A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.6/2012/6. számú határozata vesztegetés bűntette (TÁRSTETTESKÉNT elkövetett vesztegetés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 252. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2012. év április hó 20. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette miatt az I.r. vádlott és társa ellen indított büntető ügyben a Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 2011. november 9. napján kihirdetett KB.II.7/2011/18. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I.r. vádlott cselekményét vesztegetés bűntettének (Btk. 252. § (1) bekezdés) minősíti.

A II.r. vádlott cselekményét felbujtóként elkövetett vesztegetés bűntettének (Btk. 252. § (1) bekezdés) minősíti.

A vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést az I.r. vádlottnál 2 (kettő) évi börtönbüntetésre, míg a II.r. vádlottnál 2 (kettő) évi fogházbüntetésre súlyosítja.

Az. I.r. vádlottal szemben kiszabott katonai mellékbüntetést 2 (kettő) évi közügyektől eltiltásra súlyosítja.

Mindkét vádlottat 200.000 (kettőszázezer) - 200.000 (kettőszázezer) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli.

A pénzmellékbüntetést, meg nem fizetése esetén 10.000 (tízezer) forintonként 1 (egy) napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Egyebekben az első fokú ítéletet mindkét vádlott tekintetében helybenhagyja azzal, hogy az I.r. vádlott születési ideje helyesen:

I n d o k o l á s :

A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a 2011. november 9. napján kihirdetett KB.II.7/2011/18. számú ítéletével az I.r. vádlottat a Btk.252.§ (1) bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette miatt 1 évi börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte, vele szemben 1 millió Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el. A II.r. vádlottat a Btk.252.§ (1) bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette miatt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, vele szemben 1 millió Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el. Mindkét vádlott tekintetében úgy rendelkezett, hogy büntetésük fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók. A vádlottakat egyetemlegesen kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú tárgyaláson jelen lévő katonai ügyész mindkét vádlott terhére, velük szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, pénzmellékbüntetés alkalmazása, valamint a büntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságról szóló rendelkezés mellőzése érdekében fellebbezést jelentett be.

Az I.r. vádlott és védője 3 napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd törvényes határidőn belül téves jogi minősítés miatt enyhébb büntetés, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében fellebbezést jelentettek be.

A II.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhébb büntetés, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében fellebbezést jelentett be. A II.r. vádlott új meghatalmazott védője csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását, amelyben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a védence cselekményét, mivel a II.r. vádlott nem minősülhetett önálló intézkedésre jogosult dolgozónak. Ennek alátámasztásaként utalt arra, hogy a II.r. vádlott nem munkajogi, hanem szerződéssel polgári jogi jogviszonyban állt a Magyar Honvédséggel. Álláspontját azzal is indokolta, hogy a II.r. vádlott mint felkért külső szakértő vett részt a közbeszerzési eljárásban, amelynek tényleges lebonyolítója x volt. Mindezek miatt vitatta, hogy védence társtettesként megvalósította a Btk.252.§ (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntettét. Védence bűnösségének megállapítása esetén ezért véleménye szerint csak a Btk.251.§ (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntette lenne megállapítható, amelynek büntetési tétele enyhébb. Utalt védence idős korára, eddigi kifogástalan szolgálat teljesítésére, és életútjára. Elsődlegesen védence bizonyítottság hiányában történő felmentésére, másodlagosan a jogi minősítés megváltoztatására és enyhébb büntetés kiszabására, felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazására tett indítványt.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.25/2012/1. számú átiratában a katonai ügyész fellebbezését kiegészítéssel tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján törvényesen minősítette a vádlottak cselekményét, azonban nem értett egyet azzal, hogy a törvényi minimumban, illetve ennek közelében határozta meg a vádlottak börtönbüntetését. Indítványozta, hogy a büntetési célok elérése érdekében a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet változtassa meg, a vádlottakkal szemben kiszabott börtönbüntetés mértékét felemeléssel súlyosítsa, mindkét vádlottal szemben az elkövetéskor hatályos törvény alapján alkalmazzon pénzmellékbüntetést és az I.r. vádlottat lefokozás helyett ítélje közügyektől eltiltás mellékbüntetésre. Egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség másodfokú nyilvános ülésen jelen lévő képviselője perbeszédében a fellebbezést és az átiratában foglaltakat kisebb módosítással fenntartotta. Álláspontja szerint jelen ügyben eltérő tényállás megállapítására a másodfokú eljárásban nincs lehetőség, ezért a II.r. vádlott felmentésére irányuló fellebbezés eredményre nem vezethet. Egyetértett a vádlottak cselekményének jogi minősítésével, azzal is, hogy az elsőfokú bíróság társtettesként állapította meg felelősségüket. Megismételte az átiratában, a büntetés kiszabására irányuló indítványait azzal, hogy nem tartja kizártnak a vádlottakkal szemben büntetésük fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés fenntartását.

Az I.r. vádlott védője perbeszédében fellebbezését fenntartotta. Felhívta a figyelmet arra, hogy védence beismerő vallomása nagyban megkönnyítette a büntetőeljárás lefolytatását, utalt védence megbánó magatartására és arra, hogy az általa kapott összeget ügyvédi letétbe helyezte. Vitatta azonban az első fokú ítélet jogi minősítésre vonatkozó megállapításait. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor védencének önálló intézkedésre jogosultságát megállapította, mivel adott ügyben a közbeszerzési eljárás lefolytatása során e minőségét megalapozó jogosítványai nem voltak. Érvelése szerint az államtitkári értekezlet döntött a közbeszerzésről, x volt a közbeszerzési eljárás lebonyolítója. Védence nem volt abban a helyzetben, hogy érdemben dönthessen a vádban szereplő közbeszerzéssel kapcsolatban. Az I.r. vádlottnak csak technikai feladatai voltak, ezért cselekménye nem minősülhet a Btk.252.§ (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntettének. Felhívta a figyelmet arra, hogy az I.r. vádlott katonai pályafutása derékba tört, méltatlanság címén a szolgálati jogviszonyát megszüntették, és ezzel már olyan hátrányok érték, amit a büntetés kiszabásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni. Álláspontja szerint a Btk.37.§-ában írt büntetési célok felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazásával is elérhetők. Indítványozta ezért az első fokú ítélet megváltoztatását, az I.r. vádlott cselekményének enyhébb minősítését és vele szemben a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését.