ÍH 2013.132 A BÜNTETŐ ELJÁRÁSI JOGOK KORLÁTOZÁSA - AZ ELJÁRÁSI RÉSZTVEVŐK JOGAINAK KORLÁTOZÁSA - A LOPÁS SÉRTETTJE

I. A büntetőeljárásban résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával megszerzett bizonyítási eszközből származó tény bizonyítékként nem értékelhető [Be. 78. § (4) bekezdés].

II. A zálogház megőrzésében lévő aranytárgyak eltulajdonításának egy sértettje van [Be. 51. § (1) bekezdés].

Pertörténet:

Pécsi Törvényszék B.301/2011/82., Szegedi Ítélőtábla Bf.461/2012/13. (*ÍH 2013.132*)

***********

Az első fokon eljárt törvényszék Cs. F. vádlott bűnösségét társtettességben elkövetett lopás bűntettében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont, (7) bekezdés b) pont] és társtettességben elkövetett rongálás vétségében [Btk. 324. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] állapította meg, ezért őt - halmazati büntetésül - 6 év börtönre és 7 év közügyektől eltiltásra, valamint 39 875 462 forint vagyonelkobzásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartás beszámításáról, a bűnjelekről, a magánfelek részére kártérítés megítéléséről, a vádlott illetékfizetésre, illetve bűnügyi költség megfizetésre kötelezéséről.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege szerint 2009. november 16. napján, az éjjeli órákban a vádlott és ismeretlenül maradt társa vagy társai S. F. sértett tulajdonában álló zálogház ajtaját hengerzár-törés módszerével kinyitották, és az üzlethelyiség oldalfalát kibontva, a páncélszekrények falszomszédságában lévő helyiségbe jutottak, majd a páncélszekrények mögötti falat megbontva, a páncélszekrényt elérve, annak hátoldalán 10×16 cm méretű nyílást vágtak, és ezen benyúlva több száz aranytárgyat, illetőleg készpénzt tulajdonítottak el, összesen 63 955 462 forint összértékben, míg a páncélszekrény, illetőleg a fal megrongálásával a zálogháznak 800 000-1 000 000 forint közötti rongálási kárt okoztak.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében, a védő másodlagosan megalapozatlanság miatt a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését is indítványozta.

Eljárási szabályt sértett a törvényszék, amikor a 2011. szeptember 26. napján megtartott tárgyalási határnapon az 1. és a 2. számú tanút, az október 24-i tárgyalási napon pedig a 3. és 4. számú tanút, valamint a november 28. napján megtartott tárgyaláson az 5. számú tanút akként hallgatta ki, hogy a kihallgatásuk alkalmával ezen tanúk a bíróság egy másik helyiségében tartózkodtak, őket sem a tanács elnöke, sem a tanács tagjai, sem pedig a tárgyalóteremben tartózkodó egyéb személyek nem láthatták, és a kihallgatásuk kizárólag mikrofon segítségével történt.

A Be. 244/A-244/D. §-ban írt rendelkezések lehetőséget adnak a vádlott vagy a tanú zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatására, azonban ezen kihallgatási forma csak több speciális, garanciális jellegű szabály megtartása mellett foganatosítható. Így a Be. 244/A. § (3) bekezdése szerint a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatást a tanács elnöke indokolt végzéssel rendeli el, melyet ugyanezen szakasz (4) bekezdése szerint öt nappal a tárgyalás határnapja előtt közölni kell egyebek közt az ügyésszel, a vádlottal, a védővel és a kihallgatandó tanúval is.