PK 292. szám
A lakás és más - nem lakás céljára szolgáló - helyiség kiürítésére irányuló kötelezettség teljesítése magában foglalja a kötelezett jogán a lakásban lakó családtagoknak és a kötelezett által befogadott más személyeknek a lakásból (helyiségből) való eltávozását és ingóságaiknak a lakásból (helyiségből) való elvitelét is. Ezért a kötelezettel szemben az előzőekben említett személyek távozásának és ingóságaik elvitelének elmulasztása miatt is lehetőség van pénzbírság kiszabására, vagy távozásuknak (ingóik elvitelének) rendőrség közreműködésével való kikényszerítésére [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 174. § c) és d) pontja].
A lakások kiürítésére, használatára, átadására vonatkozó bírósági határozatok végrehajtása bírósági végrehajtásra tartozik [a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. tv. (Lt.) 91. §-ának (1) bekezdése].
A tapasztalat szerint a kiürítésre kötelezettek a kiürítésre kötelező határozat meghiúsítása érdekében nemritkán elhagyják ugyan a kiürítendő lakást, ám abban bennmaradnak - ingóságaikkal együtt - a kötelezett háztartásához tartozó családtagok, illetve a kötelezett által befogadott személyek. Ezek arra hivatkozással akadályozzák meg a végrehajtási eljárás sikeres befejezését, hogy velük - a kötelezett házanépéhez tartozó, általa befogadott személyekkel - szemben a bíróság nem hozott végrehajtható határozatot és így velük szemben végrehajtási eljárást nem lehet folytatni.
Az ilyen - az esetek többségében visszaélésnek minősíthető - helyzetek kialakulásának megelőzése, illetve megoldása érdekében indokolt annak egyértelművé tétele: a kötelezett a kiürítésre vonatkozó kötelezettségét akkor teljesíti, ha a lakást (helyiséget) a háztartásához tartozókkal: családtagokkal és a kötelezett által befogadott személyekkel és ingóságaikkal együtt elhagyja, és ily módon lehetővé teszi azt, hogy a végrehajtáskérő a kiürítendő lakás (helyiség) felett tényleges rendelkezési jogot nyerjen.
Az előzőekből az is következik: a végrehajtás során különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a kötelezettel szemben hozott ítélet jogereje nem terjed ki a lakásban önálló jogcímen lakó személyekre. Ilyen lehet pl. a bérlőtársi joggal rendelkező házastárs és a haszonélvező.