolgálatok, a képzést támogató segédeszközök stb.). Fontos meghatározni az oktatási intézmények szerepét e támogatási formákhoz való hozzáférés kezdeményezésében, az ellátásra való jogosultság igazolásában, az ellátások biztosításában (pl. bizonyos segédeszközöknek a képzés időtartamára való kikölcsönzésében). Modellkísérletben és ágazati együttműködésben indokolt a különböző támogató szolgálatok típusait kialakítani és a tapasztalatok alapján ki kell dolgozni a támogató szolgálatok működési, jogszabályi, finanszírozási rendszerét.

Indokolt az alapellátási, nappali és átmeneti ellátási formák bővítése és ezek keretében biztosított szolgáltatások differenciálása, valamint újak létesítése, a lakókörnyezetből történő "kiemelés" lehetőség szerinti megakadályozása, a megszokott életkörnyezetben történő életvitel fenntartása érdekében.

Ki kell dolgozni a fogyatékos személyek lakóotthoni ellátási formájának szabályrendszerét, mely magában foglalja a hozzájutás feltételeit, a szolgáltatások szakmai tartalmát. Gondoskodni szükséges az új ellátási forma országos elterjesztéséről.

A tartós bentlakást biztosító intézmények (ápoló-gondozó és rehabilitációs otthonok) átalakítására vonatkozóan külön programot kell készíteni a megyei önkormányzatok bevonásával. A program térjen ki a szükséges átalakításokra (épületek rekonstrukciója), a szolgáltatások feltételeinek javítására és bővítésére, a gondozási módszerek korszerűsítésére. Mindezt a fogyatékos személyek állapotára, igényeire és szükségleteire épülő felülvizsgálat előzze meg.

A korszerű ellátás biztosítása és a szakszerű gondozás érdekében szükséges az intézmények személyi feltételeinek javítása, a szakdolgozói létszám emelésével és a szakképzettség növelésével.

8.3. Önálló életvitel segítése

Szükséges megvizsgálni, hogy a fogyatékos személyek jelenlegi lakáscélú támogatásán túl hogyan lehet segíteni az érintettek lakáshoz jutását, valamint az otthoni lakhatást segítő egyszeri támogatási formák lehetőségét.

A fogyatékos személyek társadalmi hátrányainak leküzdése érdekében szükséges megvizsgálni mindazon eszközöknek a körét és a kedvezményes hozzáférés lehetőségét, amelyek az önálló életvitelt, a mindennapos kommunikációt segítik.

9. Intézményrendszer

Az esélyegyenlőségi törvényben foglaltak megvalósítása érdekében a meglévő intézményrendszert oly módon kell átalakítani, hogy alkalmas legyen a fogyatékos személyek problémáinak komplex és hatékony kezelésére.

A fogyatékos személyekkel kapcsolatba kerülő valamennyi intézménynek a következő elveket kell szem előtt tartania munkája során:

- elérhetőség megteremtése, a személyes részvétel biztosítása,

- személyre szabott ügyintézés, bánásmód és a komplex ügykezelés lehetőség szerinti megoldása,

- az intézmény tevékenységére, feladatára vonatkozó átláthatóság, eredményesség és ellenőrizhetőség biztosítása,

- az ellátások racionalizálása, a párhuzamosságok kiszűrése.

A fogyatékosüggyel kapcsolatos feladatok ellátását az Országos Fogyatékosügyi Tanács segíti, amely az esélyegyenlőségi törvény szerint kezdeményező, javaslattevő, véleményező és koordináló szerepet tölt be a fogyatékos személyekkel összefüggő kérdésekben.

A fogyatékos személyekkel kapcsolatos feladatokban közreműködő szervezetek tevékenységének koordinálására, módszertani segítésére és a tájékoztatásra a Kormány közalapítványt hoz létre.

A közalapítvány fontos feladata, hogy olyan módszereket dolgozzon ki, melyekben a rehabilitáció alapelvei az egyes ágazatok sajátosságaitól függetlenül érvényesíthetők legyenek, valamint összhangba hozza az ágazati rehabilitációs tevékenységeket, és támogassa azokat a kezdeményezéseket, melyek a rehabilitáció segítségével lehetővé teszik a fogyatékos személyek társadalmi integrációját. A közalapítványnak emellett kiemelt szerepe van abban, hogy a fogyatékos személyekkel foglalkozó szakmai szervezetek munkáját összehangolja, olyan fórumot létesítsen, mely lehetőséget biztosít a feladatokat ellátó szervezetek közötti információáramlás elősegítésére.

A Közalapítvány széles körű feladatainak megoldása a Program végrehajtásában való közreműködésének érdekében szükséges források megteremtéséről a központi költségvetésnek kell gondoskodni.

A fogyatékos személyek érdekképviseletében fontos szerepet töltenek be országos színtű társadalmi szervezeteik.

A fogyatékos személyek érdekében és ellátásuk biztosításában a civil szervezetek részvétele növekvő mértékű.

10. Tárcaközi feladatok

Az esélyegyenlőségi törvény több területet érintően meghatároz olyan részfeladatokat, amelyek együttműködésben, a szakminisztériumok összehangolt munkájával oldhatók meg.

Ezek különösen a következők:

- az esélyegyenlőségi törvény végrehajtásának megalapozásaként biztosítani kell a munkaképesség változás, rokkantság, fogyatékosság, foglalkoztathatóság, rehabilitálhatóság egységes értelmezését és a különböző ágazati jogszabályok összhangjának megteremtését,

- a munkaképesség változás új minősítési rendszerét komplex módon kell kialakítani, a megmaradt munkaképesség mértékének meghatározására, az érintett személy képezhetőségére, szakképzettségére, foglalkozására és életkorára figyelemmel. Készüljön foglalkoztatási terv a fogyatékos személyek munkába helyezésére. A munkaképesség változás és a fogyatékosság minősítése során az eljárásban részt vevő valamennyi intézmény egységes dokumentációt alkalmazzon. Készüljön javaslat a rehabilitációban részt vevő egészségügyi, munkaügyi, szociális szakemberek rehabilitációs szakképzésének rendszerére.

V.

A kitűzött célok megvalósításához szükséges pénzügyi források

Az esélyegyenlőségi törvény rendelkezik arról is, hogy a Program tartalmazza a pénzügyi források bemutatását.

Az eddig vázolt feladatok teljeskörűen átfogják az esélyegyenlőségi törvényből adódó kötelezettségeket, az abban meghatározott határidőkhöz igazodva. A feladatok végrehajtásának határideje 2010. január 1-je, a speciális oktatás és a speciális munkahelyen történő foglalkoztatás, valamint a már meglévő közhasználatú épületek akadálymentesítése kivételével, melyeket az esélyegyenlőségi törvény 2005. január 1-jéig jelöl meg.

Tekintettel arra, hogy az egyes feladatok ellátására vonatkozó határidő meglehetősen hosszú, ezért indokolt részprogramok készítése a rövid és középtávú feladatmegoldás érdekében:

- Felkérést kap a Kormány - az Országos Fogyatékosügyi Tanács bevonásával - az intézkedési tervhez kapcsolódó feladatokra vonatkozó 2000-2003 közötti időszakban jelentkező költségekre, figyelembe véve az arányos feladatmegoldást az esélyegyenlőségi törvényben megjelölt határidőkön belül.

Az első részprogramra vonatkozó intézkedési terv 2000. február 1-jéig készüljön el.

Fontos szempont, hogy a fogyatékosok esélye növelése érdekében szükséges programok forrásai döntően a központi költségvetés terhére kerüljenek betervezésre.

A programok és feladatok költségtervei vonatkozzanak

- az akadálymentes közlekedés feltételeinek megteremtésére és a környezet területén szükséges egyéb feladatokra,

- a kommunikáció megteremtésére szolgáló eszközökre,

- a közlekedésben szükséges fejlesztések megteremtésére,

- az egészségügyi programokra,

- az oktatás, képzés területén jelentkező többletköltségekre,

- az integrált és speciális foglalkoztatás feltételeinek bővítésére,

- a sporthoz, a szabadidő eltöltéséhez szükséges forrásokra,

- a szociális ellátásokra vonatkozó többletköltségekre, kiemelten a fogyatékossági támogatásra,

- a célok megvalósításához szükséges intézményrendszer kialakításának és működtetésének költségeire, különösen a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány feladatellátására.

Kiemelten érvényesítendő szempont, hogy a fogyatékos személyek hátrányai csökkenjenek, ezért az esélyegyenlőségi törvénnyel összhangban biztosítani szükséges az egyes részprogramok költségeit.

VI.

A Program megvalósításának időbeli keretei

Az esélyegyenlőségi törvény meghatározza a különböző célterületekhez tartozó átfogó feladatok végrehajtásának végső határidejét, amellett, hogy a törvény 1999. január 1-jei hatálybalépésével valamennyi szabályozott területen a feladatok megoldását meg kell kezdeni.

A konkrét részfeladatokat a Kormány intézkedési terve tartalmazza a végrehajtásért felelősök megjelölésével és határidők kitűzésével.

Annak érdekében, hogy az esélyegyenlőségi törvényből adódó feladatok időarányosan teljesüljenek az egyes célterületeken a következőkre kell figyelemmel lenni.

1. A környezet területén

- a már meglévő középületek akadálymentessé tételét fokozatosan, de legkésőbb 2005. január 1-jéig el kell végezni. Különösen fontos az egészségügyi, nevelési-oktatási és szociális intézmények teljes akadálymentessé tétele, melyet 2003-ig szükséges ütemezni,

- az építésügyi jogszabályok és szabványok áttekintését és alkalmazását 2001-ig indokolt elvégezni, a közhasználatú új építmények engedélyezése és a meglévők átalakítása során gondoskodni kell az akadálymentesség jogszabályi követelményeinek betartásáról.

2. A kommunikáció területén

- meg kell kezdeni a közszolgáltatások hozzáférésének biztosítását és azokat 2003. január 1-jéig kiépíteni,

- a hírműsorok kijelzését 2001. január 1-jéig szükséges megoldani.

3. A közlekedésben

- a már működő közlekedési rendszereknek, tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek fokozatosan, de legkésőbb 2010. január 1-jéig kell az esélyegyenlőségi törvényben foglaltaknak megfelelnie. Ezen belül elsődleges a tömegközlekedési eszközök állapotának felmérése 2001. január 1-jéig és a Programban meghatározott jogszabályok, szabványok, irányelvek módosítása 2001. június 30-ig,

- a parkolóhely és parkolókártya biztosításáról 2001. január 1-jéig szükséges gondoskodni,

- a közlekedést, szállítást végző hálózat kiépítéséről fokozatosan, de legkésőbb 2010. január 1-jéig kell gondoskodni.

4. Az egészségügy területén

- az orvos-szakmai minősítési rendszer és intézményes feltételeinek átalakításával 2000. október 31-ig el kell készülni,

- a gyógyászati segédeszköz-ellátás feltételrendszerének felülvizsgálatát 2001. január 1-jéig indokolt megtenni,

- az egészségügyi intézményekben a jogérvényesítés feltételeit 2002. január 1-jéig ki kell dolgozni,

- a prevenciós kutatásokat folyamatosan, az eljárások körét 2003. január 1-jéig szükséges bővíteni.

5. Az oktatásban, képzésben

- az esélyegyenlőségi törvény alapján a speciális tárgyi és személyi feltételeket fokozatosan, de legkésőbb 2005. január 1-jéig kell megteremteni,

- a fogyatékos fiatalok speciális képzési formáinak bővítését, valamint speciális képzési támogatásukat 2002. január 1-jéig indokolt kidolgozni és bevezetni,

- a felsőoktatásban részt vevő fogyatékos hallgatók speciális tanulmányi, életvezetési, tanácsadási és lakhatási

támogatásának módszertani, infrastrukturális és pénzügyi elveit és jogszabályait 2002. január 1-jéig kell kidolgozni,

- a pedagógus diploma megszerzésében a gyógypedagógiai oktatás bevezetésének feltételeit, valamint a gyógypedagógus képzettség szakpáros rendszerben történő megszerzésének feltételeit 2000. október 1-jéig kell kidolgozni.

6. A foglalkoztatás területén

- a fogyatékos személyek speciális munkahelyen történő foglalkoztatásának feltételeit fokozatosan, de legkésőbb 2005. január 1-jéig kell megteremteni,

- az integrált munkavégzést támogató programokat 2001. január 1-jéig kell kidolgozni,

- a rehabilitációs foglalkoztatás támogatási rendszerét felülvizsgálni, a munkaadói támogatási rendszer átalakítását 2001. szeptember 1-jéig kell elvégezni,

- a védett foglalkoztatást 2001. március 31-ig indokolt újszabályozni.

7. A sport és szabadidő területén

- a fogyatékos személyek sportolása érdekében a finanszírozás átalakítását 1999. december 31-ig, a Sport Közalapítvánnyal kapcsolatos finanszírozási garanciák megteremtését 2000. december 31-ig kell elvégezni,

- a sportorvosi háttér reformja 2000. január 1-jétől induljon meg, és 2001. december 31-ig fejeződjön be,

- a szakemberképzés területén szükséges módosítások 1999. szeptember 1-jétől kerülnek bevezetésre, végső megvalósítási határideje 2005. január 1.

8. A szociális ellátások tekintetében

- a fogyatékossági támogatásról szóló törvényi rendelkezéseket 1999. szeptember 30-ig meg kell alkotni, a támogatásoknak a jogosultak részére történő folyósítását 2001. év elejétől kell megkezdeni,

- a fogyatékos személyek számára tartós bentlakást nyújtó intézményeket fokozatosan, de legkésőbb 2010. január 1-jéig kell átalakítani oly módon, hogy az önálló életvitelre személyi segítséggel képes fogyatékos személyek ellátása lakóotthonban történjen. Ennek érdekében

- a szociális intézményben élők, ápoló-gondozóotthoni ellátásban részesülők felülvizsgálatát 2000. január 1. és 2001. december 31. között el kell végezni,

- a szociális intézményrendszer átalakítására vonatkozó programokat a megyei önkormányzatok bevonásával 2001. szeptember 30-ig el kell készíteni,

- a lakóotthoni ellátás szabályainak kidolgozása 2000. január 1-jéig történjen meg,

- a támogató szolgálatok modellkísérleteire 2000. január 1. és 2003. május 31. között kerüljön sor, ezt követően szükséges szabályozásukról 2003. december 31-ig gondoskodni,

- a szociális alap- és nappali ellátás bővítésére fokozatosan, de legkésőbb 2003. december 31-ig sort kell keríteni.