A Győri Ítélőtábla Bf.74/2013/8. számú határozata hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 296. §, 301. §, 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §] Bírók: Németh Balázs, Széplaki László, Takácsné dr. Helyes Klára

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.74/2013/8.

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, 2014. évi január hó 15. napján

megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott és társa ellen indult büntető ügyben a Tatabányai Törvényszék 2013. évi május hó 22. napján kihirdetett 3.B.370/2012/5. számú ítéletét megváltoztatja azzal, hogy

I. r. és II. r. vádlottakat előzetes mentesítésben részesíti.

Egyebekben helybenhagyja azzal, hogy I.r. vádlott lakhelye: ....; II.r. vádlott születési ideje: ...

I n d o k o l á s :

A Tatabányai Törvényszék a 2013. május 22. napján kihirdetett 3.B.370/2012/5. számú ítéletével bűnösnek mondta ki I.r. vádlottat bántalmazás hivatalos eljárásban bűntettében (Btk. 226. § (1) bekezdés) továbbá társtettesként elkövetett testi sértés vétségében (Btk. 170. § (1) bekezdés), II.r. vádlottat hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében, mint bűnsegédet (Btk. 226. § (1) bekezdés) továbbá 2 rb testi sértés vétségében (Btk. 170. § (1) bekezdés), amelyből 1-1 rb cselekményt társtettesként illetőleg tettesként követett el.

Ezért a bíróság az I. r. vádlottat halmazati büntetésül 6 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, a II. r. vádlottat ugyancsak halmazati büntetésül 4 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélte.

Egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az első fokú ítélet ellen a vádlottak és a védő felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az első fokon eljárt ügyész a döntést tudomásul vette.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.185/2013/1-I. számú átiratában a védelmi jogorvoslati kérelmeket alaptalannak tartva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a büntetőeljárási szabályok betartásával lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megalapozott ítéleti tényállást állapított meg, abból kizárólag az ítélet 7. oldal 7. bekezdésében foglaltakat indítványozta mellőzni, azok részben téves, részben pedig jogi indokolást tartalmazó volta miatt. Az első fokú bíróság álláspontja szerint rendelkezésére álló bizonyítékokat a szükséges mértékben elemezve az indokolási kötelezettségének is eleget tett. A megalapozott tényállásból törvényes következtetést vont le a vádlottak bűnösségére, és az általuk elkövetett cselekményeket is jórészt helyesen minősítette.

Ugyanakkor tévedett az elsőfokú bíróság, amikor II. r. vádlott vonatkozásában a bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette kapcsán csak bűnsegélyt állapított meg. Az ügyészi álláspont szerint a bántalmazás hivatalos eljárásban bűntettének társtettese lehet olyan, nem hivatalos személy is, aki a hivatalos személlyel szándékegységben - annak tudatában, hogy a hivatalos személy jogtalanul jár el - bántalmazza a sértettet. Utóbbi megállapítás maradéktalanul ráillik II. r. vádlott cselekvőségére, következésképpen nem részesként, hanem társtettesként követette el a szóban forgó bűncselekményt.

A kiszabott büntetésekkel kapcsolatosan a fellebbviteli főügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás során irányadó tényezőket teljes körűen feltárta, II. r. vádlott vonatkozásában az enyhítő körülmények köréből pusztán a részesi magatartásra tett utalást tartotta mellőzendőnek. A terheltekkel szemben kiszabott joghátrány arányos, de egyben szükséges is a büntetési célok eléréséhez. A büntetések enyhítését nem tartotta indokoltnak, az ítélet egyéb rendelkezéseivel is egyetértett. Az alkalmazandó jogszabály tekintetében az ítélet indokolásának kiegészítésére tett indítványt annyiban, hogy a bíróság a bűncselekmények elkövetésekor hatályos büntető törvényt alkalmazta.

Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 372. § (1) bekezdése alapján annyiban változtassa meg, hogy a korábban írtak szerint a bántalmazás hivatalos eljárásban bűntettét II. r. vádlott által nem bűnsegédként, hanem társtettesként tekintse elkövetettnek, egyebekben az ítéletet a tényállás, az indokolás és a büntetéskiszabási tényezők jelzett korrekcióját követően hagyja helyben.

A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat változatlanul fenntartotta, rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása körében a rendelkezésre álló bizonyítékokat figyelembe vette, a bizonyítékértékelő tevékenysége törvényes, indokolása teljes körű, logikai hibáktól mentes, és eleget tett az indokolási kötelezettségének is. Ismételten felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a bírói gyakorlat a főügyészségi átiratban írtak szerint adott tényállás mellett a nem hivatalos személy esetében is megállapíthatónak tartja a bűncselekmény társtetteskénti elkövetését. Álláspontja szerint az eljárás alapjául szolgáló cselekmény az I. r. vádlottat alkalmatlanná tette a rendőri hivatása gyakorlására, erre tekintettel ellenezte az előzetes mentesítésben részesítését.

A védő a felmentére irányuló fellebbezéseket változatlanul fenntartotta.

Egyes bizonyítékok mérlegelésével illetőleg eljárás anyagává tételével összefüggésben az ügyészi állásponttal szemben ellenvéleményének adott hangot. 1. tanú tanúvallomásának részletes értékeléséhez kizárólag a tanú tárgyaláson közvetlenül történő kihallgatása szolgáltathatott volna alapot, utóbbi hiányában önmagában a helyszínrajz adatainak értékelése alkalmatlan a tanú által aktuálisan ténylegesen érzékelhetőek rekonstruálására. 1. tanú vallomásának lényegét az egyéb - jórészt ellentétes tartalmú - bizonyítékok tükrében kellett volna az értékelés tárgyává tenni, e körben az elsőfokon eljáró bíróság bizonyítékértékelési hibát vétett, olyan álláspontot képviselt, amely megfelelően nem igazolható.

A védelmi érvelés szerint kétséget kizáróan nem állapítható meg az első fokú ítéletben a terheltek terhére rótt tevőlegesség, és e tekintetben az eljárás folytatásától sem várható eredmény.

A minősítés körében II. r. vádlott cselekvőségével összefüggésben a büntetőjog kommentárjának az ügyész által hivatkozottól eltérő kiadására utalva kifejtette, miszerint a bántalmazás hivatalos eljárásban elkövetője mind tettesként, mind pedig társtettesként fogalmilag kizárólag csak hivatalos személy lehet, e vonatkozásban egyetértett a fellebbezéssel támadott első fokú ítélet kapcsolatos rendelkezésével.

Az alkalmazandó jogszabály tekintetében indítványt tett az elkövetés idején hatályos törvény alkalmazására, összességében pedig indítványozta, hogy az ítélet felülbírálata során az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, és a terhükre rótt vád alól bizonyítottság hiányában mentse fel a vádlottakat. Másodlagos indítványában az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyása esetére a vádlottak előzetes mentesítésben részesítésére tett előterjesztést.