BH 1992.4.226 I. Nem feltétele a rágalmazásnak, hogy az elkövető tudata átfogja az általa tett vagy híresztelt tényállítás hamis (valótlan) voltát; elegendő a tényállítás becsület csorbítására való alkalmasságának a tudata [Btk. 179. § (1) bek.].

II. A rágalmazás szempontjából a híresztelés fogalma alá esik valamely becsület csorbítására alkalmas tény továbbadása, továbbítása vagy közvetítése, függetlenül attól, hogy a híresztelő a tényállítás való vagy valótlan volta kérdésében állást foglalt-e [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

III. A rágalmazás miatt indított büntetőügyben a valóság bizonyítása kérdésében hivatalból és alakszerű határozat mellőzésével kell dönteni; elrendelésének feltétele, hogy az a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolttá tegye [Btk. 182. §, 179. §].

A kerületi bíróság, valamint a másodfokú bíróság határozatával a terheltet az ellene nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A magánvádló feljelentések tárgya az az újságcikk volt, amely az 1950-es évek egyik kitűnő labdarúgójának a tragikus történetét elemezve megállapította, hogy provokáció áldozata lett. A provokátor kilétének a kutatása során a terhelt - egyik újságírótársától nyert értesülésként - a magánvádlót jelölte meg a provokátor személyeként, s ezt a cikk közölte is.

Az eljárt bíróságok felmentő ítéleti rendelkezései miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.

Az elsőfokú bíróság a törvényességi óvással támadott felmentő ítéletében úgy foglalt állást, hogy az újságíró felelőssége csak az esetben volna megállapítható, ha a becsület csorbítására alkalmas fiktív (kitalált koholt) riportot készít: a neki nyilatkozók közléseit önkényesen és becsület csorbítására alkalmas módon megváltoztatja: tudja, hogy a neki nyilatkozó valótlan (és becsület csorbítására alkalmas) nyilatkozatot tesz. A riportalany közléseinek valóságos (korrekt) közlésével azonban az újságíró nem valósít meg bűncselekményt.

A másodfokú bíróság helybenhagyó végzésében ezzel lényegében egyetértett, azzal kiegészítve az indokolást, hogy a rágalmazás csak akkor követhető el, ha a cikket közreadó újságíró a becsületsértő tényállítások hamis tartalmával tisztában van, így a nyilatkozatok korrekciója nélkül és szándékosan sérti más becsületét.