A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30285/2009/6. számú határozata vállalkozói díjkövetelés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 270. §, 306. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 35. §, 38. §] Bírók: Csőke Andrea, Török Judit, Vezekényi Ursula

Kapcsolódó határozatok:

Gyulai Törvényszék G.40085/2008/9., Szegedi Ítélőtábla Gf.30138/2009/4. (ÍH 2010.121), *Kúria Gfv.30285/2009/6.*

***********

Gfv. X.30.285/2009/6.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Budai Zoltán ügyvéd által képviselt D. Zártkörű Részvénytársaság fa. (...) felperesnek dr. Forgács János ügyvéd által képviselt O. Korlátolt Felelősségű Társaság (...) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt a Békés Megyei Bíróságon 15.G.40.085/2008 számon indult perben eljárt Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.138/2009/4. számú ítélete ellen az alperes által 16. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán - a 2009. december 7-én tartott tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.138/2009/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 125.000 (egyszázhuszonötezer) forint ÁFÁ-t is magában foglaló felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A peres felek között 2005. december 5-én vállalkozási szerződés jött létre a ... alatti ... bankfiók építési munkálatainak generálkivitelezésére 243.900.135,-Ft vállalkozói díj kikötése mellett. A szerződés 4.2. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy a felperesnek, mint vállalkozónak járó vállalkozói díjból az alperes, mint megrendő 10 %-ot visszatart "jóteljesítési garanciaként". Ennek a felét az átadás-átvételi eljárás lezárásakor kellett az alperesnek kifizetnie a felperes részére, míg további 5 %-nyi vállalkozói díjat a 36 hónapos szavatossági felülvizsgálat lezárásáig visszatarthatott. Az átadás-átvételre 2006. augusztus 29-én került sor.

A felperes felszámolását a Csongrád Megyei Bíróság 10.Fpk. 06-07-000102 számon 2007. május 3-án megindította, felszámolóként a H. Zrt-t jelölve ki.

A felperes felszámolója felhívta az alperest a hátralékos vállalkozói díj megfizetésére, azonban az alperes a követelést elutasította idő előttiségre hivatkozással.

A felperes keresetében 13.686.401,-Ft vállalkozói díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes óvadékként tartja magánál a vállalkozói díj ki nem fizetett részét, s abból a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38.§ (5) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után 3 hónapon belül elégíthette volna ki felmerült követeléseit, a fennmaradó összeget azonban át kellett volna adnia a felszámolónak, ezt követően a felszámolási eljárásban zálogjogosultként tarthatna igényt a kielégítésre.

Az alperes kérte az eljárás megszüntetését arra hivatkozva, hogy a követelés idő előtti, mert a vállalkozási szerződésben kikötött 36 hónapos határidő még nem járt le, s egyébként összegszerűségében is vitatható a kereset az időközben kifizetett javítási költségek miatt.

Az elsőfokú bíróság idő előttiségre hivatkozással a G.40.052/2008 számú eljárásban a pert megszüntette. Megállapította, hogy a vállalkozási szerződés 14.2. pontjában a felek megállapodtak az egységes 36 hónapos jótállási kötelezettségben, melynek nem teljesítése esetén a megrendelő jogosult a vállalkozó kockázatára és költségére kiküszöbölni a hibákat és hiányosságokat, ennek érdekében a garanciákat igénybe veheti. Mivel a 36 hónapos időtartam még nem járt le, emiatt idő előtti a felperes keresete.

A felperes fellebbezésére alapján eljárt Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.557/2008/2. számú végzésével elrendelte a per érdemi tárgyalását. A másodfokú bíróság végzésében kifejtette, hogy a vállalkozási szerződés 4.2. pontjában a felperes a vállalkozási szerződés teljesítése után részére járó vállalkozói díjból, meghatározott összeg kifizetéséről, a jövőben felmerülő esetleges hibás teljesítésből eredő követelések fedezete céljából - időlegesen - lemondott, a szerződésben külön meghatározott összeget ilyen módon "átadta" az alperesnek. Ez az összeg kifejezetten annak biztosítására szolgált, hogy a felperes a vállalkozási szerződés jótállási kötelezettségét szerződésszerűen teljesítse. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a megállapodásnak ez a része tartalmilag mindenben megfelel a Ptk. óvadéki szerződésre vonatkozó szabályainak. A Ptk. 270. § (2) bekezdése értelmében átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül. Ebből következően a visszatartott összeg óvadéknak minősül.

A Cstv. 38.§ (5) bekezdése szerint az óvadék jogosultjának joga van kielégíteni magát a felszámolás kezdő időpontját követő 3 hónapon belül, a különbözetet viszont ezt követően vissza kell szolgáltatnia az adós részére. A másodfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a ki nem egyenlített vállalkozói díj összegét a felperes követelheti, az alperes pedig a felperessel szemben fennálló - keletkező - követeléseinek kielégítésére zálogjogosultként tarthat igényt. Ha az alperes az óvadékot már részben felhasználta, akkor ezt a perben neki kell bizonyítania.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 13.686.401,-Ft, valamint a perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság útmutatásai szerint eljárva folytatta le az eljárást, s teljes mértékben osztotta a másodfokú bíróság álláspontját a követelés jogi jellegét illetően. Az elsőfokú bíróság kifejtette, az alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az óvadék összegét - a felperessel való megállapodás alapján - a felszámolás közzétételét megelőzően, vagy azt követően, de legfeljebb három hónapon belül felhasználta, így az alperesnek a 2007. augusztus 3-ig történő kifizetésekre vonatkozóan kellett volna bizonyítania a pénzösszeg felhasználását.

Miután egyrészt az alperes csak megállapodásokat csatolt, de tényleges kifizetéseket nem igazolt, másrészt az egyezségi megállapodások eleve olyan időpontban jöttek létre, amikor az alperes már elkésett az igénye érvényesítésével, ezért az elsőfokú bíróság a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felszámolási eljárás céljának megfelelően a felszámoló köteles az adós követeléseit behajtani, azokat érvényesíteni. Miután a vállalkozói díj visszatartott része is az adós vagyonát alkotó követelés, ezért a kereset nem idő előtti. A felszámolás kezdő időpontját követő 3 hónapon belül a megrendelő az általa visszatartott vállalkozói díjrésszel a vállalkozóval szemben a felszámolás miatt köteles volt elszámolni.