A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20462/2018/8. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.462/2018/8/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kopecsnik Miklós ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, a személyesen eljáró II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II rendű és a dr. Kopecsnik Miklós ügyvéd által képviselt III.rendű felperes neve (III. rendű felperes címe) III. rendű felperesnek - a Moldován és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Moldován András ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes (I. rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2017. december 7. napján meghozott 22.P.21.683/2016/28. számú ítélete ellen az I. rendű felperes részéről 29. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és a II. rendű alpereseknek személyenként 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 15.000 (tizenötezer) forint fellebbezési illetéket az I. rendű felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek kereseti kérelmükben kérték annak megállapítását, hogy a H. P. mint H. L. g-i közjegyző helyettese által készített, a felperesek és a ... Bank Zrt. között 2006. november 10. napján létrejött kölcsönszerződésről szóló, 1419/1463/2006. számú, egyoldalú tartozáselismerő nyilatkozatot közjegyzői okiratba foglaló okirat, valamint a II. rendű alperes által .... számon, a ... Bank Zrt. felmondó nyilatkozatát közjegyzői okiratba foglalt okirat a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: közjegyzői törvény) 131. § (1) bekezdése alapján nem minősül közokiratnak. Kérték az alperesek egyetemleges kötelezését a Ptk. 349. § (1) bekezdése alapján 28.997 forint vagyoni és 100.000 forint nem vagyoni kár megfizetésére.

Az alperesek kérték a felperesek keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalásukat. Előadták, hogy a felpereseknek nincs az alperesekkel szemben kereshetőségi joguk, illetve nem állnak fenn a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában írt feltételei. Tekintettel arra, hogy az egyoldalú kötelezettségvállalásról szóló okiratot nem az I. rendű alperes készítette el, ezért a felperesek ügyében nem is járt el. Az I. rendű alperes nem tekinthető az okiratot eredetileg szerkesztő H. L. g-i közjegyző jogutódjának, ugyanis ilyen jogintézményt a közjegyzői törvény nem ismer. A II. rendű alperes a felperesek, valamint a ... Bank Zrt. közötti szerződést felmondó nyilatkozat közokiratba foglalása során jogszerűen, a vonatkozó előírásokat maradéktalanul betartva járt el, így részéről jogellenes magatartás nem valósult meg. A közjegyzői okiratba foglalt felmondási nyilatkozat a pénzintézet elektronikus nyilvántartása szerinti adatokat tartalmazza, a közjegyzőnek az okirat elkészítése során nincs lehetősége arra, hogy a bank által nyilvántartott pénzügyi adatok helyességét ellenőrizze, azzal kapcsolatban megállapításokat vagy helyesbítéseket tegyen.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. A megállapítási kereset vonatkozásában kifejtette, hogy a felpereseknek nincs kereshetőségi joguk az alperesekkel szemben. A kölcsönszerződést a felperesek a ... Bank Zrt.-vel kötötték, a peres felek között nincs olyan anyagi jogi jogviszony, amely alapján a megállapítási keresetet megindíthatnák. A bírói gyakorlat alapján a Pp. 123. §-ára alapított kereset szerinti jogvédelem szükségességének a megállapítást kérő és a megjelölt alperes között kell fennállnia. A felperesek kártérítési igénye kapcsán megállapította, hogy az I. rendű alperes nem tekinthető az okiratkészítő közjegyző jogutódjának, így vele szemben ezen a ténybeli alapon igény nem érvényesíthető. Az I. rendű alperes egyébként sem fejtett ki jogellenes magatartást, a közjegyzői okirat elkészítése kapcsán a közreműködés a közjegyzői törvény 3. § (1) bekezdése és 5. § (1) bekezdése alapján csak akkor tagadható meg, ha a törvényben nevesített esetek kétséget kizáróan fennállnak. Önmagában az a körülmény, hogy egy szerződés vagy annak rendelkezése utóbb érvénytelennek bizonyul, nem jogosítja fel a közjegyzőt a közreműködés megtagadására. Tekintettel arra, hogy a perbeli okirat elkészítésének időpontjában a devizahitel szerződések érvénytelensége még fel sem merült, és a kérdésben a bírósági gyakorlat sem foglalt még állást, az I. rendű alperes nem volt olyan helyzetben, közreműködést megtagadhassa. Amennyiben az érvénytelenségi okok egyértelműek lettek volna, úgy a Kúria jogegységi határozatát megelőzően eljáró bíróságok is egységes álláspontra helyezkedtek volna és nem lett volna szükség jogegységi határozat meghozatalára és jogalkotói beavatkozásra. Mivel a közjegyző az okiratot elkészítette, a munkadíj nem tekinthető kárnak, hiszen a közjegyzőt a törvény alapján díj és költségtérítés illeti meg. A II. rendű alperes a kölcsönszerződés felmondását, azaz a bank egyoldalú nyilatkozatát foglalta közokiratba, ennek során nem volt lehetősége, hogy az adatok helyességét ellenőrizze. Mindezek alapján a felperesek keresete a kártérítés általános feltételeinek hiányában alaptalan.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. rendű felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte az ítélet megváltoztatását és a felperesi keresetnek helyt adó döntés meghozatalát, míg másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára történő utasítását. Előadta, hogy az I. rendű alperessel szemben védendő joga áll fenn, mivel a végrehajtható okiratot az I. rendű alperes készítette el a Pp. 195. §-ába ütköző módon. Az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást arról, hogy a szerződés esetleges érvénytelensége nem alapozhatta volna meg a közjegyzőnek azt a kötelezettségét, hogy az okiratba foglalást meg kellett volna tagadnia. Téves az a hivatkozás is, hogy a közjegyzőnek nincs lehetősége a szerződések érvénytelenségének vizsgálatára, hiszen eljárásuk során végrehajtható iratokat állítanak ki, amely feltételezi, hogy ugyanolyan körültekintően kell eljárniuk, mint bíróságnak.

Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben kérték az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az I. rendű felperes másodfokú perköltségben való marasztalását. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helyben kell hagyni. Előadták, hogy az I. rendű alperes a felperesek részére okiratot nem szerkesztett, illetve más közhatalmi tevékenységet sem végzett, ezért közte és a felperesek között jogviszony nem jött létre, amely a felperesek kereshetőségi jogát megalapozná. A felperesek nem jelöltek meg olyan szabályt, amelyre tekintettel az I. rendű alperest a sérelmezett közjegyzői okiratot szerkesztő H. L. közjegyző jogutódjának kellene tekinteni. A II. rendű alperes pedig a bank egyoldalú nyilatkozatát foglalta közjegyzői okiratba, ezzel kapcsolatban a felperesi keresetben kifejtettek értelmezhetetlenek.