A Budapest Környéki Törvényszék Pf.20239/2018/11. számú határozata szerződés létre nem jöttének és érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, (1) bek., 155/A. §, 163. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 205/C. §, 205/A. §, 205/B. §, 207. §, 293. §, 302. §, 312. §, 685. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 78. §, 203. §, 213. §] Bírók: Gajdos István, Szabó Györgyi, Vargáné dr. Erdődi Ágnes

BUDAPEST KÖRNYÉKI TÖRVÉNYSZÉK

mint másodfokú bíróság

4.Pf.20.239/2018/11.

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Czirmes György ügyvéd (....) által képviselt I.rendű felperes neve (....) I. rendű, II.rendű felperes neve (....) II. rendű, III.rendű felperes neve (....) III. rendű felpereseknek - a Bertók Ügyvédi Iroda; ügyintéző ügyvéd: dr. Bertók Gábor (....) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen szerződés létre nem jöttének, érvénytelenségének, megszűnésének, felmondás érvénytelenségének megállapítása, és végrehajtás megszüntetése iránt a ...i Járásbíróság előtt folyamatba tett perben a 2017. december 13. napján kelt 2.P.20.150/2017/36 számú ítélet ellen az I.-II.-III. rendű felperesek részéről 37. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I.-II.-III.rendű felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 127.000 (azaz egyszáz-huszonhétezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy 5.000.000 (azaz ötmillió) forint fellebbezési illetéket az állam visel.

Kötelezi a III.rendű felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 2.500.000 (azaz kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította, egyben kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 254.000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 3.000.000 Ft kereseti illetéket az állam viseli. Kötelezte a III.rendű felperest, hogy az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - az abban foglalt időben és módon - fizessen meg 1.500.000 Ft kereseti illetéket. Elrendelte továbbá az ítélet jogerőre emelkedését követően ... állandó helyettes bírósági végrehajtó előtt ...., .... és ... számokon folyamatban lévő végrehajtási eljárások folytatását.

Döntése indokolásában kifejtette, hogy a felperesi hivatkozások közül elsőként azt vizsgálta, hogy a felek között létrejött-e a kölcsönszerződés, illetve milyen tartalommal jött létre. A fentiek szerint kölcsönszerződés esetén a kölcsönösszeg a futamidő és az ügyleti kamat meghatározása a szerződés lényeges tartalmi elemeit képezik, így ezek hiányában a szerződés a régi Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése értelmében nem jön létre. A csatolt kölcsönszerződés 1. pontja tartalmazza a kölcsön összegét a nyilvántartás devizanemében, az induló ügyleti kamatot és a futamidőt. Az alperes Lakossági Hitelekre vonatkozó Általános Szerződési Feltételei 10. 1 pontja alapján pedig kiszámítható az a forint összeg, melyet az alperes ténylegesen az adósok rendelkezésére bocsátott. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a felek között a kölcsönszerződés létrejött. Az árfolyamkockázatról való tájékoztatás hiánya, illetve esetleges elégtelensége a szerződés létrejöttére nem hat ki, ez a szerződés érvénytelensége körében vizsgálandó. Megállapítható továbbá, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés nyilvánvalóan nem tartalmaz tőzsdei fogadást, tehát ezen felperesi hivatkozás sem alapos. A szerződés színleltsége érvénytelenségi, ezen belül semmisségi ok, az érvénytelenség pedig csak létrejött szerződés esetében vizsgálható. Egyebekben megállapítható álláspontja szerint, hogy a perbeli kölcsönszerződés nem leplez más szerződést, illetve tőzsdei fogadást sem, így a szerződés érvénytelensége sem állapítható meg ezen az alapon.

Álláspontja szerint mindezek alapján a szerződés létre nem jötte nem állapítható meg, így az elsőfokú bíróság az erre irányuló felperesi kereseti kérelmet elutasította.

A kölcsönszerződés tartalma vonatkozásában rögzítette, hogy az I. és II. rendű felperesnek a szerződés 4. pontjában foglalt nyilatkozata alapján a régi Ptk. 205/B. § (1) bekezdése értelmében a szerződésnek részét képezi a régi Ptk. 205/A.§ (1) bekezdése alapján általános szerződési feltételnek minősülő szerződéskötéskori banki Üzletszabályzat, Lakossági Hitelekre vonatkozó Általános Szerződési Feltételek, továbbá a vonatkozó Hirdetmény.

A felperesi előadásra tekintettel rögzítette, hogy a deviza alapú szerződések, így a perbeli szerződés sem tartalmaz tőzsdei fogadást, így ennek okán a szerződés jogszabályba ütközése sem állapítható meg. Mivel ezen kérdés eldöntéséhez nem szükséges különös szakértelem, az elsőfokú bíróság a felperesek igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát elutasította.

Kiemelte, hogy az I. és II. rendű felperesek a személyes meghallgatásuk során egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy a perbeli kölcsönre a III. rendű felperesi társaság működtetéséhez volt szükségük, és erre is használták fel. Ennek okán a perbeli szerződés a régi Ptk. 685. § d) és e) pontjaira tekintettel nem minősül fogyasztói szerződésnek, így a 2/2014. számú polgári jogegységi határozat 1. pontja nem alkalmazható rá. Továbbá, a fenti tényállás alapján a szerződés a megkötésekor hatályos a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 2. számú mellékletének III/5 pontja és III/13 pontja szerint fogyasztási kölcsönnek, illetve lakossági kölcsönnek sem minősül. Egyebekben maguk a felperesek is úgy nyilatkoztak, hogy a régi Ptk., illetve a régi Hpt. fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályaira nem kívánnak hivatkozni.

A régi Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdésére utalva rögzítette, hogy a csatolt 2008. április 9. napján kelt kockázatfeltáró nyilatkozatból kitűnik, hogy az árfolyamváltozás hatására a törlesztőrészletek forintban kifejezett összege megemelkedhet, az árfolyamváltozás irányai és mértéke előre nem állapítható meg, annak nincs felső határa, és az árfolyamváltozás lehetősége valós, vagyis a kölcsön futamideje alatt bekövetkezhet. Az I. és II. rendű felperesek nem vitatták, hogy a nyilatkozaton az ő aláírásuk szerepel. Kiemelte, hogy az I. rendű felperes személyes meghallgatása során egyértelműen azt adta elő, hogy egy korábbi, német márka alapú kölcsönének teljesítése során szerzett tapasztalatai alapján gondolta úgy, hogy a perbeli kölcsön nem kockázatos, vagyis az alperesi tájékoztatást figyelmen kívül hagyva alakította ki a véleményét, ami nem róható az alperes terhére.

Kifejtette, hogy a szerződés részét képező alperesi Lakossági Hitelekre vonatkozó Általános Szerződési Feltételek 10. 4 pontja azt tartalmazza, hogy a törlesztőrészlet forintban kifejezett ellenértékét, vagyis a felperesek által ténylegesen fizetendő összeget a bank az esedékesség napján érvényes, a bank által jegyzett Deviza 1 eladási árfolyam alkalmazásával határozza meg. Ezt a számítási módot a felperesek sem vitatták. A felperesi előadással szemben tehát nem egy bizonyos forintösszeg átszámítása történik devizára, hanem a devizában meghatározott törlesztő részletet kell átszámítani forintra. Egyebekben mivel a felperesek a szerződés szerinti átszámítási módot nem vitatták, lényegében értelmezhetetlen az érvelésük. A kétszeres átszámítás (devizáról forintra, majd forintról devizára) sehol nem jelenik meg a szerződésben, és egyébként is értelmetlen lenne. A devizaalapú kölcsön konstrukciójának lényege, hogy a szerződés szerinti devizaösszeg legyen törlesztve minden hónapban, vagyis az ennek megfelelő forintösszeg kerüljön befizetésre. Amennyiben tehát az adós eleget tesz a forintban történő befizetési kötelezettségének, a szerződés szerinti devizaösszeg kerül elszámolásra.