BH 2002.5.182 Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a felek a kölcsön visszafizetésének biztosítékaként függő hatályú ingatlan-adásvételi szerződést kössenek [Ptk. 263. § (1) bek.].

Az 1997. május 27-ei adásvételi szerződéssel - visszavásárlási joguk kikötése mellett - a felperesek 1 500 000 forintért eladták a perbeli ingatlant az alpereseknek. A felperesek keresetükben e szerződés semmisségének a megállapítását kérték arra hivatkozással, hogy az jogszabályba ütköző kölcsönszerződést leplező színlelt szerződés. Állították, hogy ténylegesen 600 000 forintot kaptak kölcsön az alperestől, havi 40%-os kamat mellett. Az alperes a kereset elutasítását kérte, és viszontkeresetet terjesztett elő a felperesek kiürítésre és a birtokbaadásig terjedő időre használati díj fizetésére való kötelezése iránt.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, kötelezte őket az ingatlan kiürítésére, annak megtörténtéig pedig havi 4000 forint használati díj megfizetésére. Az ítéleti indokolás szerint a teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben a felpereseknek nem sikerült bizonyítaniuk, hogy az alperessel nem adásvételi, hanem kölcsönszerződést kötöttek.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, azonban részben eltérő ténybeli és jogi indokok alapján. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek között kölcsönügylet is létrejött, és az adásvételi szerződést a felek annak biztosítására kötötték tartalmilag attól függő hatálybalépéssel, hogy a felperesek vissza tudják-e fizetni a felvett kölcsönt. A visszafizetési határidő eredménytelen elteltével az adásvételi szerződés hatályba lépett, és az alperes megszerezte az ingatlan tulajdonjogát. Az ilyen szerződéses konstrukció önmagában nem ütközik a Ptk. 263. §-ának (1) bekezdésébe, és nem minősül színlelt szerződésnek sem. A felperesek az ügylet megkötésekor tisztában voltak a szerződési feltételekkel, a várható jogkövetkezményekkel, így ügyleti akaratuk nem tekinthető színleltnek. Az nem nyert megállapítást a perben, hogy milyen összegű kölcsön került ténylegesen a felperesek részére átadásra, a másodfokú bíróság megítélése szerint azonban az nyilvánvalóan kevesebb volt, mint a szerződésben megjelölt vételár. A felperesek azonban a másodfokú eljárásban már nem terjeszthettek elő keresetet sem feltűnő értékaránytalanságra alapítottan, sem pedig vételártartozás megfizetése iránt; erre csak külön perben van lehetőségük.

A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a keresetüknek helyt adó és ennek következtében a viszontkeresetet elutasító ítélet meghozatalát. Álláspontjuk szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor a megkötött jogügyletet úgy értékelte, hogy az nem jogszabályba ütköző, és nem színlelt. Mivel a másodfokú bíróság is megállapította, hogy az adásvételi szerződésben foglalt vételár nem egyezik meg a ténylegesen átadott összeggel, így akkor járt volna el helyesen, ha az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével lehetőséget biztosít a felpereseknek arra, hogy feltűnő értékaránytalanság, illetve vételártartozás iránt keresetet terjeszthessenek elő.

Az alperes a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálása előtt elhalálozott, ezért a felülvizsgálati eljárás félbeszakadt, majd az alperes jogutódjainak perbe lépése után folytatódott. Az alperes jogutódjai a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.