77/2001. Számviteli kérdés
346/2010/Szt. 52. § (1) bek./ISZ
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 52. §-ának (6) bekezdése szerint nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni - többek között - azon eszközöknél, amelyek értékükből a használat során nem veszítenek, sőt értékük évről évre nő. Beletartoznak-e ebbe a kategóriába az épületek?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: számviteli törvény) 52. és 53. §-a határozza meg - többek között - azt, hogy az immateriális javak, a tárgyi eszközök közül melyek esetében nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés.
A számviteli törvény 52. §-ának (6) bekezdése szerint nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni az olyan eszköznél, amely értékéből a használat során sem veszít, illetve amelyeknek értéke - különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan - évről-évre nő. Ezen eszközöknél a rendeltetésszerű használatból adódó fizikai elhasználódás, az erkölcsi avulás, a jogi és az egyéb esetlegesen fennálló korlátozó tényezők figyelembevételével sem lehet az értékük csökkenésére számítani, sőt az értékük a rendeltetésszerű használat ellenére nőhet is az idő előrehaladtával.
A használatba vett (aktivált) épületek - egyebek mellett a fizikai elhasználódás miatt - (hosszabb távon) fokozatosan veszítenek értékükből, ezért a rendeltetésszerűen használatba vett épületek esetében a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása - a törvényi előírások figyelembevételével, a használat körülményeinek függvényében - indokolttá válhat.
A számviteli törvény 52. §-ának (1) bekezdése szerint fő szabályként az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek - az üzembe helyezés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét kell azokra az évekre felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják. Ebből adódóan abban az esetben, ha a hasznos élettartam végén várható maradványérték legalább akkora összegű, mint a beszerzési érték (mert például az adott épület hasznos élettartamát a műszaki paraméterek alapján várható elvi élettartamánál lényegesen rövidebb időtartamban határozták meg), nem kerülhet sor terv szerinti értékcsökkenés elszámolására. Egyéb esetekben a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása indokolt.
Ehhez kapcsolódóan utalni kell a számviteli törvény 52. §-ának (2) bekezdésére is, mely szerint az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegét az egyedi eszköz (épület) várható használata, ebből adódó hasznos élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozásra jellemző körülmények figyelembevételével kell meghatározni.