31991R0613[1]

A Tanács 613/91/EGK rendelete (1991. március 4.) a hajók Közösségen belüli átlajstromozásáról

A Tanács 613/91/EGK rendelete

(1991. március 4.)

a hajók Közösségen belüli átlajstromozásáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 84. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a belső piac létrehozása és működése a hajók tagállamok nemzeti lajstromai közötti átvezetése technikai akadályainak a felszámolását igényli; mivel a hajók Közösségen belüli átlajstromozását elősegítő intézkedések kötelezőek azért, hogy az európai hajótulajdonosok mentesüljenek a Közösségen belüli lajstromok közötti átvezetés költségeinek megfizetése és adminisztratív eljárásainak lefolytatása alól, valamint hogy ennek köszönhetően javulás következzen be a Közösség hajózásának üzemeltetési feltételeiben és versenypozíciójában;

mivel ugyanakkor szükséges a hajók biztonságának és a környezetnek a nemzetközi egyezményekkel összhangban álló magas szintű megóvása;

mivel egy tagállam lobogóját viselő hajó átvezetését tagállamok nemzeti lajstromai között ezért nem gátolhatják technikai akadályok, feltéve hogy az érintett hajókat a vonatkozó nemzetközi egyezmények rendelkezéseit kielégítő hajóknak ismerik el;

mivel az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezményben (SOLAS 1974), a merülésvonalakra vonatkozó 1966. évi nemzetközi egyezményben (LL 1966), a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, az 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított 1973. évi nemzetközi egyezményben (MARPOL 73/78), valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által kötelező erejűként elfogadott kapcsolódó határozatokban előírt nemzetközi biztonsági és szennyezésmegelőzési bizonyítványok kiállítása a tagállamok kötelessége; mivel olyan esetekben, amikor egy tagállam nevében a bizonyítványokat magánszervezetek állítják ki, az említett egyezmények rendelkezései értelmében ez szintén csak az érintett tagállam felelősségére történhet;

mivel a nemzetközi egyezmények a fontos szempontok értelmezését meghagyják az egyes szerződő államok hatáskörében; mivel az egyezmények saját értelmezése alapján tagállamok kormányai a lobogójukat viselő, az említett egyezmények hatálya alá tartozó hajók számára nemzetközi bizonyítványokat állítanak ki, amelyek igazolják, hogy e hajók megfelelnek a nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek; mivel a tagállamok saját nemzeti műszaki szabályzatok alkalmazását kötik ki, amelyek egyes rendelkezései a nemzetközi egyezményekben és az azokhoz csatolt műszaki szabványokban szereplőktől eltérő előírásokat tartalmaznak; mivel megfelelő eljárást kell kidolgozni annak biztosítása érdekében, hogy a már meglévő követelmények értelmezésében keletkező eltérések, amelyek átlajstromozási kérelem esetén merülhetnek fel, megoldhatók legyenek, valamint annak biztosítása érdekében, hogy új rendelkezések bevezetését az említett egyezményekbe vegyék figyelembe;

mivel ez a rendelet semmiféle módon nem befolyásolja egyezményeknek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) általi kidolgozását vagy értelmezését;

mivel az e rendelet rendelkezéseinek előnyeiben részesülő hajókat valamely tagállamban kell lajstromoztatni és attól kezdődően legalább hat hónapig annak a lobogója alatt kell üzemeltetni, hogy az érintett tagállam számára elegendő idő álljon rendelkezésre a hajó állapotának ellenőrzésére;

mivel egy bizottságot kell létrehozni a Bizottság munkájának támogatására e rendelet alkalmazásában és értelmezésében, a hajók Közösségen belüli átlajstromozásának elősegítésével kapcsolatosan meghatározott célkitűzések elérése érdekében, biztosítva ugyanakkor, hogy a tengeri biztonsággal és környezetvédelemmel kapcsolatos követelmények ne sérüljenek,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Ennek a rendeletnek az alkalmazásában:

a) "egyezmények": az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS 1974), a merülésvonalakra vonatkozó 1966. évi nemzetközi egyezmény (LL 1966), a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, az 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított 1973. évi nemzetközi egyezmény (MARPOL 73/78) és az e rendelet elfogadásakor hatályba lépő módosításaik, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által kötelező erejűként elfogadott kapcsolódó határozatok.

Az említett egyezmények módosítási eljárásainak sérelme nélkül, e rendelet alkalmazásában az egyezmények későbbi időpontban hatályba léptetett módosításairól a döntést a 7. cikk rendelkezéseiben előírt eljárás lefolytatásával kell meghozni;

b) "követelmények": az egyezményekben előírt biztonsági és szennyezésmegelőzési követelmények;

c) "bizonyítványok": egy tagállam által vagy nevében az egyezményeknek megfelelően kiállított bizonyítványok, valamint az 1986. július 1-je előtt épített vegyianyag-szállító tartályhajók és gázszállító hajók számára az "Ömlesztett vegyianyag-szállítási kódex"-nek [IMO A.212 (VII) határozat], vagy az "Ömlesztett gázszállítási kódex" -nek [IMO A.328 (IX) határozat] megfelelően kiállított bizonyítványok.

2. cikk

Ezt a rendeletet az 500 bruttó regiszter tonna űrtartalmú és annál nagyobb olyan teherszállító hajókra kell alkalmazni, amelyek:

a) 1980. május 25-én vagy azt követően épültek, vagy

azt megelőzően épültek, de

- azok megfelelőségét az 1974. évi SOLAS egyezményben új hajók számára meghatározott rendelkezéseknek, és

- vegyianyag-szállító tartályhajók és gázszállító tartályhajók esetében azok megfelelőségét az 1980. május 25-én vagy azt követően épített hajók számára előírt, az 1. cikk c) pontjában említett kódexek rendelkezéseinek

egy tagállam által vagy nevében kiállított bizonyítvánnyal igazolják; és

b) azok valamely tagállam lobogóját viselik, és annak a tagállamnak a lajstromában szerepelnek, valamint már legalább hat hónapja annak a tagállamnak a lobogója alatt üzemelnek; és

c) érvényes bizonyítványokkal rendelkeznek.

3. cikk

(1) A tagállamok az egyezményekből eredő technikai indokok alapján nem tagadhatják meg egy másik tagállamban lajstromozott olyan teherhajó lajstromba vételét, amely megfelel a követelményeknek, érvényes bizonyítványokkal rendelkezik, és a származás szerinti országban engedélyezett vagy típusengedéllyel ellátott felszerelésekkel és berendezésekkel felszerelt.

Annyiban, amennyiben e rendelet hatálybalépésekor a tagállamokat a tengeri környezet védelméről szóló regionális megállapodások kötik, a tagállamok az egyezmények választható mellékleteiben szereplő előírásoknak megfelelő kiegészítő szabályokat írhatnak elő.

(2) A hajó átlajstromozásának végrehajtásakor a befogadó lobogó szerinti tagállam köteles a bizonyítványokat ugyanolyan feltételekkel kiállítani, mint az előző lobogó szerinti állam.

(3) Ha a bizonyítványokat egy tagállam nevében egy szervezet bocsátja ki, az érintett tagállam köteles gondoskodni arról, hogy az említett szervezet olyan minősítésekkel, műszaki tapasztalatokkal és személyzettel rendelkezzen, amely alkalmassá teszi arra, hogy az egyezmények alkalmazásában, bizonyítványokat állíthasson ki a magas biztonsági színvonal biztosításával.

E szervezetnek jogosultnak kell lennie elfogadott műszaki szabvány értékű szabályzatok és előírások kidolgozására és frissítésére, és a hajó állapotának megítélésére képes, megfelelő képesítéssel és tapasztalatokkal rendelkező felügyelőket kell foglalkoztatnia.

(4) Mindazonáltal az átlajstromozás alkalmával a befogadó lobogó szerinti tagállam jogosult az átlajstromozásra kerülő hajót felügyeleti szemlének alávetni annak megerősítése céljából, hogy a hajó és annak felszerelése ténylegesen megfelel-e a 2. cikk a) pontjában említett bizonyítványainak és megfelelőségi nyilatkozatoknak.

4. cikk

Annyiban, amennyiben a 3. cikk rendelkezései szerint kibocsátott bizonyítványok megújításának, meghosszabbításának vagy felülvizsgálatának az időpontjában a már meglévő hajókra vonatkozó követelmények változatlanok maradnak, a befogadó lobogó szerinti tagállam nem írhat elő más követelményeket, mint a nem ideiglenes bizonyítványok első kiadásához előírt követelmények.

5. cikk

(1) A tagállamok haladéktalanul kötelesek értesíteni a Bizottságot arról, ha a követelmények vagy az egyezmények rendelkezéseinek az érintett felek hatáskörébe utalt értelmezésben fennálló eltérések miatt a tagállamok megtagadják új bizonyítványok kiállítását.

A Bizottság, kivéve az olyan eseteket, amikor egy hónapon belül arról értesül, hogy az érintett tagállamok között megállapodás született, köteles megtenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a 7. cikkben előírt eljárás szerint határozatot hozzon.

(2) Ha egy tagállam megítélése szerint egy hajót nem lehet a 3. cikk értelmében lajstromozni, mert a bizonyítvány tartalmától eltérő okok miatt súlyosan veszélyezteti a tengeri biztonságot vagy környezetet, a lajstromozást három hónapot meg nem haladó időtartamra fel lehet függeszteni, és az érintett tagállamnak a döntése indokait közölve haladéktalanul a Bizottsághoz kell fordulnia. A felfüggesztés megerősítése vagy megszüntetése a 7. cikkben előírt eljárás szerint történik.

6. cikk

A Bizottság munkáját a tagállamok képviselőiből összeállított és a Bizottság képviselője által elnökölt bizottság segíti.

7. cikk

Ha az e cikkben előírt eljárást kell lefolytatni, a Bizottság képviselője köteles a bizottság elé terjeszteni a meghozni kívánt intézkedések tervezetét. A bizottság a tervezettel kapcsolatos véleményét az elnök által az ügy sürgősségének megfelelően meghatározott határidőn belül nyilvánítja ki. A bizottság a véleményét az EGK-Szerződés 148. cikkének (2) bekezdésében előírt többségi szavazással alakítja ki olyan határozatok esetében, amelyeket a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján kell elfogadnia. A tagállamok bizottságon belüli szavazatait a hivatkozott cikkben előírt módon súlyozni kell. Az elnök nem szavaz.

A Bizottság köteles elfogadni az előterjesztett intézkedéseket, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével.

Ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy ha a bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság köteles haladéktalanul a meghozni kívánt intézkedésekre vonatkozó javaslatot terjeszteni a Tanács elé. A Tanács többségi szavazással határoz.

Ha a Tanács a megkeresésétől számított nyolchetes időtartam lejártakor nem hoz határozatot, a Bizottság elfogadja a javasolt intézkedéseket.

8. cikk

A Bizottság e rendelet alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos bármilyen kérdésben felkérheti konzultációra a bizottságot, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a tengeri biztonsági és környezetvédelmi szabványok ne sérüljenek.

A bizottság megalkotja saját eljárási szabályzatát.

9. cikk

Ez a rendelet 1992. január 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 1991. március 4-én.

a Tanács részéről

az elnök

J. F. Poos

[1] HL C 153., 1990.6.22., 14. o.

[2] HL C 19., 1991.1.28.

[3] HL C 60., 1991.3.8.

--------------------------------------------------