A Győri Ítélőtábla Bf.41/2018/5. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 15. §, 45. §, 99. §] Bírók: Csák Csilla, Szalainé dr. Joánovits Krisztina, Zólyomi Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1278/2001., Fővárosi Törvényszék B.196/2003/453., Fővárosi Ítélőtábla Bf.243/2009/24., Kúria Bfv.1203/2010/12., Veszprémi Törvényszék B.437/2017/33., *Győri Ítélőtábla Bf.41/2018/5.*

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.41/2018/5. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2018. június 7. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Veszprémi Törvényszék 2018. február 1. napján kihirdetett 10.B.437/2017/33. számú ítéletét helybenhagyja.

A fegyházbüntetésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

I n d o k o l á s

A Veszprémi Törvényszék a 2018. február 1. napján kelt 10.B.437/2017/33. számú ítéletében bűnösnek mondta ki vádlott neve vádlottat társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében (1978. évi IV. törvény 282/A. § (1) és (3) bekezdése). Ezért a törvényszék a vádlottat mint különös visszaesőt 7 év fegyházbüntetésre, 600.000 Ft (200 napi tétel; egy napi tétel összege 3.000 Ft) pénzbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén határozott annak átváltoztatásáról. Az elsőfokú bíróság rendelkezett továbbá a beszámításról, a Fővárosi Bíróság 2010. március 31. napján jogerős 15.B.196/2003/453. számú ítéletéhez kapcsolódó feltételes szabadság megszüntetéséről, 1.120.000,- Ft erejéig vagyonelkobzás elrendeléséről, valamint kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosítás, a kiszabott szabadságvesztés tartamának felemelése végett jelentett be fellebbezést. Kifejtette, hogy a vádlottal szemben korábban kiszabott 6 év szabadságvesztés nem bírt visszatartó erővel, a kábítószer beszerzése és értékesítése tekintetében vezető szerepe volt. A súlyosító körülmények nagy száma és nyomatéka miatt a középmértéktől történő nagyfokú eltérést nem tartotta indokoltnak.

A vádlott indokolás nélkül, a védője pedig elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a minősítés megváltoztatásáért és enyhébb büntetés kiszabás érdekében fellebbezett.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.210/2017/5-6. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat betartva járt el, és a bizonyítékok mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, amelyből okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a büntető törvény időbeli hatályának alkalmazása is helytálló, valamint a cselekmény minősítése megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét annyiban változtassa meg, hogy a vádlott fegyházbüntetését és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét súlyosítsa, egyebekben az ítéletet hagyja helyben.

A vádlott a fellebbviteli főügyészség indítványára tett észrevételében kifejtette, hogy 77 éves idős ember, korára és egészségi állapotára tekintettel bűnszövetséget vezetni, illetve abban részt venni nem tudna. Hivatkozott arra, hogy az elme-orvos szakértői vélemény kimondta, hogy enyhe fokban korlátozott volt a terhére rótt cselekmény következményeinek felismerésében, és ennek megfelelő magatartás tanúsításában. Ezen túlmenően nála szervi eredetű lelki tünet együttes, kezdődő szellemi leépülés és személyiségzavar állapítható meg, amelyek régóta fennállnak, a szakvélemény szerint a korábbi alkohol, illetve drog problémák hatására alakultak ki. A vádlott ezen túlmenően előadta, hogy két tanú vallott rá vádalku érdekében. Hivatkozott a 2017. augusztus 30-án történt szembesítés eredménytelenségére, amelyen nem ismerték fel őt a tanúk. Sérelmezte egyebekben azt, hogy őt a rendőrség 2011. és 2012. évben nem kereste, jóllehet Magyarországon bejelentett lakóhellyel rendelkezett. Minderre tekintettel kérte enyhébb büntetés kiszabását.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítványát fenntartotta. Kifejtette, hogy a törvényszék nem vétett abszolút eljárási szabálysértést, a megalapozott tényállásból, indokolási kötelezettségének eleget téve helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére. A vádlott cselekményének, elkövetési magatartásának, kereskedői elkövetői alakzatának társtettesi minősítése törvényes. A törvényszék megfelelően rendelkezett a pénzbüntetés alkalmazásáról, valamint a vagyonelkobzásról is. A vádhatóság képviselője nem értett egyet az elsőfokú bíróság által alkalmazott szankció mértékével, mivel az jelentősen elmarad a 12,5 év középmértéktől. A fellebbviteli főügyészség hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nyomatékosabban vette figyelembe a vádlott vonatkozásában felmerült enyhítő körülményeket, melyet nem osztott. A vádlott különös visszaesői minőségére, az időközbeni külföldi elítélésére, valamint a bűnszövetségszerű és üzletszerű elkövetésre is figyelemmel indítványozta a büntetés súlyosítását, egyebekben az elsőfokú döntés helybenhagyását.

A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője fenntartotta az elsőfokú eljárásban előadott védőbeszédét. Kifejtette, hogy a védekezés 2 pilléren állt első fokon is, az egyik pillér a kényszer, fenyegetés hatására történő elkövetésre való hivatkozás, amely a vádlott akaratát megtörte, illetve olyan mértékben hajlította, hogy nem teljes mértékben azt tette, amit ő szeretett volna. A másik pillér a vádlott vezető szerepének vitatása volt a kábítószer-kereskedelemben, az, hogy ő lett volna a magyarországi kábítószer-kereskedelem vezető alakja. A védő álláspontja szerint a jelentős mennyiségre történő elkövetés a vádlott esetében nem állapítható meg.

A kényszer, fenyegetés vonatkozásában az elsőfokú bíróság indokolása tekintetében a védő kifejtette, hogy a vádlott-társak nem tudhattak a vádlott fenyegetett helyzetéről, mivel nem álltak vele kapcsolatban. A.A., B.B. és a többi tanú semmilyen kapcsolatban nem volt a vádlottal, őt személyesen nem ismerték. Csupán C.C.-nek vitt kábítószer csomagokat a vádlott, de semelyikük nem állította azt, hogy közöttük személyes kapcsolat, ismeretség lett volna. A védő sérelmezte, hogy vádlott neve vádlott lányának és vejének vallomását nem fogadta el az elsőfokú bíróság arra tekintettel, hogy felszínes volt a kapcsolatuk, így nem életszerű, hogy a kényszer, fenyegetés tényéről nekik beszámolt volna a vádlott. A védő rámutatott, hogy mivel vádlott neve vádlott unokái voltak a fenyegetés célpontjai, ezért nem beszélt a vádlott a lányának és a vejének a történtekről korábban. Az elsőfokú bíróság azon hivatkozása vonatkozásában, hogy a vádlott a nyomozási bíró előtt sem beszélt a kényszer, fenyegetés hatása alatti elkövetésről, a védő előadta, hogy a vádlott az alapügyet nem ismerte, nem tudta, hogy ki milyen terhelő vallomást tett rá nézve, így azt sem tudta, hogy mivel szemben kellene védekeznie. A vádlott csupán annyit tudott, hogy kábítószer-kereskedelemmel vádolták meg. Az iratok megismerését követően tett részletes vallomást a bíróság előtt, amikor már tudta, hogy a védekezését milyen irányban kell előadnia. A védő szerint a vádlott még ekkor is bizonytalan volt, hogy van-e félnivalója, ugyanis nem tudta, hogy az alapügy vádlottjával, tanú 3-mal egy börtönben lesz-e elhelyezve. A védő álláspontja szerint, - tekintettel arra, hogy nem került megcáfolásra - a vádlott lányának és a vejének a vallomását a mérlegelésnél az elsőfokú bíróságnak bizonyítékként figyelembe kellett volna vennie.