BH 1993.6.356 Nem vagyoni kártérítés megítélésének feltételei a személyiségvédelem körében [Ptk. 78. §, 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 345. §, 355. § (4) bek., 1990. évi LXXXVI. tv. 4. §, 29. § (1) bek. e) pont, 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].

A felperes keresetében az alpereseket 10 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a felperes üzleti tevékenységére vonatkozó, a felperes személyét sértő, országos napilapban közzétett, valótlan nyilatkozata miatt.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a napilapban tett nyilatkozattal azt a látszatot keltette, hogy a felperes a perbeli kazettákat minden minőségi ellenőrzés, így a kötelező minőségi vizsgálat elvégzése nélkül hozta forgalomba. Az egyéb sérelmezett tényállításokkal kapcsolatban megállapította, hogy az ún. nyúzópróba elmaradása, a kb. 40 000 db kazetta forgalmából való kivonása, illetve az újságcikk utolsó bekezdésében tett nyilatkozat a valóságnak megfelelt, illetve bírálatnak volt tekinthető. Megállapította, hogy az alperes cselekménye az 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 4. §-ába, illetőleg a Ptk. 78. §-ába ütköző cselekmény volt, amellyel az alperes a tisztességtelen piaci magatartás tilalmát megszegte, illetve a felperes jó hírnevét megsértette. Ebből eredően a Tv. 29. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetőleg a Ptk. 84. §-a alapján a felperes érvényesítheti a polgári jogi felelősség szabályai szerinti kárát. A Ptk. 354. §-a értelmében a felperes akkor érvényesíthet nem vagyoni kárt, ha a jogsértés a gazdasági forgalomba való részvételét hátrányosan befolyásolja. Ilyet a felperes nem bizonyított, hiszen az újságcikk megjelenése után piaci részesedése nem változott, a forgalma nem esett vissza, sőt nőtt. Az alperes sérelmezett magatartása nem okozta a felperes jó hírnevének jelentős sérelmét, márpedig nem vagyoni kár megtérítésének csak súlyosabb esetekben van helye.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben keresetét leszállítva 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatára hivatkozással alaptalannak tartotta a nem vagyoni kár tekintetében kifejtett jogi álláspontot, állítva, hogy a személyiségi jogok védelmének, így az üzleti jó hírnév védelmének is elsődleges eszköze a nem vagyoni kártérítés, amely éppen olyan esetekben nyújt a megsértett félnek kárpótlást, amikor az ügy természeténél fogva tényleges kárt nem lehet kimutatni.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben is helytállóan utasította el a keresetet. Az ítéletben kifejtett jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakkal egészíti ki.