BH 1998.6.297 A bemutatóra szóló csekk annak a bemutatóját legitimálja, őt kell a csekkösszeg felvételére jogosultnak tekinteni. A bemutatóra szóló csekk birtokosa nem köteles igazolni a csekk megszerzésének jogcímét, ezért ezt a címzettnek (a pénzintézetnek) sem kell vizsgálnia [2/1965. (I. 24.) IM r. 1. § (1) bek., 5. § (3) bek., 10. §, 34. § (1) bek., 3/1992. (MK. 34.) MNB rek. III/32. a) és b) pont].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes 400 000 Ft és kamata megfizetése iránt indított keresetét elutasította; kötelezve a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 10 000 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes - korábbi nevén K. Félvezető Kft. - és az alperes 1991. október 21-én csekkszerződést kötöttek, amely szerint az alperes 20 db összefűzött lapból álló csekkfüzetet bocsátott a felperes rendelkezésére. A szerződési feltételek szerint a bemutatóra szóló csekkben szereplő összeget az alperes annak volt köteles kifizetni, aki a csekket bemutatta. A szerződés szerint a csekk hátoldalát az alperes a bemutatóval aláíratja, és egyidejűleg feltünteti az igazoláshoz felhasznált személyazonossági igazolvány adatait. A felperes számlájáról 1992. május 20-án - a 105 876 sorszámú csekkszelvény felhasználásával - ismeretlen személy 400 000 Ft-ot vett fel. A perbeli csekkszelvényen a kibocsátó aláírásaként a K. I. ügyvezetőjéhez hasonló aláírás található, ugyanakkor a hátoldalán a pénzfelvevő aláírásaként N. T. szerepel, akinek a születési dátumaként 1971. május 17-ét tüntették fel a csekken. A felperes a keresetében 400 000 Ft tőke, ennek 1992. május 20-tól a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamata, és 53 000 Ft perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetét arra alapította, hogy az alperes megszegte a vele kötött csekkszerződést, mert nem vizsgálta a csekkszelvényen a kibocsátó aláírásának valódiságát, azt nem hasonlította össze a banknál elfekvő aláírási címpéldányon szereplő aláírással, és nem tüntette fel a kifizetéskor a csekk hátoldalán a benyújtó valamennyi személyi adatát és az általa bemutatott személyi igazolvány egyéb adatait.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem ismerte el, hogy a dolgozói közül bárki is szabálytalanul járt volna el a 400 000 Ft kifizetése során.

Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta. Az ügy mikénti elbírálása szempontjából nem tulajdonított jogi relevanciát annak a körülménynek, hogy a perbeli csekkszelvényen található aláírás valóban a felperes ügyvezetőjétől származik-e, tekintve hogy ha bizonyítást nyerne is, hogy K. I. aláírása hamis, az nem bizonyítja, hogy ténylegesen ki volt a pénzösszeg felvevője, és hogy az erre illetéktelen személy volt. Nem látta bizonyítva, hogy a kitöltetlen csekkszelvény az alperesnél tűnt el a csekk-könyvből. Az esetleges hamis aláírás kiszűrésére az alperes dolgozóinak nem lett volna lehetőségük, mert az aláírás szemre teljesen azonosnak látszott K. I.-nek az ügyben több helyen is szereplő valódi aláírásával, illetőleg K. I. ügyvezető valódi aláírásai is eltértek egymástól. A bíróság álláspontja szerint nem lehet kizárni, hogy a hiányzó csekkszelvényt a bankban vették ki a tömbből, de az is lehet, hogy a felperes irodájában vagy máshol. Az is lehetséges, hogy a pénz felvétele során az ismeretlen személy hamis személyi igazolványt mutatott fel a bank dolgozóinak. Nincs ezért jogi relevanciája annak, hogy a bank dolgozója a kifizetést megelőzően nem vezettette rá az elkövetővel a személyi igazolványa számát a csekk hátlapjára. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperes kereset szerinti marasztalását és az első-másod fokú perköltségeinek a megállapítását kérte. Állította, hogy a csekkfüzetéből 1992. május 18-án az alperesi banknál az ügyintézés ideje alatt tűnt el az az üres csekkszelvény, amelynek felhasználásával a folyószámlájáról 400 000 Ft-ot vettek fel illetéktelenül. Álláspontja szerint az aláírás valódiságától függ az, hogy valójában csekkről van-e szó a perbeli esetben. Tény, hogy a csekken az aláírás nem a felperes ügyvezetőjétől, K. I.-től származik, ennek ellenére az alperes arra fizetést teljesített anélkül, hogy a dolgozói a csekket bemutató személy, valamint az általa átadott személyi igazolvány adatait rögzítették volna. Ha az alperes alkalmazottai a személyi igazolvány adatait tüntették volna fel, úgy abból meg lehetett volna állapítani a nyilvántartások alapján azt, hogy valójában ki volt a pénz felvevője. Az alperesi alkalmazottak a személyazonossági igazolvány adatait nem kellő módon tüntették fel, ezért remény sincs arra, hogy a pénzt felvevő személyt fel lehet kutatni. A tényállás felderítéséhez kérte továbbra is igazságügyi írásszakértő kirendelését, a kibocsátó aláírása valódiságának megállapítása érdekében.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást kellő terjedelemben nem folytatta le, az általa megállapított tényállás hiányosságai miatt az ítélet érdemben nem volt felülbírálható.

Helytállóan döntött az elsőfokú bíróság, amikor nem látta bizonyítottnak, hogy a csekk eltulajdonítása az alperesnél történt. A felperes tanúként kihallgatott ügyvezetője az elsőfokú eljárásban azt adta elő, hogy a csekktömböt a páncélszekrényben elzárva tartotta, ahhoz rajta kívül senki nem férhetett hozzá, amikor pedig pénz felvétele céljából magához vette, a birtokából csak addig került ki, amíg a felperesnél az ügyintézés tartott. A felperes ügyvezetője viszont az ügy mikénti eldöntésében érdekelt, a tanúvallomását ezért csak abban az esetben lehetett volna figyelembe venni, ha az általa előadottakat egyéb bizonyítékok kellő módon megerősítik. Az előadását egyéb bizonyítékok nem támasztották alá, ezért nem zárható ki, hogy a hiányzó csekk valóban az alperesnél veszett el, de nem is bizonyítható, hogy az nem más helyen történt.