BH 2001.2.49 A felbujtás járulékos jellegéből az következik, hogy a tettesi cselekmény - vagy annak bizonyítottsága - hiányában ez a részesi alakzat szóba sem kerülhet;

ha a másodfokú bíróság a hivatalos személyeket a hivatali visszaélés bűntette miatt ellenük emelt vád alól bebizonyítottság hiányában felmenti, a felbujtással megvádolt vádlott vonatkozásában is ugyanezen a címen történő felmentő rendelkezés meghozatalának van helye [Btk. 21. § (1) bek., 225. §, Be. 214. § (3) bek. b) pont].

A városi bíróság az 1998. január 16-án kelt ítéletével a XVIII. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntettében és 3 rendbeli - egy esetben folytatólagosan -, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében állapította meg; ezért őt halmazati büntetésül 3 évi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, kötelezte őt - részben a III. r., a XII. r. és a XV. r. vádlottakkal egyetemlegesen - 12 350 431 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A XVIII. r. terhelt 1993. október 27-én kelt társasági szerződéssel megalapította a betéti társaságot, amelynek beltagja és képviselője lett, majd 1996. március 6-án a kft.-t, amelyben az ügyvezetői feladatokat látta el. A XVIII. r. terhelt - annak érdekében, hogy a fenti gazdasági társaságok által Törökországból behozott ruházati termékek után a vámot, vámkezelési díjat, vámpótlékot, statisztikai illetéket, általános forgalmi adót és bizonyos esetekben fogyasztási adót ne kelljen megfizetnie - kapcsolatot épített ki a Vám- és Pénzügyőrség vámhivatalánál pénzügyőrként szolgálatot teljesítő III. r., XII. t. és XV. r. terhelttel, akiknek szolgálati feladata volt többek között a Magyar Köztársaság területéről kilépő áruk és a szállító járművek ellenőrzése és kiléptetése. Az előbb említett pénzügyőrök a jogszabályi előírásokat megsértve és a hivatali kötelezettségüket megszegve a XVIII. r. terhelt részére fiktív kiléptetéseket végeztek a következők szerint.

a) A XVIII. r. terhelt 1995 decemberében Törökországból ruházati termékeket hozott be a Magyar Köztársaság területére, amelyeket a bt. vásárolt meg. Az Sz.-i Vámhivatal munkatársát megtévesztve azt a valótlan nyilatkozatot tette, hogy az árut Jugoszláviába kívánja tovább szállítani, így részére kiviteli irányú vámkezelés történt. Ezt követőben a vámokmányokat a XII. r. terheltnek juttatta el, aki a fiktív kiléptetést elvégezte, tehát hivatali kötelességét megszegve a vámbélyegzőjével a vámokmányokat lebélyegezte, valótlanul igazolva, hogy az áru a Magyar Köztársaság területéről kilépett. Ezzel a XVIII. r. terhelt a köztartozások megfizetése alól mentesült, a ruházati termékeket Magyarországon értékesítette, az okozott kár összesen 1 764 688 forint.

b) A XIII. r. terhelt 1996. március 12-én Törökországból 1 746 937 forint értékben különféle ruházati termékeket hozott be az országba, amelyeket a kft. vásárolt meg. Az Sz.-i Vámhivatal eljáró munkatársát megtévesztve kiviteli irányú vámkezelés és árutovábbítás céljára szolgáló vámokmányokat kért és kapott, azt továbbította a III r. terheltnek annak érdekében, hogy a III. r. terhelt hivatali kötelezettségét megszegve fiktív kiléptetést végezzen, ezáltal mentesítse a XVIII. r. terheltet a köztartozások megfizetése alól. A III. terhelt anélkül, hogy az áru és az azt szállító gépjármű az r.-i közúti határátkelőhelyen megjelent volna, a hivatali kötelességét megszegve a vámokmányokat lebélyegezte, így valótlanul azt igazolta, hogy az áru a Magyar Köztársaság területéről kilépett. Valójában a XVIII. terhelt a különféle ruházati termékeket a Magyar Köztársaság területén értékesítette.

Ugyanilyen módon és személyek között 1996. március 31-én 1 874 908 forint értékben behozott ruházati termékre; 1996. április 21-én szintén Törökországból 2 115 393 forint értékű árura; 1996. május 7. napján 1 596 468 forint értékű különféle ruhaneműre; végül 1996. június 6. napján Törökországból 1 549 046 forint értékű ruházati termékekre történt a megtévesztés folytán beszerzett kiviteli vámokmányokban a fiktív kiléptetés valótlan igazolása.

Ezekben az esetekben is a XVIII. r. terhelt a különféle ruházati termékeket a Magyar Köztársaság területén értékesítette, a fiktív kiléptetések a III. r. terhelt által történt igazolása folytán pedig mentesült a köztartozások megfizetése alól.

A XVIII. r. terhelt és a III. r. terhelt által a elkövetett cselekményekkel okozott összesen 8 882 752 forint kár nem térült meg.

c) A XVIII. r. terhelt 1996. június 30-án Törökországból 1 702 991 forint értékű ruházati termék kiviteli irányú vámkezelését kérte. Az Sz.-i Vámhivatal eljáró munkatársát megtévesztve ilyen vámokmányokat állítottak ki részére, majd azokat a XVIII. r. terhelt a XV. r. terheltnek juttatta el annak érdekében, hogy a XV. r. terhelt hivatali kötelességét megszegve fiktív kiléptetést végezzen el. A tényállásban írtak szerint a felkért pénzügyőr 1996. július 3-án - anélkül, hogy az áru és a gépjármű bemutatásra került volna -, hivatali kötelességét megszegve a vámbélyegzőjével a vámokmányokat lebélyegezte, így valótlanul igazolta, hogy az áru az ország területét elhagyta. A XVIII. r. terhelt így mentesült a köztartozások megfizetése alól, az árut pedig Magyarországon értékesítette. A kár 1 702 991 forint, amely nem térült meg.

Az elsőfokú bírósát a további terheltek esetében az egyéb terhükre rótt cselekmények mellett a III. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében, továbbá folytatólagosan, bűnsegédként jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntettében; a XII. r. terhelt és a XV. r. terhelt bűnösségét bűnsegédként elkövetett csempészet vétségében és hivatali visszaélés bűntettében állapította meg.

A megyei bíróság az 1998. október 2-án kelt ítéletével az érintett terheltek tekintetében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta:

a XII. r. és a XV. r. terhelteket az ellenük bűnsegédként elkövetett csempészet vétsége és hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette;

a XVIII. terhelt felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntetteként értékelt cselekményét 2 rendbelire helyesbítette, amelyből 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett, egyben a XII. r. és a XV. r. terheltek elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezését, és e vonatkozásban az egyetemlegesség kimondását mellőzte.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást akként helyesbítette, hogy minden kétséget kizáróan nem bizonyítható az, hogy a XII. r. és a XV. r. terhelteket is felbujtotta a XVIII. r. terhelt az elsőfokú ítéletben elbírált bűnsegédi cselekmény elkövetésére.