A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10522/2007/2. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDES felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 118. §, 244. §, 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) 8. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.718/2004/22., Székesfehérvári Törvényszék Mf.22495/2006/4., *Kúria Mfv.10522/2007/2.* (BH 2009.1.25)

***********

Mfv.I.10.522/2007/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a hozzátartozó által képviselt felperesnek a dr. Szabó Kálmán ügyvéd által képviselt alperes ellen rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságnál 2.M.718/2004. szám alatt megindított és másodfokon a Fejér Megyei Bíróság Mf.22.495/2006/4. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. április 9. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta és 2008. április 16-án kihirdette a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság Mf.22.495/2006/4. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.

A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 2.M.718/2004/22. számú ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest 80.000 forint és áfa perköltség megfizetésére kötelezte.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1975. szeptember 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, munkaviszonya megszűnését megelőzően a gyártási részlegnél termelés előkészítő munkakörben foglalkoztatták. A munkáltatói jogkör gyakorlója a 2004. október 15-én kelt rendes felmondásával 90 nap felmondási idő biztosításával szüntette meg a felperes munkaviszonyát azon indokolással, hogy a kft. termelési és logisztikai feladatainak újraalakítása során bizonyos szakterületek összevonásra kerülnek a jövőben, ennek részeként a felperes által végzett tevékenységre nem lesz szükség.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperesnél a felperes munkakörét érintő átszervezés megvalósult. A termelés csökkenése 2004. augusztus, szeptember hónaptól volt érzékelhető, ezért W. M. felvétele 2004. júniusában még nem hozható összefüggésbe a felmondás okával. Az a tény, hogy a felperes munkaköri feladatait a felmondást követően a többi munkavállaló között szétosztották, az átszervezés fogalmát kellően kimeríti, annak célszerűsége pedig a perben nem volt vizsgálható. A felperes nem tudta bizonyítani azon állítását, hogy a felmondás valódi indoka nem a felmondásban közölt ok, hanem magasabb szintű szaktudása volt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fejér Megyei Bíróság Mf.22.495/2006/4. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest 3.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felmondás okai nem felelnek meg az Mt. 89. § (2) bekezdésében foglalt világos indokolási kötelezettségnek, nem egyértelmű, hogy az "egyes szakterületek összevonása" alatt mit értett a munkáltató, és ebből miként következik a felperes munkájának fölöslegessége. Az alperes a kirívóan szakszerűtlenül megfogalmazott felmondást a per során sem tudta világossá tenni, a rá háruló bizonyítási kötelezettségét az elsőfokú bíróság kifejezett felhívása ellenére sem teljesítette. Ebből pedig az következik, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet "megváltoztatását", a kereset elutasítását, és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte, a felperes perköltség fizetésre kötelezésével. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság lényeges eljárásjogi szabályt sértett, ugyanis az a mód, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvet nem a bíró diktálja, hanem a jegyzőkönyvvezető visszaolvasás nélkül jegyzeteli, nélkülözi a közokiratok készítésének törvényi előfeltételeit. Ilyen módszer alkalmazása mellett a felek a jegyzőkönyv tartalmáról csak akkor tudnak meggyőződni, amikor az ügyben már jogerős ítélet született. További érvelése szerint a másodfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a felmondás miért lenne szakszerűtlen és annak sem, hogy számára a felmondás miért nem érthető. A munkáltató intézkedéséből megállapíthatóak azok a konkrét tények, amelyekre a felmondását alapozta, az alperes pedig az átszervezés megtörténtét bizonyította. A munkáltató a felmondás jogát rendeltetésének megfelelően gyakorolta, a munkáltatót nem az motiválta, hogy megszabaduljon attól az embertől, aki a vezetés hozzá nem értését átlátta.