BH 2003.8.312 A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége nem állapítható meg, ha a foglalkozási szabályszegéssel okozati összefüggésben csupán absztrakt veszélyhelyzet keletkezik, és a sérüléssel járó eredmény bekövetkezését más személy többlettevékenysége eredményezi [Btk. 171. § (1) bek., (3) bek. és (4) bek.].

A megyei bíróság mint fiatalkorúak bírósága a 2001. január 26. napján kihirdetett ítéletében megállapította, hogy a fiatalkorú I. r. vádlott a foglalkozás körében szándékos veszélyeztetés bűntettét követte el, és ezért őt 1 évre próbára bocsátotta, mely időtartam alatt a fiatalkorú pártfogó felügyelet alatt áll; a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében, amelyért a vádlottat 200 napi tétel - napi tételenként 200 forint - összesen tehát 40 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A tényállás szerint a fiatalkorú I. r. vádlott 1999. év júniusában végezte el az általános iskola 8 osztályát, jelenleg középiskolás tanuló, önálló jövedelemmel nem rendelkezik, a szülei háztartásában él.

A II. r. vádlott középiskolai érettségivel rendelkezik, közrendvédelmi főelőadóként a rendőrkapitányságon dolgozik, nőtlen, de élettársi kapcsolatban él, két kiskorú gyermeke van, az I. r. vádlott, és a sértett. Büntetlen előéletű.

A II. r. vádlott 1990. áprilisa óta rendelkezik fegyvertartási engedéllyel, a bűnjelként lefoglalt 9 mm-es maroklőfegyvert mint önvédelmi fegyvert tarthatta magánál. Ezt a két kiskorú gyermeke is tudta, valamint azt is, hogy a vádlott ezt mindennap a munkahelyére vitte, és hazatérve az előszobában levő kétajtós szekrény felső részének egyik polcán helyezte el, egy fémkazettában.

A II. r. vádlott még évekkel korábban felhívta a gyermekei figyelmét, hogy a pisztoly veszélyes dolog, amely akár halált is okozhat. Ezen túlmenően a cselekményt megelőző években a családban a fegyverről nem beszéltek, és a gyerekek sem mutattak érdeklődést iránta.

A II. r. vádlott 1998. november 22. napján késő este érkezett haza, és az önvédelmi fegyverét - szokásától eltérően - benne a tárral a már leírt ruhásszekrény felső polcára tette a ruhák közé úgy, hogy azt a lemezkazettába nem zárta el.

Másnap reggel hat órakor indult munkába, de az önvédelmi fegyvert otthon felejtette. Ezt már csak a munkahelyén vette észre. Megpróbált hazatelefonálni, de a családból már senki nem tartózkodott otthon.

Az I. r. vádlott és a 3 éves öccse aznap 13 óra körül együtt jöttek haza az iskolából, és az I. r. vádlott felhívta az édesanyjukat, hogy mit kell vásárolnia. A telefonbeszélgetést követően a fk. vádlott az előszobai szekrényhez ment, hogy abból pénzt vegyen elő a vásárláshoz, ugyanis korábban az édesanyjuk megmutatta, hogy a tartalék pénzét hol tartja.

Mialatt az I. r. vádlott kivette a vásárlásra szánt összeget a szekrényből, észrevette, hogy az ingek közül kilátszik az édesapja otthon felejtett fegyvere. Azt onnan elővette, odahívta öccsét is, és megmutatta neki. Az I. r. vádlott a fegyvert ekkor nem adta oda a gyermekkorú öccsének, csak megmutatta, majd visszatette a szekrénybe a korábbi helyére.

Ezután kb. 13,30 óra körül az I. r. vádlott elindult bevásárolni. Amíg távol volt, a gyermekkorú öccse egy székre felállva elővette a pisztolyt, azt kivette a pisztolytáskából, és többször kipróbálta a betárazott fegyveren, hogyan kell azt csőre tölteni, valamint hogyan lehet kitárazni. Végül visszatette a fegyvert a korábbi feltalálási helyére, és bement a szobába televíziót nézni.

Amikor 14 óra körül az I. r. vádlott hazaért a vásárlásból, az öccse közölte vele, hogy tudja, hogyan kell a pisztolyt csőre tölteni, illetve kitárazni. Az I. r. vádlott erre újra elővette a fegyvert, és kérte a testvérét, hogy neki is mutassa meg.

A sértett meg is mutatta a műveletet, majd a tárat a fegyverből kivette, lerakta az előszobában levő asztalra, és a tár nélküli pisztolyt odaadta az I. r. vádlottnak, majd ismét bement televíziót nézni a szobába.

Az I. r. vádlott a tárat betette a fegyverbe, és az öccse által korábban mutatott módon felhúzta azt. Ezután bement ugyanabba a szobába, ahol az öccse a kanapén ült, és a televíziót nézte. Ekkor az I. r. vádlott odament az öccséhez és az ágytól kb. 50 cm-re megállt, a sértettel szembe fordult úgy, hogy hozzá képest a sértett egy kicsit balra esett. Azt játszotta, hogy a fegyvert jobb kezével a markolatánál fogva jobb mutatóujja az elsütőszerkezeten van, és úgy tett, mintha a bal oldalán levő tokból előrántaná a fegyvert. Ezt a mozdulatot kb. 3-4 alkalommal megismételte. A kirántáskor a fegyver csöve mindig az öccse felé nézett, karja enyhén behajlított állapotban volt, a vízszintestől kissé lefelé. Az utolsó ilyen előrántáskor, a túl nagy lendület következtében a karja kinyújtott állapotba került, a fegyverre jobban rámarkolt és ezáltal az elütő szerkezetet megrántotta. Ekkor a fegyver csöve a sértett feje felé nézett, és attól kb. 40-50 cm-re volt. A lövés a sértettet a bal arcfelén, a szeme alatt a járomcsont íve alatt érte.

Ezt követően a sértett előbb a kanapéra dőlt, majd onnan előre hajolva leesett a padlón levő szőnyegre, ahol oldalt fekvő testhelyzetben maradt.

Az I. r. vádlott a fegyvert letette a szoba asztalára, és látva, hogy öccse lőtt sérülése nagyon vérzik, az arcáról a vért egy vizes törülközővel letörölte, majd azonnal a telefonon a mentőket próbálta meg értesíteni, utána pedig a gyermekorvost hívta. Mivel egyik telefon sem járt sikerrel, a vádlott a pisztolyból a tárat kivette, és mind a pisztolyt, mind a tárat az előszobaasztalra helyezte, majd átment a szomszédban lakó osztálytársához, hogy tőlük kérje el a körzeti orvos telefonszámát.

A szintén közel lakó szomszéd észlelte, hogy az I. r. vádlott kétségbeesetten fel-alá rohangál a házuk udvarán, illetve az udvarról a lakásba, így arra gondolt, hogy esetleg a nagymamával történt valami baj. Miután az I. r. vádlott neki is átkiabált, hogy az orvos telefonszámát megkérdezze tőle, értesítette telefonon a háziorvost, majd átment a szomszédhoz, hogy szükség esetén segítséget nyújtson. Ekkor szerzett tudomást arról, hogy a sértett lőtt sérülést szenvedett, ezért ismét sürgették a háziorvost, és közölték vele, hogy lőtt sebhez kell kijönnie.

A hívást mintegy 5 perccel követően megérkezett a helyszínre a háziorvos, akit rövid idő múlva követett a gyermekorvos, majd a mentők, és a sértettet mentőhelikopterrel a gyermekkórházba szállították.

Az elsőként érkezett háziorvos kérdésére, hogy a sérülés milyen fegyvertől keletkezett, az I. r. vádlott a pisztolyt és a tárat átadta az orvosnak, majd a földön fekvő sértett melletti dohányzóasztalra helyezte. A fegyver állapotában a helyszíni szemléig még változtatás történt, majd a tárat a helyszínt biztosító rendőrök ürítették, a töltényhüvelyt pedig a kanapé mellett megtalálták.

Az I. r. vádlott cselekménye következtében a gyermekkorú sértett az arca bal oldalán, a bal szem alatti területen 10 mm átmérőjű bemeneti nyílással rendelkező lövési sérülést szenvedett. A lövedék az arcüregen át a felső állcsontot darabosan törve behatolt a szájüregbe, sértette a nyelvet és a garat alsó részét, majd a nyaki lágyrészekbe hatolva a VI. nyakcsigolya jobb szélénél állt meg. Eközben sértette a jobb oldali nyaki-kari idegfonatot megroncsolva az egyik idegköteget, minek következtében a jobb oldali deltaizom megbénult. A lőcsatorna elölről hátra, föntről lefelé, balról jobbra irányult.