BH 2006.8.241 Halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége nem valósul meg, ha a terhelt két azonos forgalmi sávot magában foglaló autóúton az előzést a belső forgalmi sávban azért nem tudja végrehajtani, mert nekiütközik - a másik jármű vezetőjének súlyos közlekedési szabályszegése miatt váratlanul felbukkanó és akadályt képező - álló gyárműnek [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont; KRESZ 26. § (4) bek., 37. § (3) bek. b) pont, (4) bek.].

Az elsőfokú bíróság 2001. november 14-én kelt ítéletében a terheltet az ellene halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 2000. július 27-én délben az M0-ás autóúton közlekedett az 50-es út felől az M5-ös autópálya felé motorkerékpárral, melyen utasként barátja, O. T. sértett foglalt helyet. A 28/400-as km-szelvénynél a kétsávos út enyhe mértékben, azonban beláthatatlanul jobbra kanyarodik. A látási viszonyok jók voltak, a száraz felületű úttesten gyér forgalom volt. A terhelt a kétsávos út külső forgalmi sávjában motorkerékpárjával egy nyerges vontató mögött haladt, amely őt a kilátásban akadályozta. A belső forgalmi sávban a terhelttel azonos irányban haladt I. B. szlovák állampolgár a személygépkocsijával, melyet az I. G. által vezetett kisteherautó követett. Ahol az út beláthatatlanul, enyhe ívben jobbra kanyarodik, I. B. a belső sávban balra adott irányjelzés mellett lassítani kezdett, mivel a záróvonal és az útelválasztó betontappancsok ellenére meg akart fordulni. Megállt és megállásra kényszerítette a mögötte haladó kistehergépkocsit is, aki I. B. közlekedése és a külső forgalmi sávban haladó járművek miatt kisorolni nem tudott.

A terhelt ezt a szakaszt megelőző útrészen határozta el a nyerges vontató előzését, hátrapillantva ennek feltételeiről meggyőződött, motorkerékpárja sebességét a megengedett maximálisan 80 km/h sebességről 85-100 km/h közötti tempóra fokozta és áttért a belső forgalmi sávba. Mivel korábban a nyerges vontató mögött haladt, a belső forgalmi sávot innen áttekinteni nem tudta, az áttérés végrehajtása közben pedig nem látta be a jármű sebességéhez tartozó féktávolságot sem. Miután a belső forgalmi sávban a terhelt áttérésétől pontosan meg nem határozott távolságra állt az I. G. által vezetett kistehergépkocsi, s előtte - kissé a záróvonalon áthaladva - az I. B. által vezetett személygépkocsi, a terhelt motorkerékpárjával a kistehergépkocsi hátfalának rohant. Utasa, O. T. az ütközés következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen elhunyt. A terhelt ugyancsak 8 napon túl gyógyuló, maradandó fogyatékossággal járó sérüléseket szenvedett el.

Az elsőfokú bíróság ítéletében - az igazságügyi műszaki szakértői véleményét figyelembe véve - megállapította, hogy autóút belső sávjában az enyhe ívben jobbra ívelő kanyar kivezető szakaszában megálló jármű az autóút belső sávjából megfelelő biztonsággal nem ismerhető fel. Amikor a terhelt a külső sávban a kamion mögött haladt, e jármű takarta a szabálytalanul a záróvonalra kanyarodó járművet és a mögötte megálló kisteherautót is. Amennyiben a terhelt az útkanyarulatot és az álló járművet felismerve, vagyis megállásra is felkészülve közlekedik, akkor 80-90 km/h sebességnél megállíthatta volna a járművét. Amennyiben a terhelt 2 másodperc észlelési késedelemmel észleli a veszélyhelyzetet és az adott útvonalra megengedett 80 km/h sebességgel halad, - az ütközést vészfékezéssel sem tudta volna elkerülni.

Az elsőfokú bíróság jogi indokolása szerint a balesethez vezető veszélyhelyzetet I. B. durva közlekedési szabályszegésével idézte elő, amikor megszegte a KRESZ 33. § (2) bekezdésében és a 37. § (4) bekezdésében írt szabályt. Az autóúton olyan helyen állt meg és akart megfordulni, ahol ez tilos volt. Az elsőfokú ítélet szerint ezzel olyan veszélyhelyzetet hozott létre, amelyre az adott körülmények között a terheltnek reálisan számítania nem kellett.

A másodfokú bíróság a 2002. november 12-én kelt ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta: a terheltet bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, ezért őt - végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett - 6 hónap fogházbüntetésre és a közúti járművezetéstől 1 év 6 hónap eltiltásra ítélte.

A másodfokú határozat a tényállás kisebb kiegészítése mellett rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a lényegében helyesen megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetést vont le. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis autópályán, autóúton is reálisan számítani kell arra, hogy a belső sávban haladó jármű vezetője akár műszaki okból, akár baleset következtében megállásra kényszerül. A terhelt a megengedett maximális sebességet túllépve a nyerges vontató takaró hatása miatt sem az útvonal vezetését, sem az igénybe venni kívánt sáv forgalmát nem tudta felmérni, az előzés megkezdésekor a sebességéhez tartozó féktávolságát sem látta be. Megszegte tehát a KRESZ 26. § (4) bekezdését, amely szerint járműve sebességét úgy kellett volna megválasztania, hogy azt az általa belátott távolságon belül minden olyan akadály előtt meg tudja állítani, melyre az adott körülmények között számítania kell. Megszegte továbbá a KRESZ 14. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt előírást is, és szabályszegéseivel kizárta annak a lehetőségét, hogy a más által kialakított veszélyhelyzetet elhárítsa.

A másodfokú ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben anyagi jogszabálysértést sérelmezve indítványozta a terhelt felmentését.