A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20957/2008/8. számú határozata szerzői jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 177. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 13. §] Bírók: Mészáros Mátyás, Udvary Katalin, Völgyesi Lászlóné

Pfv.IV.20.957/2008/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bálint Tünde ügyvéd által képviselt felperesnek a Balázsyné dr. Kis Ágnes jogtanácsos által képviselt I.r., a dr. Győri Erzsébet ügyvéd által képviselt II.r. és a dr. Falcsik Tünde ügyvéd által képviselt III.r. alperesek ellen szerzői jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.25.092/2004. számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.385/2007/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 27. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II.r. alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította és a felperest az alperesek javára perköltségben marasztalta, egyben megállapította, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt eljárási illetékeket az állam viseli.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a Fővárosi Tanács által 1987-ben a lakótelepek díszítésére alkalmas műalkotások létrehozására kiírt pályázaton részt vett a felperes, majd annak elnyerése után 1987. júniusában megbízást kapott a "Zengés" (Szélhárfa) elnevezésű, kültéri plasztika elkészítésére. A krómacél anyagú plasztika készítésére és elhelyezésére a felhasználási szerződést a felperessel a II.r. alperes kötötte meg. A mű a III.r. alperes jogelődjének, a Fővárosi Tanácsnak a tulajdonába került. Az I.r. alperes jogelődjével, a XV. kerületi Tanáccsal történt egyeztetés után a felperes művének elhelyezésére Budapest XV. Kerület Páskom-liget út és Bánkút út által határolt területen került sor 1989-ben. Ekkor a kültéri plasztika közelében összesen négy örökzöld fenyőfa és egy kisméretű platánfa volt. A terület - amely az Újpalotai lakótelepen található - ekkor nem rendelkezett kerítéssel, az közpark volt, amelyet egyik oldaláról egy munkásszállás határolt. Az 1990-es évek végén a mű környezete jelentősen átalakult. Az egykori munkásszállás átalakításával és bővítésével nyugdíjasház létesült és az épület lezárta azt a teret, ahol a felperes alkotása elhelyezkedik. A parkrészlet fokozatosan a nyugdíjasház előkertjévé vált, ahová számos növényt, virágot telepítettek, kisebb medencét is kialakítottak és padokat helyeztek el. A gondozott területet betonalapú fém léckerítéssel körül is kerítették. A terület bárki előtt nyitva áll, változatlanul közterületnek minősül. Az időközben megnőtt, illetve odatelepített növények miatt a lombos időszakban a felperes műalkotása a parkon kívüli területről nem látható, de a parkon belül változatlanul megtekinthető, körbejárható.

A felperes keresetében annak megállapítását - és a jogsértés megállapítása esetén további objektív és szubjektív szankciók alkalmazását - kérte, hogy az I.r. alperes a mű környezetének átalakításával, annak a nagyközönség előli elzárásával szerzői személyhez fűződő jogát sértette, míg a II.r. alperes azzal sértette meg szerzői jogait, hogy az őt terhelő karbantartási, állagmegóvási, felújítási kötelezettségének nem tett eleget. A III.r. alperest a művel kapcsolatos objektív szankciók alkalmazásának tűrésére (felújítás, áthelyezés, stb.) kérte kötelezni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

A felperes keresete alátámasztására csatolta a II.r. alperes által 2001. november 27-én kiadott állásfoglalást, amelynek megállapítása szerint az időközi változásokra tekintettel indokolt lehet a műnek a környéken történő áthelyezése, amelynek költségeit fedezni a II.r. alperes nem vállalta.

A jogerős ítélet az elsőfokú bíróság által tartott helyszíni szemlén észleltek alapján, mérlegelve a tanúvallomásokat és fényképfelvételeket is, arra a következtetésre jutott, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 13. § szerint a mű egységének védelméhez fűződő jog megsértése az alperesek terhére nem állapítható meg, függetlenül attól, hogy a mű elhelyezése óta az épített és telepített környezet megváltozott, illetve a műalkotás műszaki állapota is romlott. A környezet megváltozását és a mű műszaki állapotát ugyanis a jogerős ítélet nem tekintette a mű egyediségét, lényegi elemeit befolyásoló olyan körülménynek, amely hátrányosan érintette a felperes szerzői becsületét vagy hírnevét. A mű változatlanul közterületen, gondozott parkban, a közönség számára megtekinthető állapotban van.

A jogerős ítélet nem látta szükségét annak, hogy a perben a felperes keresetének elbírálásához szakértőt rendeljen ki. Megállapítása szerint nem minősül különleges szakértelmet igénylő kérdésnek annak eldöntése, hogy egy közparkban sétáló, átlagos néző számára a mű értéktelen, elhagyott benyomást kelt-e, amely a méltatlan környezet miatt megalapozhatná a felperes keresetét. A helyszíni szemle adatai alapján ezt a bíróság a Pp. 206. § alapján, mérlegeléssel, megállapíthatta és eldönthette. A felperesnek arra a kifogására, amely szerint a II.r. alperes a karbantartási kötelezettségét elismerte, a jogerős ítélet megállapította, hogy a II.r. alperes a felperes szerzői személyhez fűződő jogának a megsértését nem ismerte el, ilyennek az állapot felvételéről szóló állásfoglalása nem minősíthető.