A Kúria Kfv.35052/2021/11. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az innovációs járulék kapcsán az adóigazgatási eljárásban az adóhatóságnak az SZTNH-t kell kirendelni a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével kapcsolatos szakértői feladat ellátására.

Az SZTNH vélemény adóhatósági alkalmazásának eljárásjogi okból történő vitatás nem kizárt, érdemben azonban a perben történő igazságügyi szakértő kirendelés nélkül nem kérdőjelezhető meg.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

végzése

Az ügy száma: Kfv.I.35.052/2021/11.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke,

Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,

dr. Heinemann Csilla bíró

A felperes: Felperes1 (Cím2)

A felperes képviselője: képviselő (Cím4

ügyintéző ügyvéd: ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(Cím1)

Az alperes képviselője: jogtanácsos kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adó ügyben hozott közigazgatási határozat

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes 12. sorszám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Fővárosi Törvényszék 40.K.705.741/2020/11. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 40.K.705.741/2020/11. számú ítéletének felülvizsgálattal nem támadott részét nem érinti, támadott részében az általános forgalmi adóra nézve hatályában fenntartja, az innovációs járulék tekintetében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.

A Kúria a felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 100.000 (százezer) - 100.000 (százezer) forintban állapítja meg.

A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú adóhatóság a 2008-2010. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. Az ellenőrzés egyebek mellett áfa és innovációs járulék adónemekben is tett megállapítást.

Áfa adónemben rögzítették, hogy felperes 2008-2010 években különböző gazdasági társaságoktól nagy mennyiségben vásárolt cukor- és olajtermékeket. A Számlakibocsátók1 (a továbbiakban együtt: Számlakibocsátók) által cukor és olaj értékesítésről kiállított számlák nem hitelesek, az ügyletek a valóságban nem a számlákon feltüntetett felek között mentek végbe. Az elsőfokú adóhatóság a Számlakibocsátóknál és azok beszállítóinál ellenőrzést végzett. Valamennyi gazdasági társaság tekintetében megállapította, hogy adóelkerülő vagy adóminimalizáló magatartást tanúsítottak, a felperesnél irányító pozícióban lévő alkalmazottak a konkrét beszerzésekről nem rendelkeztek információval, a beszerzéseket a Zrt. eladási árainál kedvezőbb beszerzési árak miatt a felperes a továbbiakban nem informálódott. A Számlakibocsátók az ügyletek lebonyolításának időszaka alatt léteztek, de azt követően eladták vagy megszüntették azokat. Az árut csak utaztatták az értékesítési láncban résztvevő puffer cégek, akiknek ténylegesen csak számlakiállítás volt a feladata. Az ellenőrzés azt is rögzítette, hogy felperes - más beszállítókkal szembeni gyakorlatától eltérően - azonnali fizetést eszközölt. A Számlakibocsátóknak nem volt olyan likviditása, hogy a kiszámlázott mennyiséget maguk meg tudták volna vásárolni. Az áruk szállítási útvonala nem volt feltérképezhető, illetőleg esetenként személygépkocsihoz tartozó rendszámtáblájú gépjárművel szállítottak. A felperes a Számlakibocsátókkal kapcsolattartó személyeket nem tudta megjelölni, illetve a megrendelések dokumentáltsága is hiányos volt. A felperes a túlzottan alacsony beszerzési ár ellenére nem fordított kellő figyelmet üzleti partnerei ellenőrzésére. A Számlakibocsátók áfa csalás céljából létrehozott láncolatok részei voltak, közöttük gazdasági események nem történtek. Felperes tudott az adókijátszásról, a maga volt az adóelkerülés haszonhúzója.

[2] A felperes innovációs járulékfizetési kötelezettségét csökkentette az alapítvány és az alapítvány1 által készített tanulmányok előállításának költségeivel. A tanulmányokról az adóhatóság által felkért SZTNH az alapul szolgáló szerződések és tanulmányok alapján megállapította, hogy nem felelnek meg a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló 2003. évi XC. tv. (a továbbiakban: KTIA tv.) 12. §-ában foglaltak szerinti kutatás-fejlesztés egyik típusának sem.

[3] A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a 2008-2010. évekre különböző adónemekben adóhiányt eredményező adókülönbözeteket állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Alperes a 2512552105 számú határozatával az elsőfokú határozatot 2009. július és augusztus havi általános forgalmi adó kötelezettség tekintetében megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, egyebekben helyben hagyta.

[4] Ezen másodfokú határozatot az Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 16.K.33.477/2015/21. számú ítéletével az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte az adóhatósági határozat kézbesítési hibája, valamint az áfa adónemben és innovációs járulék adónemben megfogalmazott indokok miatt. A Kúria a Kfv.I.35.008/2017/6. számú végzésével ezen jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Kúria megállapította, hogy a felperes kézbesítési eljárás során tanúsított magatartása a 2512552105 számú alperesi határozat átvétel megtagadásának minősült. Az új eljárásban a megtagadás jogkövetkezményeinek levonása az elsőfokú bíróság feladata azzal, hogy ez okból az elévülés megállapítására nem kerülhet sor. Az áfalevonási jog elfogadhatósága körében a Kúria elsősorban azért helyezte hatályon kívül az ítéletet, mert úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság lényeges szempontokat figyelmen kívül hagyott a mérlegelésnél, és olyan kevésbé releváns körülmények alapján hozta meg a bizonyítékok értékelésén alapuló döntését, amelyek nem alapozhatják meg önmagukban a keresetnek helyt adó döntést. Azt is rögzítette a Kúria, hogy az ésszerű és az adózótól elvárható intézkedések körébe a Kúria jogi álláspontja szerint beletartozik minden olyan intézkedés, amely a számlakibocsátók működési körülményeivel, képviseletével, teljesítési képességével kapcsolatos. Így a fenti két szempont kiemelt vizsgálata mellett az ítélet meghozatalakor ismételten értékelni kell különösen a számlakibocsátók kapcsán feltárt hiányosságokat, a felperesi gyakorlattól eltérő fizetési mechanizmust, a kapcsolattartás gyakorlatát, az áruszállítás kapcsán feltárt ellentmondásokat, illetve tekintettel kell lenni az adóhatósági és büntetőeljárásban elhangzott nyilatkozatok közötti ellentmondásra is. Az innovációs járulék kérdésében a Kúria arra a megállapításra jutott, hogy a felperes nem tett eleget a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: régi Pp.) 164. §-ból rá háruló bizonyítási kötelezettségének, nem bizonyította, hogy az alperes SZTNH szakvéleményén alapuló bizonyíték értékelése jogszerűtlen volt. Az sem került részéről igazolásra, hogy az alperes olyan releváns dokumentumokat tartott volna vissza, ami alapjaiban befolyásolta a szakvélemény tartalmát. Amennyiben a felperes vitatja az SZTNH véleményét, akkor kérheti a perben igazságügyi szakértő kirendelését.